Szachnin, egy Izrael északi részén fekvő, nagyjából harmincezer lakossal rendelkező, szinte kizárólag arabok lakta város szokatlanul erős publicitásnak örvend az izraeli közbeszédben az elmúlt napokban. Január 20-án a város üzletei és közintézményei általános munkabeszüntetésbe kezdtek, hogy így tiltakozzanak az ellen, hogy az elharapódzó erőszakra, a fegyveres rablásokra, az egyre több gyilkosságra nem fordítanak elég figyelmet a hatóságok. A sztrájk és a tiltakozások nem álltak meg a város határainál, és rámutattak az izraeli arab közösség nehéz helyzetére, mely a politikai erőket együttműködésre ösztönözte: a jelek szerint a választásokra összeállhat a közös arab lista.

Eszkalálódó erőszak

Szachnin városa régóta kiemelkedően magas bűnözéssel küzd. Ali Zbeidat helyi üzletember, aki a város nagyobb üzletei közül többet is tulajdonol, arra panaszkodik, hogy üzleteit több mint kétszáz lövéssel vették célba. Elmondása szerint fegyveres bűnözők szabadon járnak-kelnek a városban, megfélemlítik a lakosságot, és sokak életét veszélyeztetik.

Mindemellett 2025 volt a leghalálosabb év az izraeli arab közösségben: az Ábrahám Kezdeményezés nevű, izraeli-palesztin civil szervezet adatai szerint 252 arab állampolgár vált gyilkosság áldozatává tavaly. Az okok között az egyesület az elégtelen hatósági fellépést és az illegális fegyvertartás- és csempészet növekedését emelte ki

Fontos tisztázni, hogy ezek a gyilkosságok nem etnikai indíttatásúak. Sokszor fegyveres rablás vagy bandaháború húzódik meg a háttérben.

Az elmúlt hetekben Szachninban tarthatatlanná vállt a közbiztonság állapota. Mázen Ghnáim polgármester, aki egyben az Arab Polgármesterek Nemzeti Tanácsának elnöke is úgy nyilatkozott:

„Ami az izraeli arab társadalomban és különösen Szachninban folyik, nem mehet tovább. Minden nap, minden éjjel fegyveres bűnözők járják az utcákat. Lövöldöznek, óriási anyagi kárt okoznak és mindezt büntetlenül tehetik. Mindeközben felvételeket készítenek magukról, melyeket terjesztenek is. Ez a rendőrség szégyene. Polgárok halnak meg, bárminemű következmény nélkül.”

A helyzetre válaszul a város január 20-án általános sztrájkba kezdett, az üzletek mellett a közintézmények is zárva maradtak, ehhez később orvosok, ügyvédek és más civilek is csatlakoztak. A sztrájk nem állt meg egy nap után: január 22-én az Izraeli Arab Állampolgárok Koordinációs Bizottsága, mely a legnagyobb izraeli-arab ernyőszervezet, szolidaritása jeléül általános sztrájkot hirdetett az arab vezetésű településeken.

Aznapra tüntetést is szerveztek, Szachninban ötvenezres tömeg gyűlt össze, hogy az élhetetlen közbiztonsági helyzet és a hatósági fellépés elmaradása ellen tiltakozzon. A megmozduláshoz számos zsidó civil is csatlakozott.

Az izraeli kormány nem reagált érdemben

Mázen Ghnáim polgármester Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel is megpróbálta felvenni a kapcsolatot, hogy a helyzet rendezéséről egyeztessen vele. Netanjahu nem reagált a megkeresésre. Ghnáim a zsidó önkormányzati vezetőket is arra kérte, csatlakozzanak a kezdeményezéshez. Hozzátette, nem a rendőrség vagy a zsidó közösség ellen tiltakoznak, hanem a kormány politikáját kritizálják. Azzal, hogy érdemben nem válaszoltak megkeresésére, úgy érzi, a hatóságok hallgatólagosan azt üzenik, az arab közösség tagjainak halála nem érik el az ingerküszöbüket.

A rendőrséget is felügyelő, szélsőségesen nacionalista, és számos arab-ellenes kirohanást jegyző Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter viszont az arab vezetők felelősségét hangsúlyozta. Képmutatónak nevezte őket, azt állítva, hogy nem hajlandóak együttműködni a rendőrséggel, és ellenzik az arab településeken a hatóságok fellépését. Azzal is megvádolta a tiltakozó arab hatóságokat, hogy nem tudnak megküzdeni a közösségben elharapodzó bűnözéssel, és most a kormányt hibáztatják ezért.

Szorosabb arab együttműködést hozhat a helyzet

Az izraeli arab közösség helyzete vezetőiket tágabb perspektívában is cselekvésre késztette. Izraelben 2026 októberében választásokat tartanak majd, a Knesszet (Izrael egykamarás törvényhozása) új összetétele és a következő kormány felállása mind az ország, mind a régió jövője szempontjából fontos kérdés.

A 120 fős Knesszetben jelenleg 10 arab képviselő foglal helyet, ami messze elmarad az arabok lakosságbeli arányától. A 2020-as választásokon még 15 arab politikus jutott mandátumhoz, köszönhetően, hogy a nagyobb arab pártok közös listán indultak. A 2020-as, 15 főből álló képviselőcsoport az eddigi legnépesebb volt Izrael történetében.

2021-es választásokon a törést az hozta el, hogy a Ra’am párt előzetesen bejelentette, hogy hajlandó egy, a Netanjahu ellenzékéből álló, első sorban jobboldali kormánykoalicióhoz csatlakozni, a fennmaradó arab pártok azonban ellenezték ezt, így a közös lista is meghiúsult. Végül az ellenzéki koalíció tudott kormányt alakítani, így a Ra’am lett Izrael első arab pártja, amely kormányzó erővé lépett elő. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a Ra’am kormányzati szerepvállalása érdemben segített-e az arab közösségeknek, de ehhez az is hozzájárult, hogy 2022-es választások után a Netanjahu vezette koalíció ismét magához ragadta a hatalmat, így sok ideje nem is maradt a pártnak, hogy bizonyítson.

A legutóbbi demográfiai felmérések szerint Izrael arab lakossága már több, mint kétmillió főt számlál, arányuk 20% felé tehető.

Izrael 1948-as megalakulása óta, az állampolgársággal rendelkező arab polgárok szavazati joggal is bírnak. A választótömb szavazásra való hajlandósága jelentős eltéréseket mutat az egyes választások között. A részvételt befolyásoló tényezők közül az egyik legfontosabb az arab politikai erők együttműködése. A 2020-as választáson rekord arányban járultak arab választók az urnákhoz, 65%-uk szavazott. Ezzel szemben a 2021-es választáson, mikor külön indultak a pártok, az arab lakosságnak csak 45%-a ment el szavazni, ami viszont a legrosszabb arány volt valaha. 2021-ben enyhén javult a hajlandóság, az arab lakosság 53%-a szavazott.

Az arab településeken végigsöprő sztrájk- és tüntetéshullám az arab politikusokra is nyomást gyakorolt. Szintén január 22-én, a megmozdulásokat követően, a szachini városházán a négy legnagyobb arab párt (Ra’am, Balad, és az eddig is együttműködő Hádás és Ta’al) vezetői szándéknyilatkozatot írtak alá a közös indulásról.

A sztrájk- és tiltakozáshullám a mai napig tart, több észak- és közép-izraeli arab település is csatlakozott a kezdeményezéshez. A kormányzat érdemi reakciója azonban továbbra is várat magára.