A Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint az áprilisi foglalkoztatottság az év ezen időszakára jellemző trendtől eltérően nem emelkedett, sőt még kevesebben is dolgoztak, mint a megelőző időszakban. Bár egy hónap adataiból nehéz messzemenő következtetéseket levonni, a gazdaság vártnál alacsonyabb növekedésétől a vámháborún keresztül az időjárási viszonyokig és a kormány közpolitikai döntéseiig számos tényező befolyásolhatja az adatok alakulását. Az pedig kérdéses, hogy a kormány gazdaságélénkítő tervei beválnak-e,  ahogyan az is, hogy mi lesz jövő évre előirányzott minimálbér-emelés sorsa. Büttl Ferenc közgazdászt kérdeztük a kilátásokról. 

Kezdjünk néhány fontos adattal, amelyek rávilágítanak a foglalkoztatási arányszámok változásaira. Érdemes észben tartani, hogy áprilisban a szezonális minta szerint rendszerint nő a foglalkoztatás, elsősorban a mezőgazdasági valamint a turizmusban foglalkoztatott idénymunkások száma növekedésének köszönhetően.

• „A 2025. február–áprilisi időszakban a foglalkoztatottak átlagos létszáma a 15–74 évesek körében 4 millió 673 ezer fő volt, 32 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A férfiak körében a foglalkoztatottak száma 2 millió 482 ezer főre, a nőké 2 millió 191 ezer főre mérséklődött.
• A hazai elsődleges munkaerőpiacon 4 millió 503 ezer fő dolgozott, mely 34 ezerrel elmaradt az előző év azonos időszakában mért értéktől, míg a közfoglalkoztatottak létszáma 67 ezer, a külföldön dolgozóké pedig 103 ezer fő volt.
• A 15–64 évesek körében a foglalkoztatási arány 75,0% volt, míg a férfiak esetében 78,9%-ot, a nők körében pedig 71,1%-ot tett ki”

– derül ki a KSH elemzéséből. A hivatal további megállapításait és az elmúlt évek foglalkoztatási trendjeit ábrázoló grafikonokat itt lehet elérni.

Lapunknak nyilatkozott Büttl Ferenc közgazdász, aki kiemelte, hogy a KSH adataiból nem derül ki, hogy mely szektorokban hogyan alakult a foglalkoztatottak száma. Vagyis magukból az adatokból nem látszik, hogy a korábban említett idénymunkások felvétele maradt el – akár azért, mert az időjárási viszonyok miatt tavaly máshol tartottak a mezőgazdasági munkálatok, akár például a gépesítés erősödése miatt –, vagy a normál munkahelyeken foglalkoztatottak száma csökken. Erre a kérdésre akkor kaphatnánk választ, ha több hónapnyi csökkenő tendenciát látnánk.

„Nem tudni, hogy most nem vették fel azokat az idénymunkásokat, akiket korábban felvettek, vagy felvették őket, de közben el is küldtek normál munkahelyekről foglalkoztatottakat. Csak a nettó változást látni, de a tendenciára kellene figyelni” – mondta el Büttl.

A Portfolio gazdasági lapnak nyilatkozó Mészáros Melinda, a Munkástanácsok szakszervezeti szövetség elnöke ugyanakkor elmondta: információik szerint „a határozott idejű szerződéseket nem hosszabbítják meg, illetve a nyugdíjasokat egy-egy vállalatnál nem foglalkoztatják vissza”.

Az ilyen leépítéseket azonban nem kell lejelentenie a munkáltatóknak, tekintve hogy tömeges elbocsátásnak az minősül, ha egyszerre legalább 30 főt küldenek el a munkaszerződésük lejárta előtt. Szintén nem kell jelenteniük a cégeknek a kölcsönzött munkaerő elbocsátását sem, tehát erre vonatkozó hivatalos statisztikákat nem ismerünk, a KSH pedig csak éves szinten vizsgálja, hogy az egyes cégeknél hány főt foglalkoztatnak.

Azt viszont Büttl is kiemelte, hogy a bizonytalan gazdasági helyzetben könnyebben kezdenek leépítésekbe a cégek, már csak a korábbi tapasztalatokra támaszkodva is. Ezek közül érdemes kiemelni Donald Trump vámháborúját, ami a tapasztalatok szerint már a bejelentésére épülő várakozások miatt is óvatosságra intette az európai cégeket. Ha csökken az Egyesült Államokba irányuló export, a magyar gazdaság komoly károkat szenvedhet, tekintve hogy erősen függ a német ipar, különösen autóipar teljesítményétől, ami a büntetővámok mellett az újautó-eladások valamint általánosságban a cégek versenyképességének csökkenését is megsínyli.

Béremelés, mi lesz veled?

A fentiekre tesz rá még egy lapáttal a gazdasági növekedés elmaradása a várakozásokról. Míg a kormány korábban 3 százalékos növekedéssel számolt, jelenleg gyakorlatilag stagnál a magyar gazdaság, ami a minimálbér-emelés sorsát is megpecsételheti. Jelen gazdasági helyzetben a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának három éves bérmegállapodását kétségkívül újra kell majd tárgyalniuk a feleknek.

Büttl Ferenc szerint nincs reális esély a korábbi megállapodásban szereplő 13 százalékos béremelésre.

„ha a 13 százalékból a végén marad 11, annak szinte már lehet örülni, de azon sem kell meglepődni, hogyha még 11 sem lesz a 2026-os minimálbér-emelés”

– mondta lapunknak Büttl, hozzátéve, hogy ha valamilyen módon mégiscsak sikerül rábírni a cégeket az emelésre, akkor 2027-ben fognak – lefelé – kompenzálni.

Bár a kormány a megállapodás szerint elvileg a munkaerőköltség csökkentésével támogatja a minimálbér-emelést, kétséges, hogy ez mennyire kompenzálhatja a vártnál alacsonyabb növekedést. Korábban – a 2012-es 27 százalékos arányhoz képest immár mindössze 13 százalékos – szociális hozzájárulás csökkentésével a kormány valamennyi céget támogatta. Ez azt jelentette, hogy a minimálbéreseket foglalkoztató cégeknek legalábbis valamennyire valóban megkönnyíthette a kötelező emelés kigazdálkodását, rengeteg volt a „potyautas”. Vagyis azon nagy cégek is megkapták a kedvezményt, ahol nem foglalkoztattak minimálbéren dolgozókat, így megtehették akár azt is, hogy egyszerűen az osztalékot növelték belőle.

Legutóbb azonban már jobb módszert alkalmazott a kormány. Azok a cégek részesülhettek ugyanis kedvezményben, amelyek a minimálbér-emelés miatt valóban emelték a dolgozók béreit, mégpedig oly módon, hogy egy évig csak a korábbi költségeket kellett fizetniük. Büttl szerint ha valamerre, a kormánynak jelenleg ebben az irányban lehet mozgástere.

Átmeneti élénkítés, hosszútávú bizonytalanság

Ahogy korábban beszámoltunk róla, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter kifejtette, hogy miután a nemzetközi nagyvállalatok – nevesül az akkumulátorgyárak – csillagászati támogatásokban részesültek az elmúlt években, ideje lenne a hazai gazdasági szereplőkre is önteni egy kis pénzt.

A jelenlegi bizonytalan gazdasági környezetben azonban nagyban függ a támogatások hatékonysága attól, hogy mily módon fogja a kormány ezen iparágakat támogatni. A támogatások megtérülését elsősorban ugyanis a kereslet határozza meg; magyarán kérdés, hogy mekkora lesz az igény a gyógyszerekre, milyen kihasználtsággal fognak tudni működni a gyárak, és kihasználható lesz-e a turisztikai kapacitás.

A terv mögött felsejlik az a lehetőség is, hogy a kormány a más ágazatokból (pl. akkuipar) potenciálisan elbocsátott munkásoknak próbál ezáltal munkahelyeket teremteni, elméletben elsősorban a munkaerő-igényesebb ágazatok, tehát az élelmiszeripar és a turizmus lehet alkalmas a jellemzően betanított munkások felszívására.

„Az élelmiszeriparban végül is szalag mellett kell dolgozni, e tekintetben mindegy, hogy akkumulátorok vagy befőttes üvegek jönnek rajta. A turizmusban is csak-csak lehet alkalmazni a betanított munkásokat, de mindig az a helyzet, hogy ha valamilyen területet támogatnak, akkor az nem tudja egy az egyben felszívni azt a munkaerőt, amit egy másik terület kibocsát magából az ottani leépítések miatt. Egy részüket talán igen, de nem ugyanaz a szakmai struktúra igénye, nem ugyanaz a képzettségi igénye. (…) Tehát, egyrészt szükség van állam által finanszírozott átképzésre, felnőttképzésre, hogy minél nagyobb része konvertálható legyen a munkaerőnek, hogy akit elbocsátanak az egyik helyen, az munkát találjon a másik helyen – de ebbe munkát és pénzt, energiát kell belevonni”

– ecsetelte a buktatókat Büttl Ferenc.

Amennyiben viszont nem sikerül élénkíteni a keresletet, könnyen lehet, hogy csupán egyszeri gazdaságélénkítő hatással járnak a támogatások, ami közép- és hosszútávon visszaüthet. Példaként hozta a bős-nagymarosi erőművet, a kőszénkitermelés egykori támogatását – ami után tíz évvel bezárták a bányákat – vagy napjainkból a paksi atomerőmű fejlesztését, ami könnyen lehet, hogy rengeteg beleölt pénz után soha nem fog megtérülni.

Lehet tehát új gyáregységeket, szállodákat, miegymást építeni, ha aztán viszont nem lehet kihasználni a kapacitásokat, nem vagy csak alig lehet növelni általuk a foglalkoztatottságot, akkor tulajdonképpen a kivitelezőknek, tulajdonosoknak csatornáznak át forrásokat – potenciálisan NER-közeli vállalkozóknak. „Ha olyan dolgokat támogatnak, amelyeknél nincsen kereslet, akkor ez pénzkidobás” – nyilatkozta Büttl Ferenc.

A turizmussal kapcsolatban azt is kiemelte, hogy a kormány közpolitikái miatt egyáltalán nem biztos, hogy az ország olyannyira népszerű úticél marad, mint az eddigiekben.

„Ha betiltom a Pride-ot, vegzálom a civileket, és megszűnésre kényszerítem vagy ellehetetlenítem a független sajtót a Mércétől kezdve a Telexig, akkor nem biztos, hogy a turisták annyira ide akarnak jönni, mert nem annyira jó a feeling az országgal szemben.”

A turizmust pedig már csak azért is érdemes kiemelni, mert a kormány az elmúlt években sem hanyagolta el az ágazatot. Talán nem jelent nagy újdonságot, hogy ennek jegyében a klientúrát tömték ki pénzzel, de azért álljon itt egy pár link néhány vonatkozó cikkünkhöz. De ideidézhetjük az állami pénzből finanszírozott influenszerpartyt, és ne feledkezzünk meg az rendezvénysorozathoz kötődő kisfilmről sem (érdemes megnézni!).

A közgazdász lapunknak hangsúlyozta, hogy „a jelenlegi gazdasági környezet legfontosabb és legerősebb szava a bizonytalanság. Már évek óta mondjuk a Covid, a háború, és más jelenségek kapcsán, de most Trump ráerősített a hatalmas bizonytalanságra. Egy ilyen helyzetben a kormánynak nagyon át kéne gondolni, hogy a saját rövidtávú politikai célja érdekében még pluszban mennyire érdemes ennyire elemi, gazdaságra áttételes hatást gyakorló területeken akcióznia, mint például a banktitok intézményének kiüresítése. Ez nem optimális. És akkor nagyon-nagyon finoman fogalmaztunk. Ha egy regnáló kormány nem csökkenteni igyekszik mindenféle módon és eszközzel a piacon és a gazdaságban tapasztalható bizonytalanságokat, hanem még rátesz – nem is csak egy – lapáttal, az nem felelős gazdaságpolitika.”