Mi köze Louis Armstrongnak a hidegháború kulturális-ideológiai hadviseléséhez? Recenzió a Háttérzene államcsínyhez című filmről.
A 800 ezer ember ellátásáért felelős al-Fásir városa a 15 hónapja tartó háború martalékává válhat.
A fekete férfiakat, nőket és gyermekeket az akkor még belga gyarmati sorban lévő Kongóban uralkodó állítólagos „őshonos körülményeik között” tették közszemlére. A kiállítás idejekorán véget ért, mert a kongói lakosok nem tűrték tovább az embertelen bánásmódot.
Latin-Amerika legjelentősebb államai közül kettőből is magas szintű delegációk tettek látogatást Afrikában kevesebb, mint egy éven belül.
A belgák kongói uralma az európai gyarmatosítás egyik legborzalmasabb példája volt, amelynek során nyolc-tízmillió afrikait öltek meg.
A fekete és nem fekete munkások eltérő bére miatt indított munkabeszüntetést a kormány illegálisnak nyilvánította a sztrájkot, de a munkaerő háromnegyede még így is részt vett benne,
Az elsőre abszurdnak tűnő hír jelentőségét igazolja, hogy Franciaország és Németország is megerősítette katonai jelenlétét Kelet-Európában.
Törökország és Egyiptom drónokkal, az Egyesült Arab Emírségek felszereléssel, Európa pedig a tökéletlenségével táplálja a szudáni polgárháborút.
Eddig 5,4 millióan menekültek el a háború elől.
A földrengés szegény, elszigetelt régiót érintett a legsúlyosabban.