Közvetlenül kérdezhették hétfőn az országgyűlési képviselők Orbán Viktor miniszterelnököt a Parlamentben, aminek kapcsán felmerült a családi pótlék emelésének örök kérdése is. A miniszterelnök válaszából világossá vált: a kormány továbbra is a családi adókedvezmények, tehát a kormány által hangoztatott, a dolgozók gyerekvállalásának anyagi ösztönző juttatásokat részesíti előnyben, míg az „aki nem dolgozik, alig egyék” mottóra továbbra is alacsony, a gyerekek szükségleteinek kielégítését aligha fedező szinten tartják a családi pótlékot – amellett, hogy az MNB felmérése szerint is egyre kilátástalanabb anyagi helyzetben él a társadalom jelentős része.

Régóta tudhatjuk: ez a rendszer az Orbán-kormányok megannyi intézkedéséhez hasonlóan igazságtalanul nagyobb mértékben támogatja a magasabb keresetűeket mint a szegényeket, még kevésbé a munkanélkülieket. 

A családi adókedvezmény keretében jóváírható összegek az alábbiak szerint fognak emelkedni két lépcsőben, 2025 júniusában, majd 2026-ban: 

• az egygyerekesek esetében járó havi nettó 10 ezer forint 2025 júniusától 15 ezer forintra, 2026 januárjára pedig 20 ezer forintra emelkedik,
• a kétgyermekesek esetében gyermekenként járó 20 ezer forint előbb 30 ezerre, majd 2026-ra 40 ezer forintra, összességében 80 ezer forintra nő fél év alatt,
• a három gyerek esetén a családi adókedvezmény maximális összege jelenleg havonta 99 ezer forint, azaz előbb gyermekenként 33 ezer forintról 49 500 forintra, majd 2026-ban 66 ezerre emelkedik az adókedvezmény összege, amivel a teljes kedvezmény 198 ezer forintot tesz majd ki.

Ahogy még a kormányközeli Mediaworks által tulajdonolt  Világgazdaság is megjegyzi, mivel ez jövedelemfüggő, a családok nem mindegyike tudja most sem igénybe venni a kedvezmény maximális mértékét. Ennek oka, hogy az szja-alapja egyszerűen nem minden dolgozónak éri el ezt a szintet, így az adókedvezmény  teljes összegét csak a magasabb keresetűek tudják jóváírni.

Mindeközben a miniszterelnök határozottan kiállt a családi pótlék jelenlegi alacsony, nominálisan évek óta változatlan, tehát folyamatosan inflálódó mértéke mellett.

Ráadásul mindezt – a „munkaalapú társadalom” jobboldali eszménye mellett – némi szaloncigányozással is alátámasztotta.

A miniszterelnökhöz azonnali kérdést intéző Tordai Bence országgyűlési képviselő – mint az elmúlt években számos ellenzéki politikus és civil szervezet – ismét felhívta a figyelmet a megduplázandó adókedvezmény és a családi pótlék 12 200 forintos, gyakorlatilag semmire sem jó összege között tátongó űrre, ennek jegyében javasolta, hogy vigyék fel a családi pótlék összegét 82 000 forintra, ami már valódi segítséget jelenthetne. A miniszterelnök viszontválaszában arra is kitért, hogy 

„2010-ben még voltak olyan családok, akik nem a gyerekekért éltek, hanem a gyerekekből akartak megélni, és azt gondolták, hogy munka helyett a gyerekekből meg lehet élni. Óriási ellenérzések voltak ezzel szemben a magyar társadalom azon részében, akik meg dolgoztak. Ez 2010-es vita. És akkor arra jutottunk, hogy a családi pótlékot ne vegyük el. (…) Azonban a rendelkezésre álló forrásokat ne a családi pótlék rendszerén keresztül juttassuk el a családokhoz, a munkával összekötve adókedvezmény révén. Így egyszerre támogatjuk a családokat, és egyszerre támogatjuk a munkaalapú gazdaságot. ezért ilyen a rendszer.”

Vagyis amellett, hogy kiállt a „munkaalapú társadalom” eszménye mellett, egy olyan sztereotípiát hívott segítségül, ami a többségi társadalom jelentős részének vélekedései között sajnos valóban ott van, és az utalás elég egyértelmű:

a magyarországi cigánysággal kapcsolatban elterjedt, rasszista megbélyegzés, hogy sokan azért vállalnak sok gyereket, hogy a családi pótlékból éljenek a munka helyett.

Ennek vélekedésnek az abszurditását mutatja, hogy mint a KSH adataiból kiderül, a gyerekek után járó családi pótlékból már 2010-ben sem lehetett megélni, a szélsőjobboldal posztfasiszta, kisebbségek elleni hergelésének azonban eklatáns példája ez a beszédmód, amit immáron a kormány hivatalos álláspontjának tekinthetünk. 

Mi több, ez a fajta hergelés egyáltalán azért működhet, mert a dolgozók jelentős része is anyagilag extrém kiszolgáltatott helyzetben van. 

„Kiemelendő, hogy a lakosság 40 százaléka nem tudna egy hónapon túl megélni fő jövedelemforrásának elvesztése esetén – ezen belül a válaszadók fele még 1 hétig sem”

– tette közzé a Magyar Nemzeti Bank saját, reprezentatív kutatása alapján. Aki pedig anyagi bizonytalanságban él, azt nem nehéz a méginkább elesettek ellen hergelni, pláne úgy, hogy azt mondjuk: „nézd meg, ő úgy akar csüngeni az állam csecsén, hogy a te kemény munkáddal megtermelt javakból tartsa fenn magát.”

Különösen cinikus továbbá ennek a káros, társadalmat még inkább dezintegráló sztereotípiának a terjesztése annak fényében, hogy a magyarországi romák többszörösen nehéz helyzetben vannak a munkaerőpiacon. Strukturális okokból, a társadalmi mobilitás igen alacsony szintjéből kifolyólag jellemzően alacsonyabb képzettségűek, emellett a munkáltatók az általánosan elterjedt rasszista reflexek miatt általában nem szívesen vesznek fel romákat, ha pedig mégis, rosszabb feltételek mellett, sokszor napszámban, adott esetben feketén dolgoztatják őket. Többek között ezen okok miatt valóban magasabb közöttük a munkanélküliek aránya, mint a többségi társadalom tagjai között.

A munkanélküliség romák közötti magasabb arányára egyébként akarva-akaratlanul maga a miniszterelnök is többször hivatkozott. 10 évvel ezelőtt, 2014 októberében a következőképp számolt be erről a hirado.hu: 

Európának a bevándorlás helyett a romák felzárkóztatását kellene segítenie – erről beszélt a miniszterelnök, miután Farkas Flóriánnal tárgyalt. „Európa legnagyobb rejtett tartaléka, az a roma közösség” – jegyezte meg Orbán Viktor. A kormányfő azt mondta: a közmunka volt a „legnagyobb jótétemény” a roma közösség számára az elmúlt négy évben, hiszen 57 ezer olyan cigány kapott munkát, aki korábban sohasem dolgozott. A miniszterelnök úgy fogalmazott: „Ha Magyarországnak képzett, munkára és hadra fogható több százezres munkaerőpiacra lesz szükségünk, akkor elsőként a Magyarországon élő roma közösség képzésével, oktatásával, nevelésével munkaerőpiacon való részvételre való felkészülésével, felkészítésével kell foglalkoznunk.”

2024 őszén pedig a Direkt36 oknyomozó portál szerint egy zárt parlamenti ülésen következőképp nyilatkozott a miniszterelnök:

„Itt van elég munkaerő még, csak képezni kell, sok a cigány közöttük, szó se róla” egyértelművé téve, hogy ezt a „tartalékot” a feldolgozóiparban szándékozik foglalkoztatni. 

A két nyilatkozatból nem úgy látszik, hogy az elmúlt 10 évben sikerült volna megoldani a romák körében társadalmi összehasonlításban kirívóan magas munkanélküliség kérdését, pedig idő az lett volna rá – így nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy inkább akaratból volt hiány.

A „munkaalapú társadalomban” – mint Orbán újfent világossá tette – munkanélküliségtől sújtott társadalmi csoportok pedig aligha táplálhatnak nagy reményeket a tekintetben, hogy majd a kormány kisegíti őket. És bármennyire is hergeljen a posztfasiszta kormány a „megélhetési szülők” hamis mítoszával, a rögvalóság épp azt mutatja: nemhogy megadná a rendszer a támogatást a gyerekek felneveléséhez, de éppenhogy az érintett családok szegénysége miatt emelik ki – illegálisan – rendszeresen a gyerekeket, akik végül az elmúlt hónapokban ismét a figyelem középpontjába került, közmondásosan rosszul működő, és még ehhez képest is a leépülés útján járó „gyermekvédelmi intézményrendszer” karmai közé kerülnek.

Akik pedig ott kötnek ki, mint számos kutatás bizonyítja, aligha számíthatnak fényes jövőre. Mert a gyermekprostitúció, a napszám és a hajléktalanság talán még a munkaalapú társadalom legelkötelezettebb hívei szerint sem vezet ki a szegénységből és kiszolgáltatottságból, annál inkább konzerválja az érintettek kilátástalan helyzetét.

Nem kevésszer hallhattuk, hogy Orbánék senkit sem hagynak az út szélén – csak épp azt nem tették hozzá, hogy „a legelesettebbek kivételével”.