Az Öt Csillag Mozgalmat vezető Luigi Di Maio nem csak az alapító Vaffanculo-Day-eit hagyta hátra, hanem azt az álláspontot is, hogy a hatalomvágy nem előzheti meg az emberek szolgálatát.
A valódi kérdés leginkább az, hogy melyik oldal profitál politikailag az eljárásból.
A világelit 1999-ben Seattle-ben túl magabiztosnak bizonyult: a hatalmas és kockázatvállaló tüntetések hatására december 3-án bármiféle hivatalos dokumentum aláírása nélkül zárult a Világkereskedelmi Szervezet csúcstalálkozója.
A látszólagos „rutineljárásnak” tűnő egyezmény számos, súlyos buktatót takarhat az Európai Unió számára.
Hamar kiderült, hogy marketingfogásai mögött nincs valódi tartalom, és a progresszív reformokról és merőben más stílusú politizálásról szóló ígéretei nem voltak többek puszta kampányfogásnál.
Jelenleg nem áll fenn az, mint Richard Nixon esetében, aki kevesebb mint két évvel a földcsuszamlásszerű, 60 százalékos újraválasztása után sikeresen maga ellen hangolta az amerikaiak kétharmadát a Watergate-üggyel.
Giuseppe Conte kormányfő tegnap lemondott. Salvini-ellenes koalíció jöhet, vagy előrehozott választás: rövid távon egyik sem vezethet ki a válságból.
A minden eddiginél töredezettebb pártrendszert eredményező május 26-i választás óta még mindig nem sikerült megállapodni az új kormányról a nyugat-európai országban.
Az idei költségvetést a 2010-es zárszámadással összevetve mutatja be a Népszava, hogyan csökkentek a jóléti kiadások az elmúlt 9 évben.
A brit konzervatívok vezetőt keresnek a Brexithez: az utolsó körben maradt két aspiráns Jeremy Hunt, Nagy-Britannia jelenlegi és Boris Johnson, az ország korábbi külügyminisztere, London korábbi főpolgármestere.