Meghalt a bungakirály, de a bungapolitika velünk marad
Berlusconi megértette: nem az számít, hogy jót vagy rosszat mondanak róla, hanem hogy folyton róla beszéljenek.
Berlusconi megértette: nem az számít, hogy jót vagy rosszat mondanak róla, hanem hogy folyton róla beszéljenek.
Hogyan nevezhetnénk azt, amivé változott a liberalizmus?
Mit nevezünk, TGM alapján, posztfasizmusnak?
Az Európai Unió vezető hatalmai által követett vakcinapolitika, mind az európai, mind a globális populációt „érdemes” és „érdemtelen” kategóriákra osztotta önkényesen és indokolatlanul.
Leginkább a klasszikus liberálisok, jobboldali libertariánusok és konzervatívok közül kerültek ki azok, akik nyilvánosan hangot adtak a járványkezelés mellékhatásaival kapcsolatos aggodalmaknak.
Baloldali szempontból nem túl megnyerő a felhozatal, a tét mégis túl nagy ahhoz, hogy a valódi magyar baloldal passzív szemlélője legyen az eseményeknek.
Feloldja a prekapitalista identitások okozta feszültséget az a tény, hogy mindannyian ugyanazt a bálványt táncoljuk körbe, ki turbánban, ki csadorban, ki szegecselt bőrhámmal a mellkasán.
Be kell látnunk, hogy a homofób államapparátussal szemben csak magunkra számíthatunk.
Figyelemelterelés és az ellenzék megosztása lenne a Fidesz homofób törvényének valódi indítéka? No shit, Sherlock!
Az Airbnb hatékony szabályozása egy apró, helyi győzelem lehet a Szilícium-völgy mérgező ideológiájának globális térhódításával szemben.