A csődbe ment sajóbábonyi vegyi üzemnél érthetetlen módon csak a dolgozók körülbelül negyede látott némi pénzt, mióta felszámolás alá került a cég. A munkavállalóknak harmadszorra ígérte meg a felszámoló, hogy most már tényleg felmondanak nekik, hogy legalább máshol el tudjanak helyezkedni, de sokan már nem bíznak ebben sem. Nem egy dolgozónak mostanra fejenként akár 5 millió forinttal tartozik munkáltató, miközben megtakarításaik elfogytak. A borsodi gyár kapujánál találkoztunk és beszélgettünk a munkavállalókkal. 

Mintegy két tucat, négy hónapja a fizetésére váró dolgozó gyűlt össze csütörtök délelőtt a sajóbábonyi SPL Europe vegyi üzem kapuja előtti parkolóban, hogy kitalálják, hogyan tudnak közösen fellépni elmaradt béreik kifizetése érdekében. A felszámolás alá került gyár története az elmúlt hetekben már bejárta a sajtót. Legutóbb éhségsztrájkkal próbálkoztak kikövetelni a jussukat, ám a radikális tiltakozási forma nem volt fenntartható egy hétvégénél tovább a családos, esetenként egészségügyi problémákkal is küszködő emberek számára. 

Január végén nagy részüket csoportos leépítés keretében bocsátották el a gyárból – azaz csak bocsátották volna, ha egy állítólagos formai hiba miatt a leépítésről szóló munkaügyi bejelentés nem lett volna érvénytelen. Az elbocsátásokkal kapcsolatos adminisztrációt aztán az indiai hátterű tulajdonos már nem is tudta végigvinni, mert február közepére megjelent a becsődölt cégnél a felszámoló, aki ettől kezdve a munkáltatói jogokat is gyakorolja. A felszámolócég képviselőjével először március 13-án találkoztak a dolgozók, aki hozott magával egy dokumentumot, amelyet  mindenkinek alá kellett írni.  Ez lényegében egy lista volt, amelynek a szignózásával mindenki tudomásul vette, hogy belekerültek a csoportos létszámleépítés körébe. Ezt követően – bár egy levélben a felszámoló 30 napon belülre ígérte – azonban a felmondások kikézbesítése máig nem történt meg.

Így történt, hogy a gyár dolgozói három csoportra tagolódtak. Miután a kifizetések már tavaly nyár óta akadoztak, voltak olyan dolgozók, akik a tavalyi év második felében egyénileg, rendkívüli felmondással felmondtak. Ha azonban valaki ezt 2025 decembere után tette meg, sem a kilépőpapírokat, sem a bérét nem kapta meg azóta sem.  

A legtöbben, körülbelül 80-an azok a munkavállalók vannak, akik a csoportos létszámleépítés keretében februártól állásidőre kerültek. (Állásidő alatt a munkavállalók a munkáltató működési körében felmerült okból nem tudnak dolgozni – a szerk.). Az alapbérük ez idő alatt őket is megilletné, de még ebből sem láttak egy forintot sem, és az előző csoporthoz hasonlóan ők sem kaptak a munkaviszony megszűnéséről szóló papírokat. Ez utóbbi azért jelent hatalmas problémát, mert így továbbra sem tudnak álláskeresési járadékot igényelni vagy másik állást vállalni (akinek erre lehetősége lenne).

Van aztán egy kisebb csoport, körülbelül 20 fő, akik még alkalmazásban állnak, ők őrzik jelenleg a veszélyes anyagokkal teli gyár területét. Nekik is tartozik még a cég, de kéthavi alapbért – mindenki mással ellentétben – már kaptak a felszámoló által lehívott állami bérgarancia-alapból.

„Néhányunknak, akik állásidőn vagyunk, legutóbb írta a felszámoló, hogy május 14-én kapjuk meg a felmondást, de ez már a harmadik ilyen eset, amikor azt ígérik, hogy fel fognak nekünk mondani, mégsem történt meg azóta sem” – panaszolta az egyik dolgozó, Ákos, akinek a nevét kérésre a cikkben megváltoztattuk. 

A kárvallott dolgozók számára a legnagyobb rejtélyt az jelenti, hogy miért történhet az meg, hogy a felszámoló csak a munkavállalók egy – jelentősen kisebb – részének adott be bérgarancia-kérelmet. 

„Ugyanolyan munkavállaló volt az, aki állásidőn volt, mint aki bent van. Tehát nincs közötte különbség jogilag. Egyetlen dolgozó sem tehetett róla, hogy ő nem került bele abba a csapatba, akinek még maradt valami munkája”

– fakadt ki Ákos. 

A gyár előtt összesereglett dolgozók többségükben rendszerkezelők, műszakvezetők, laborosok, irodisták. Azért találkoztak csütörtökön, hogy lássák, kik hajlandók összeállni egy esetleges munkaügyi perre. A per azonban, ha kimenetelét tekintve nem is feltétlenül, de időbeliségében kétes eszköz lehet: ha győznének is a dolgozók, akkor is feltehetően csak évek múlva születne jogerős ítélet, nekik pedig most lenne óriási szükségük a fizetésükre, amelyet hónapok óta nem kaptak meg. A dolgozók kérdésünkre úgy becsülték: átlagosan körülbelül 5 millió forinttal tartozhat nekik a munkáltató. 

Sándornak, aki rendszerkezelő volt a gyárban, hat hónapja van hátra a nyugdíjig. Kilenc évet dolgozott a vegyi üzemben. Mint mondta, a fizetések elapadása óta a félretett több mint 2 millió forintja teljesen elment. Ákos karbantartásvezető volt, neki egy éve van hátra a nyugdíjas éveiig. De nem csak ők ketten vannak így: sokan állnak nyugdíjba vonulás előtt, szinte kilátástalan számukra az elhelyezkedés. 

Szakszervezet egyébként nem működik a gyárban, mint rákérdeztünk, azért, mert bár évekkel korábban volt próbálkozás egy alapszervezet létrehozására, az indiai tulajdonos „nem engedte”. Többen megjegyezték a csütörtöki találkozón: „ha lenne szakszervezet, most nem így állnánk”. 

Ugyancsak csütörtökön, a gyár előtt találkoztak a dolgozók a Szikra Mozgalom tagjaival. A baloldali szervezet abban igyekszik segítséget nyújtani a károsult munkavállalóknak, hogy mihamarabb a pénzükhöz juthassanak, még ha ez egyelőre nem is tűnik könnyű vállalkozásnak. A mozgalom egyelőre levélküldőkampánnyal és petícióval igyekszik nyomást helyezni a felszámolóra, hogy hívja le az őket megillető összegeket a dolgozóknak. 

Nem elég a bérgarancia sem

Bár a munkavállalók többségével március óta nem kommunikált a felszámoló, a parkolóban gyülekező dolgozók elmondták, hogy április 17-én az éhségsztrájkoló dolgozók egy része véletlenül összefutott a felszámolást végző BS Gran Consulting Kft. képviselőjével. A Mércének arról számoltak be, hogy ekkor a felszámoló arról beszélt, várjanak türelemmel, el fognak készülni a felmondási papírok, meg fogják kapni azt a pénzt, ami a Bérgarancia Alapból jön. (A Bérgarancia Alap egy állami pénzügyi keret, amely arra szolgál, hogy a munkavállalók bérét akkor is kifizessék, ha a munkáltató fizetésképtelenné válik, például felszámolás alatt áll, mint a sajóbábonyi esetben is – a szerk.).

A dolgozók attól tartanak, hogy ha meg is kapják a felmondásokat, és akár még valamennyi pénzt is utalnak nekik, nem lesz lehetőségük reklamációra. A fő gondjuk az, hogy a Bérgarancia Alap, csak egy részét fedi le annak a pénzmennyiségnek, amivel a munkáltató tartozik nekik. 

„Nagyon messze vagyunk attól, hogy a teljes igényünket kielégítsük. Ha belegondolunk, gyakorlatilag egy fél évnyi bérrel tartoznak nekünk, ehhez jönnek még béren kívüli juttatások, bérkülönbözetek, végkielégítés. Attól is messze vagyunk, hogy ebből a pénzből bármit is lássunk. A felszámoló azt mondta, ha valami pénz marad a felszámolásból, akkor arányosan kapunk belőle, de hát ha a dolgok így mennek tovább, szerintem egy fillért nem fogunk belőle kapni”

– magyarázta Ákos. 

Félelmek és veszélyek

A pórul járt munkavállalóknak nagy félelmük, hogy a banki tartozással rendelkező cég ingatlanára bejegyzett jelzálogjogot érvényesíthetik a közeljövőben, ami azt jelentheti, hogy a banki követelés megelőzné az ő bérköveteléseiket, magyarul a bank elviheti az ő kifizetésre váró béreik fedezetét. A másik aggodalmuk, hogy a gyár értéke – a felszámolás után a dolgozóknak mint „hitelezőknek” járó pénz szempontjából kulcsfontosságú – csökkenhetett, mert többek információi szerint nagy értékű berendezéseket adhattak el az üzem területéről. Ezt azonban teljes értékűen bizonyítani nem tudják, mert nem engedik be őket a gyár területére. 

A csütörtöki dolgozói találkozóra érkezők közül többen ráerősítettek arra többek között a G7 cikkében is megjelent információra, hogy a jelentős mennyiségű mérgező gázt – többek között klórt, merkaptánt, foszgént – és vegyi anyagot tároló gyár szakszerű felügyelet nélkül maradt mostanra. 

Vannak ugyan, akik őrzik a berendezéseket, hordókat, de a lapunknak nyilatkozó Sándor szerint érdemben nincsen biztosítva a gyár. „Nitrogénpárna kellene sok mindenre, sok mindent hűteni kellene, olyan anyagok vannak bent, amik reakcióba lépnek egy idő után” – mondta. 

Ákos is hasonló állásponton volt: szerinte a technológiai berendezések olyan állapotban álltak meg júliusban, mint amelyek másnap újra fognak indulni. Ezekben azonban vannak anyagok, amelyeket közömbösíteni kellene a reakcióba lépés megelőzése érdekében. A szakemberek szerint mindehhez igazi kezelőszemélyzet kellene.

Azt is hozzáteszik, hogy óriási mennyiségű veszélyes hulladékot tárolnak a gyártelepen, ami megnehezíti a felszámoló számára, hogy meg tudjon állapodni egy potenciális befektetővel az adottságai és felszereltsége miatt még a nehézségek ellenére is értékesnek számító gyártelep eladásáról. 

Hogyan jutott idáig a gyár?

Noha a dolgozók között konszenzus van abban, hogy a pillanatnyi helyzetben a felszámoló felelőssége a legnagyobb, arra is kíváncsiak voltunk, hogy a cég becsődölésének folyamatát hogyan látják a munkavállalók. Annak ellenére, hogy a cég 2020-ben jelentős kapacitásbővítést hajtott végre, amihez 4,4 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kapott egyedi kormánydöntés formájában, az SPL 2023 óta veszteséges.

„A vezetőség problémája az egész. Nem megfelelő vezetők voltak” – vélekedett Sándor.

Ákos erről így nyilatkozott:  „Amikor idejöttem a céghez, azt kommunikálták, hogy ez a foszgénes technológia Európában talán majdnem egyedülálló, azaz piaci rés kéne, hogy legyen. Növényvédő szerek alapanyagait gyártjuk, ami nagyon értékes állítólag, tehát nagy piaca volna. És ezek után nem értjük, miért nem lett jövője a cégnek? Csak feltételezéseink vannak, de valahogy el kellett tűnnie a pénznek a cégből, hogyha ez az üzlet jól ment.”