Ha fontos a magyar (keresztény) kultúra megőrzése, akkor fontos lehet egy kisebbségi helyzetben is. Így tehát a magyar keresztény kultúra megőrzése nem a multikulturalizmus ellen, hanem mellette szóló érv.
A NER sajtó képes ugyanazokat a megszólalókat egyszer az antiszemitizmussal kapcsolatban hiteles megszólalókként feltülteteni, máskor meg „sivalkodókként” hitelteleníteni.
Nem lehet úgy a város jobb hellyé tételéért hitelesen kiállni, ha közben Hunvald Györgyökkel kell kampányolni.
Hányszor érezzük azt, hogy egy sok száz szavas publicisztika kevésbé adekvát összefoglalása a bajainknak, mint egy összeszedett ordítás.
Ha hiszünk abban, hogy akár csak minimális esély is van egy jobb Magyarország megteremtésére, akkor racionális cselekedetté válik az ezért való munka.
Téves az az elképzelés, hogy a rendőröket nem szabad kritizálni. A rohamrendőrök – ellentétben számos közalkalmazottal – ugyanis az egyre erőszakosabb hatalom végrehajtói.
Szokás, tévesen, az erős államot szükségszerűen a szabadság ellenségének látni. Magyarország arra mutat példát, hogy hiába épült le az állam, ez nem tett senkit szabadabbá, sőt, jobban ki vagyunk téve a hatalmasok önkényeskedéseinek.
Bármilyen színezetű főpolgármester-jelölt feladata az lenne, hogy Budapestnek egy modern nagyváros vízióját adja, egy olyan nagyvárosét, amelybe nem csak hazalátogatni lehet, hanem hazatérni is.
„Bollocks to Brexit!” vagyis „Fenébe a Brexittel!”, szól a Brexitről szóló második népszavazást követelők szinte már ikonikus (és magyarul visszaadhatatlan britségű) szlogenje.
Az amerikai szélsőjobbnak komoly lökést adott Donald Trump megválasztása – és így többek között az antiszemita indulatoknak is.