Húsvét előtt: gondolatok a megtorlásról
A miniszterelnöknek igaza van: a mostani választáson nem a következő négy év a tét.
A miniszterelnöknek igaza van: a mostani választáson nem a következő négy év a tét.
A magyar politikai közbeszédet belengi az a fantázia, hogy a demokrácia lényege egy erényes – rossz pillanatokban: karizmatikus – vezető pajzsra emelése. Miközben tudjuk, nem egy vezetőn múlik a lényeg.
Mi kell ahhoz, hogy egy rendszert diktatúrának nevezzünk? A pártok betiltása? Bebörtönzések? Az ellenzéki sajtó ellehetetlenítése? Fontos kérdések, de amíg ezt kérdezgetjük, egész nyugodtan fel lehet számolni a szabadságjogainkat, el lehet nyomni a polgárokat.
A kapitalizmusnak mindig fokoznia kell a természeti erőforrások kiaknázását – új olajmezőket és ritkafém bányákat kell feltárnia, új erdőségeket kell kiirtania, hogy gyáraknak, ipari szántóföldeknek helyet csináljon. Mit tehetünk ez ellen?
Vajon mikor a rabszolgák fellázadtak, meg kellett-e volna fontolniuk, hogy a célok, amelyekért küzdenek, az intézmények, amelyeket létre kívánnak hozni, nagyobb szabadságot és jólétet hoznak-e majd nekik?
Amikor tanúi vagyunk a politikusok túlkapásainak, vagy a vagyonosak informális uralmának az életünk fölött, eszünkbe juthat, hogy jobb lenne a társadalom, ha az nem urak és szolgák logikájára épülne.
Az identitáspolitika egyik veszélye, hogy eltereli a figyelmet a társadalmi struktúrák által okozott elnyomásformákról. Az osztálypolitikát nem helyettesíthetjük identitáspolitkával, ez azonban nem jelenti, hogy az identitáspolitika problémáit ne kellene elismernünk vagy foglalkoznunk velük.
Az ellenzék a kormányt, a kormány az ellenzéket komcsizza. Persze mindkettő megalapozatlan: a kommunizmus eszméje mindkettőtől távol áll. De mi is ez valójában, és egyáltalán: lehet-e ma valaki kommunista?
Nincs helyes és helytelen rendszerellenzékiség. Inkább a különféle részmegoldásokat kínáló ellenállási gyakorlatokat kell összekapcsoljuk.
A baloldalnak vissza kell térni ahhoz, hogy a rendszerekről beszélünk, és a rendszerelnyomás ellen lépünk fel. De mit jelent az, hogy a társadalmi rendszert kritizáljuk?