A 2019-es ígéretek és vágyálmok ellenére Karácsony Gergely és városvezetése a különalkuk, MSZP-s háttéremberek és fideszes üzletemberek fogságába került. A baj csak az, hogy ennek a Karácsony-féle progresszív program és a baloldal szenvedte meg a kárát, amely immár az emberek szemében sem hiteles. Ezért nem szabad elnézni a háttéralkukat és a korrupciós ügyeket.

Hosszabb idő óta írja a 444.hu-n a fővárosi és kormányzati érdekek összejátszása során kialakult korrupciós hálózatról szóló cikkeit Ács Dániel. Az azokban feltárt, súlyos korrupciós ügyek egyetlen kulcsbizonyíték, a „Nagymester” azaz F. Zsolt kormányzathoz közeli vállalkozó szépen, egy szatócs pontosságával vezetett jegyzetfüzete köré szerveződnek. Ebben azok a „fekete pénzek”, más néven kenőpénzek szerepeltek, amelyeket a Nagymester különböző, túlárazott és adóelkerülő-számlagyári „szolgáltatásokért” a főváros és a kormányzati szereplők részére kifizetett.

Ács már korán, de erélyesen rámutatott, ezek a kifizetések nagyon erős bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a Fidesz köré épülő, javadalmazott és korrupt vállalkozók köre számíthatott a régi, avagy „hivatalos” ellenzék figuráinak – főként a Magyar Szocialista Párt politikusainak – együttműködésére is.

Az ügy most azért nyert új jelentőséget, mert a Fővárosi Törvényszéken január 7-én felolvasták a botrányhoz kapcsolódó NAV-nyomozás nyomán indult büntetőeljárás vádiratát. A vádlottak padján régi ismerősök üldögéltek: Horváth Csaba, tavaly júniusban távozó zuglói MSZP-s polgármester, Tóth Csaba, a még 2021 nyarán botrányos körülmények között az előválasztást elbukó volt zuglói MSZP-s országgyűlési képviselő és Baja Ferenc, MSZP-s „nagy öreg”. A vád mindhármuk ellen az volt, hogy F. Zsolt jegyzőkönyvei szerint a szocialista politikusok több tízmillió forint kenőpénzt vettek fel az évek során a vállalkozótól, cserébe pedig önkormányzati megbízásokat intéztek el F. befolyásos üzleti körének.

Horváth Csaba  jogi képviselője a tárgyalási nap során tagadott, és állításai szerint a vádirat is önellentmondásos. Persze ennek is megvan az oka. Ő maga pedig nyilatkozatban reagált, amelyben azt írta,

A részletek már hosszú cikkekben, régebb óta olvashatóak. A szerző, és az ügy tulajdonképpeni kirobbantója ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben az ügyészségi vádirat a „korrupt szocik” szerepét emeli ki, Tóth, Horváth és Baja hármasa a vádlottak padján pedig tulajdonképpen csak „erős kép”, a hálózat valódi „nagykutyái” és érintettjei továbbra is Orbán Viktor emberei közül kerültek ki. Közvetlen érintettje és vádlottja például az ügynek az a Jelen Tamás, aki Horváth polgármestersége és Tóth képviselősége idején a zuglói Fidesz elnöke és önkormányzati képviselője volt. Sőt, Jelen és Tóth 2018-ban névlegesen még ellenfelei is voltak egymásnak a képviselőválasztáson, miközben az összejátszásuk tényére ebben az időszakban a vádirat már rámutat.

De mint egy korábbi, az ügyet érintő interjúból is kiderült, korántsem lényegtelen a szocialisták és általában bizonyos ellenzéki pártok köreinek szerepe az egészben. A megismert tények alapján úgy tűnik, F. Zsolt egyszerű ügynök, kijáróember volt komoly üzleti körök felé, akik azután az ő közvetítő szolgáltatásai révén kerültek pozícióba különböző önkormányzati megbízások révén, a szolgáltatásokkal pedig az adóterheket is elkerülték. A végső – közpénzből magánvagyont csináló folyamat kedvezményezettjei tehát nagy cégek vezetői, tulajdonosai, valóban fajsúlyos üzleti szereplők lettek.

A dologban talán a Fidesz által épített hálózatnál is sokkal lényegesebb elem, hogy a még Tarlós István főpolgármestersége idején kiépült fővárosi közpénz-szivattyúval érdemben Karácsony Gergely főpolgármester és a 2019 októberében vele a városházára bejutott gárda sem tudott semmit kezdeni.

Minderről Ács is beszámolt egy korábbi interjúban, egy markáns esetet kiemelve. „Nagymester” F. Zsolt ugyanis még a Tarlós-érában ügynökösködött, „karrierje” mégis a Demszky-érában kezdődött, 2009-ig a BKV menedzsereként keveredett vesztegetési ügybe, amivel kapcsolatban viszont 2017-ben felmentették. Ilyen előzmények után a „számlagyár” ügyébe is belekeveredett. Sőt, annak ellenére, hogy a hírhedt, Demszky Gábor és Mesterházy Ernő nevével és sok korrupciós üggyel fémjelzett időszak egyik „hőse” éppen „Nagymester” volt, 2019 után évekig nem került még ki az elit köreiből.

Karácsony Gergelynek és munkatársainak 2019 októberében, hatalomra kerülésük után pedig lehetőségük lett volna arra, hogy a BKV informatikai rendszerét üzemeltető F. Zsolt-cég, a Sys IT. Kft. – egyébként ugyancsak túlárazott és valódi munkát nem jutalmazó – szerződését felülvizsgálja, esetleg meg is szüntesse.

Mindez pedig a választási kampánya és győzelme után kötelező is lett volna, hiszen többek között, éppen a „fideszes” és „NER-korrupció” megszüntetésének programjával választották őt meg. Sokan pedig feltehetően éppen ezért szavaztak rájuk.

Történt ez annak ellenére, hogy – ahogyan azt a 444 is említi – „A Nagymester a Sys alá behúzott alvállalkozónak két giga céget: a T-Systemst (jelenlegi nevén Magyar Telekom) és a 4iG-t. A valós munkát a T-Systems végezte. Így náluk realizálódott a haszon is, és az extra haszon is.” Mindezt azután F. Zsolt rendszere részben visszaosztotta a „kijárók” felé.

Tehát a hallgatólagos, de bizonyítottan létező alku során az elvileg köztulajdonban álló – tehát elvileg minden budapesti adóforintjaiból működő – BKV pénzét a Fidesz, a hivatalos, balliberális fővárosi politikai körök, valamint a T-Systems magyar vezérigazgatója és a Mészáros Lőrinc köreihez tartozó Jászai Gellért cége, a 4iG együtt, kalákában és teljes megértésben szivattyúzták el.

Ács Dániel pedig korábban arról is említést tett, hogy Karácsony Gergely „legalább egy nyilatkozat” erejéig köteles lenne a saját szerepére is reagálni a teljes ügyben. A helyzet annál is súlyosabb, mert az ugyancsak adózatlanul eltűnt parkolási pénzek körül is szerepet kapott F. Zsolt cége, amikor Karácsony kerületi polgármestersége idején – fideszes és MSZP-s szavazatokkal – elnyerte a zuglói parkolási rendszer üzemeltetését is.

Világos tehát, az elmúlt 5-6 évben a Fidesz és az MSZP teljes és kóros gazdasági összefonódását kárhoztató kritikusok egy csöppet sem túloztak. Sőt, egyes korrupciós üzelmek – lényegében Orbán Viktor és rendszere védnöksége alatt –Karácsony és az új városvezetés ideje alatt is zavartalanul működtek tovább.

Ez volt az az ígért alternatíva és tiszta lap, antikorrupciós kormányzás, amit a régi, immár bukott ellenzék képviselt.

Mindez sokáig mégsem találkozott érdemi kritikával a 2010-es évek végén újból életjeleket mutató, baloldali térfélen (értendő ez alatt a Párbeszéd, az MSZP, részben az LMP, a különböző újbalos kezdeményezések és thinktank-szerűségek), ahol szokás a „korrupció” témáját mint polgári csökevényt elutasítani.

Hiszen a korrupció – így a hagyományos érvelés – nem zavarja az embereket, ha közben van jólét is.

A probléma csupán annyi, hogy mindezt nem tehetjük meg ilyen egyszerűen. A korrupció ugyanis, ahogyan erről már írtam, csupán a nagytőkés-lobbitevékenységnek az a része, ami már törvénybe is ütközik. Más szavakkal: amikor a BKV és az azt fenntartó fővárosi vezetés a túlárazott megrendeléseket F. Zsolt cégei részéről elfogadta, többek között pont azt a pénz szívta ki a rendszerből, amit például béremelésekre és közérdekű fejlesztésekre is el lehetne költeni. Ennyiből a korrupció nem más mint kizsákmányolás, és a nagytőke érdekeinek kiszolgálása. Ugyanez a helyzet a T-Systemsnél is, akik a kenőpénz-szerű visszaosztással biztosították versenyen kívüli megélhetésüket, anélkül, hogy a cégnél például a béreket, termelékenységet fejleszteniük kellene. És ez nem a kapitalizmus rendszerhibája, „magyar elromlása”, ahogyan sokan láttatni szeretnék: ez a rendszer maga, rendes működésben. 

Ebben az ügyben is erről van szó. Ráadásul mindarról, amit oknyomozók az évek során cikkek formájában is feltártak, jóformán mindent tudni lehetett. A politikai szereplők nyilván mindent tudtak is. Tamás Gáspár Miklós például, egy, az előválasztásról és az éppen akkor még miniszterelnök-jelöltnek készülő Karácsony Gergelyről szóló egyik publicisztikájában, 2019 májusában is szóvá tette mindezt:

„Karácsony Gergelyt gúzsba kötik „szövetségesei” és „támogatói”, emiatt nem eshetik szó a programjáról, amelyet in abstracto támogat(hatna) a szociáldemokrata velleitású mérsékelt baloldal – és némi kritikával, fönntartásokkal más baloldali eszmeáramlatok hívei is.

Ez a baj Karácsonnyal, ami persze főleg a jelenlegi ellenzéki pártrendszer hibája. Ettől csak úgy tudna megszabadulni, ha nem indulna főpolgármester-jelöltként a következő választáson. Mint független értelmiségi, hatástalanul elmondhatná, mit gondol a főváros gondjairól – meg azt is, hogy mi a véleménye mai szövetségeseiről. (Nem nehéz kitalálni most se. Szegény pasas.)

Karácsony programja – a mostani sanyarú hazai körülmények között – meglehetősen baloldalinak mondható […]

Ugyanakkor mi a jelentősége olyasvalaki terveinek, aki nem teheti szabadon azt, amit helyesnek tart?”

A baj még nagyobb mint ahogyan akkor jósolta.

TGM ugyanis akkor még csak sejtette, amit ma már tudunk: az, hogy Karácsony, és vele együtt a teljes „újbaloldali” politikai csoportosulás úgy képviselt jónak mondható „szociáldemokrata-zöld” programot, hogy közben teljesen világos volt: a program takarásában ilyen, súlyos ügyeket is eredményező háttéralkukba ment bele a hatalom és a kormányzás érdekében, lényegében ezt a progresszív–baloldali programot is helyből elásta. Esélyt sem adott neki.

A program bizonyos apróbb elemei persze megvalósultak: a főváros eredményeket ért el a közösségi költségvetés legalább elvi bevezetése területén (azóta ugyanezt már felszámolták), terjedt a biciklis közlekedés elfogadása, és kerületi polgármesterek az AirBnB, és így a lakhatási válság ellen is értek el részeredményeket – amikből viszont azóta sem lett kerületközi, avagy egységes fővárosi szabályozás. Ez nagy részben azokon a kerületvezetőkön is múlik, akik élesen elutasították a VI. kerület hozzáállását a lakhatási válság megoldásához – az egykori, 2019-es és elég progresszív programmal ellentétben.

De akármi is az eredmény, az ár túl súlyos volt. A megválasztott politikusok ugyanis végül a programot és így „a baloldalt” a kampányban hagyták. A fehér asztaloknál megkötött, vagy korábbi és meg nem piszkált alkuk viszont a szavazók szemében az erkölcstelennek, romlottnak bizonyuló establishment, az „elit” részévé tették.

Akit bevesznek a mutyiba – akár politikai elvbarátain keresztül –az a „banda” része. Az nem harcolhat ellene, sőt egylényegű mindennel, ami ellen küzdve bizalmat kapott.

A hatalomra törekvő baloldaliak fekete szurokkal kenték be magukat, ami nem jön le egykönnyen. Baloldaliként pedig a „Nagymester-ügy” különösen kínos: hiszen nem csupán számlagyár-üzemeltetésről, Fidesszel való kollaborációról, haszonlesésről és az állampolgárok megkárosításáról van szó: emellett a haszon jelentős része még multicégeknél, tehát a baloldal elvileg esküdt ellenségeinél is landolt.

Ebből a pozícióból érthető meg igazán Magyar Péter és a Tisza Párt feltörése. Magyar ugyanennek a klientúrának a kiemelt tagja volt de – legalábbis szóban –, már fellázadt ellenük. Éppen azt az „egységpártot-pártegységet” utasította színre lépésével verbálisan vissza, amit Karácsony Gergely nem tudott: a multicégek, helyi kijárók, „dörzsölt” ellenzékiek és az Orbán-rezsim csendes alkuját.

Akik pedig az alkut annak idején akár hallgatólagosan is vállalták, ezzel sajnos a sokkal többre és jobbra érdemes progresszív eszméket is eltemették, hosszú-hosszú időre. És ez talán súlyosabb, mint a keletkezett anyagi kár.