A Mi Hazánk számtalanszor elbüszkélkedik azzal, hogy milyen remek külkapcsolatai vannak az arab Öböl-államokkal. Legfontosabb partnerük, az Egyesült Arab Emírségek viszont épp nyakig benne van a tömeggyilkosságokkal kísért szudáni polgárháborúban. Az általuk támogatott milícia, a Gyorsreagálású Támogató Erők lényegében a zsoldjukban áll. Ők látják el a Dubaj és Abu-Dzabi számára nagyon fontos aranybányák felügyeletét, és a kényszermunkások fölött is ők rendelkeznek. Eközben az Orbán Viktor és fia, Orbán Gáspár által körbeudvarolt Csád rezsimje titokban zsoldosokkal és fegyverekkel segíti a tömeggyilkosságot elkövető milíciát.

Iszonyatos fájdalmak között kiabáló szudáni férfi, akit egy egyenruhás többször meglő, de többször sem talál el úgy, hogy azonnal meghaljon. Lemészárolt öregek, nők, gyerekek, olyan tömegben, hogy a hatalmas vérfoltok a sivatagos talajon még műholdról is látszanak. Ezek a képsorok járták be a világot a szudáni kormány ellen harcoló, úgynevezett Gyorsreagálású Támogató Erők (Rapid Support Forces – RSF) dárfúri, al-Fashiri mészárlásai után.

Abban még nincs konszenzus, hogy a múlt héten a zsoldoshadsereg pontosan mennyi embert is gyilkolt meg. A helybeli újságírók vagy nem jutnak be a dárfúri kríziszónába, vagy nem mernek aktívan tudósítani a folyamatos veszély miatt. Annyi mindenesetre világos, hogy a harminc esztendeje egyszer már az RSF ostroma és tisztogatásai miatt krízisbe süllyedt Dárfúr térségében most ismétli magát a történelem.

Az RSF 2023-ban lendült ismét támadásba. A forradalom útján hatalomra került, majd a központi hadsereg által megpuccsolt, forradalmi szudáni kormány bukása után ugyanis összekülönböztek a katonai rezsim vezetőivel. A régi, iszlamista elnökkel, Omár al-Basírral még kiegyező milícia a hatalomváltásban lehetőséget látott, hogy a Katar és szaúdiak által támogatott központi, kartúmi kormány elleni háborúval vegye át a hatalmat. A Dárfúr térségéből kiinduló terjeszkedést az RSF az őket támogató Egyesült Arab Emírségek felszerelésével, katonai erejével és pénzével érte el.

Ennek a háborúnak a folyamán már 2023 novembere óta ostromolták al-Fashir várost és körzetét, amely a múlt héten a hatalmuk alá is került. Már ezelőtt is több mint tízmillió menekülttel járt az RSF tevékenysége a térségben.

Ekkor kezdtek a civilek válogatás nélküli mészárlásába. Kórházakból, elsősegélynyújtó helyekről vitték ki és sorakoztatták fel az embereket, akiket aztán sortűzzel végeztek ki. A konkrét gyilkosságok számát a megfigyelők 1500-2000 köré becsülik, a mostani hadmozdulatok során nagyjából 36 000-en kényszerültek al-Fashir elhagyására, de még így is további 250 000 ember rekedt a városban.

A tömeggyilkosságokat az RSF egyik parancsnoka, a kegyetlen Abu Lulu vezeti le, ő számos videót is készített saját magáról és más zsoldosvezérekről, amint kiégett autók és halott civilek között büszkélkednek tetteikkel.

A helyzet komolyságát jelzi, hogy a kartúmi, hivatalos szudáni kormány a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordult kérve, vizsgálják ki az Egyesült Arab Emírségek szerepét a feltételezett népirtásban. Az USA előző kormánya korábban, január 5-én ugyancsak kijelentette, háborús bűnök miatt szankcionálják az RSF milícia vezetőit.

De Abu Lulu és katonái egyedül mindezt nem tudnák elvégezni. Kérdés viszont: miért is támogatja őket és a feltételezett népirtást az Emírségek, és mi ezzel a céljuk?

Aranybánya, rabszolgák, zsoldosok

Az Emírségek minden évben dollármilliárdokat fektet be Szudánban, sőt még az ország általuk épített, vörös-tengeri kikötőjén áthaladó élelmiszerimportra is rászorulnak. De a fő ok nem ez. A válasz legfontosabb eleme az arany. Szudán déli része, és kifejezetten Dárfúr körzete, az afrikai kontinens egyik aranyban leggazdagabb lelőhelye. Az aranybányák, aranymosó helyek és az azokban dolgoztatott emberek fölött szinte teljes egészében az RSF milícia és annak vezetői rendelkeznek – de az aranyat mégsem tarthatják meg. Az anyagi támogatásért és fegyverekért cserébe a kinyert nemesfém száz százalékát továbbítják speciális magánrepülőkön a dzsubai repülőtérről Dubaj felé.

Az RSF hivatalos főparancsnoka és egyértelmű vezére, Mohamed Hamdan vezérőrnagy és csapatai még 2017-ben csaptak le a szudáni aranylelőhelyekre, amelyeknek a túlnyomó többségét immár ők ellenőrzik. Nyolc év alatt pedig az innen a puszta támogatásért cserébe megszerzett arany Dubajt a világ egyik legnagyobb nemesfém-kereskedelmi központjává tette. 

Bár a közel-keleti aranykereskedelem forrásának jó részét mindig is afrikai lelőhelyek (Guinea, Ghána, Mali, Togo) képezték, a piac 2012 és 2025 között a korábbiakhoz képest is iszonyatosan fellendült. Míg 13 éve a forgalom összesen 450 milliárd amerikai dollárt tett ki, addig mára meghaladja az 570 milliárd amerikai dollárt. Szudán a becslések szerint 2022-ben, tehát az utolsó békeévben 252 millió dollár értékben exportált aranyat. A mostani, Emírségek irányába történő szállítás már nem hivatalos, ezért a statisztikai adatokban sem tüntetik fel annak értékét. 

Eközben a szudáni kormányerőket ugyancsak az arany megszerzése motiválja. 

Persze az aranybányászathoz nem kellene szudániak millióit kiéheztetni és ezreit lemészárolni. De az RSF polgárháborús taktikája a szudáni kormány ellen épp a minél nagyobb kegyetlenség. A nagyhatalmak pedig az aranyforrásért cserébe elnézik mindezt. Dubajnak és így az Emírségeknek a stabil ellátás fenntartása okán az általuk egyébként is igen megengedően kezelt atrocitások elleni fellépésnél vagy akár a kritizálásuknál összemérhetetlenül fontosabb érdeke az RSF támogatása. Ők ugyanis kizárólag rájuk hagyatkoznak mint afrikai beszerzési forrás. Az Emírségek aranybiznisze pedig az egyik legnagyobb nyersarany- és ötvösmunka-elosztóhely a világon: 2024 folyamán már a világ aranykereskedelmének a becslések szerint 20-30 százaléka fordult meg az „aranyvárosnak” is nevezett dubaji városállamban – annak uralkodó elitje pedig egyhamar nem fog lemondani erről a dinamikus növekedésnek indult piacról.

Magyar mézzel édesebb!

És sajnos a helyzet az, hogy az Egyesült Arab Emírségeken keresztül komoly magyar érdekeltségünk is van a tömeggyilkosságokban. Az Emírségek legfontosabb hazai partnere ugyanis – a kormány Izrael-politikájának radikalizálódása miatt – 2024-től fogva a Mi Hazánk Mozgalom.

A Mi Hazánk elnöke, Toroczkai László kezdeményezésére 2024-től rendezik meg a párt védnöksége alatt az úgynevezett Hungulf Expót. Az expó hivatalos célja, hogy „összekösse a magyar kis- és középvállalkozókat az Öböl menti térség piacaival”. Ennek segítségével a Mi Hazánk politikusai szerint a multikat előnyben részesítő EU és az EU-s támogatások rendszere a magyar kkv-k és gazdálkodók számára megkerülhetővé válik, méghozzá annak következtében, hogy az Öböl-államok piacain a felvásárlási ár – a fogyasztók tőkeereje miatt – számottevően magasabb tud lenni, mintha nyugatra árulnának.

Míg az, hogy a Hungulf Expó mint átfogó megoldás mennyi plusz bevételt jelenthet valójában magyarországi méztermelőknek, bőrdíszműveseknek, mogyorótermesztőknek, még nem világos, az már annál inkább, hogy mit kapnak ezért cserébe a részt vevő közel-keleti államok.

Az úgynevezett Öböl Menti Együttműködési Tanács országai (Kuvait, Bahrein, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Omán, Szaúd-Arábia), akikkel persze a kormány szívélyes viszonya is folytatódik, politikailag kedvező képet sugallhatnak magukról a hazai partnerek segítségével, amennyiben a magyar gazdák és kisvállalkozók megmentőinek szerepében tetszeleghetnek.

A Mi Hazánk külpolitikáját az Izrael által elkövetett gázai, palesztinokat sújtó népirtás tekintetében kétségkívül befolyásolta ez a nemzetközi kapcsolat. Hiszen a bátortalan kezdetek után Toroczkai és a párt a parlamenti frakcióval rendelkező erők közül egyedüliként határozottan elítélte a népirtást, összhangban az ENSZ, a Hágai Nemzetközi Bíróság és a nemzetközi szakértők álláspontjával. A párt az Emírségek szempontjából tehát azért is lehet vonzó, mert a Fidesszel ellentétben nem Izraelt, hanem őket választotta a közel-keleti helyzet megítélése során.

Ennek mint látjuk, súlyos ára van. Az Öböl-államok közül ugyanis a legfontosabb és legnagyobb ország, az Egyesült Arab Emírségek, amely – a fenti szervezetek által ugyancsak elítélt módon – az erős gyanú szerint maga is súlyos népirtásban vesz részt Szudánban, és amelyet így a Mi Hazánk politikája és kereskedelmi kapcsolatai is támogatnak, miközben a Hungulf kiállítói és résztvevői erről nem feltétlenül szereztek még tudomást.

A csádi kaland

Ugyanakkor a Fidesz és a magyar kormány sem ártatlan. Ahogyan arról a főbb magyar sajtótermékekben is olvashattunk, a magyar Honvédség nyakig benne van az Idriss Déby megbuktatása utáni helyzet „rendezésében” a Szudánnal szomszédos Csádban.

Csád mostani és eggyel ezelőtti vezetését viszont a szudáni kormány azzal vádolja, hogy ugyancsak az RSF zsoldoshadsereget segítik – ellenük. Titokban ugyanis az RSF használhatja Csád területét bázisnak, a keleti szomszédon keresztül érkezhetnek soraikba zsoldoskatonák, és pénzelhetik is fegyverbeszerzéseiket. De ez még semmi, ugyanis az Emírségek összes katonai és civil repülője is leszállhat ott – ENSZ-szakértők megállapításai szerint az asszisztencia egyértelmű. Csád kormánya mindezt határozottan tagadja, de cáfolni nem tudja. Az Emírségek a csádi szállítmányokról azt állítja, azok élelmiszersegélyt és orvosi felszereléseket szállítanak a konfliktuszónába.

Ha pedig beigazolódnak a Csád elleni vádak, akkor az ország kormánya mellett az oda szervezendő magyar katonák is egy aktív háborús konfliktusban, ráadásul egy agresszor, népirtó milíciával szövetségben érkeznek az afrikai országba, így pedig főként a Száhel-övezet konfliktusainak súlyosbításához járulnak hozzá.