Az angliai tanulmányaikat a 2021/2022-es tanévben vagy azután kezdő uniós állampolgárok már nem lesznek jogosultak sem tandíj-kedvezményre, sem államilag támogatott diákhitelre.
Józan ésszel belátható az is, hogy az etnikai feszültségek tudatos gerjesztése és a bosszú követelése nem hogy csökkentené, de növeli annak a valószínűségét, hogy a nem túl távoli jövőben ismét hasonló tragédiák történnek.
A munkaellenes politika tétje nem az, hogy megszűnik-e idővel a bérmunka annak mai formájában, hanem hogy földi poklot vagy földi paradicsomot hoz el ennek a bekövetkezte.
A járvány feszegetni kezdte a „kapitalista realizmus” által elképzelni engedett valóságok kereteit: nemcsak lehetségessé, de szükségszerűvé is váltak olyan dolgok, amelyekről korábban autoritást sugalmazó hanghordozással hangoztatta a neoliberalizmus papi kasztja, hogy lehetetlenség.
Az egyenlőség és szabadság papírformája, illetve a szabadságtalanság és hierarchia valósága között lévő feszültséget a radikális baloldal a papírforma hétköznapi életben történő megvalósításával és nem az ígéret felmondásával oldaná fel.
Múlt hét szombaton fontos dolog történt Budapesten: végre színre lépett ugyanis a tettre kész militáns utcai antifasiszta mozgalom és az eddig tetszhalott hazai radikális baloldal.
Az autók miatt kialakult helyzetre a válasz az elővárosokba költözés és még több autó. Itt az ideje, hogy Budapest megtörje ezt az ördögi kört.
Ha az emberek ráébrednek, hogy becsapták őket, akkor egy demokráciában joguk van felülvizsgálni a korábban hozott döntést.
Úgy néz ki tehát, hogy a NER félti a magyar kultúrát minden egyéntől és közösségtől és dologtól, ami nem a NER, legyen az ifjúkomcsi blogocska, posztmodern-liberális irodalmi hegemónia, buzilobbi vagy éppen a talpnyalásban nem elég tehetséges konzervatív alkotó.
Itt az ideje hogy a Pride visszatérjen azokhoz a radikális gyökerekhez, amelyek annak idején útnak indították a meleg felszabadítási mozgalmat.