Örömmel olvastam Jámbor András írását az antiorbánizmuson túli baloldali stratégiáról, és épp egy válaszcikken gondolkoztam, amikor megérkezett a Mérce megtisztelő felkérése, hogy írjak a kiemelt beruházások ellenében szerveződő népszavazásról. Ez csak megerősített abban a meggyőződésben, hogy össze kell kötni a kettőt, mert minden stratégia annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, amennyit át lehet fordítani politikai cselekvésbe – márpedig egy népszavazás kiíratása, vagy egy önmagában és szimbolikusan is fontos, mélyen kártékony törvény eltörlése politikai cselekvés a legjavából.

András átfogó elemzését és kritikáját adja az antiorbánizmus politikai gyakorlatának, alternatívaként, pozitív ellenpéldaként pedig egyrészt nemzetközi baloldali (relatív) sikertörténeteket, másrészt ígéretes (bár rendre félresikló) hazai kezdeményezéseket idéz fel: a rabszolgatörvény elleni kiállást, a tanár- és diáktüntetéseket. Ezek tanulságait is észben tartva

érdemes végiggondolni, mit jelenthet a magyar ellenzék (és benne a zöld baloldal) számára az a népszavazás, amelynek most kezdődött meg az aláírásgyűjtő kampánya.

A következőkben három közelítésben érvelek amellett, hogy a „stop kiemelt beruházások!” népszavazás fontos, hasznos és eredményes közös ügyünk lehet. Először a törvényt (és az eltörléséről szóló ügyet) magát érdemes tekinteni, azután térek át arra, mit jelenthet ez az ellenzék számára, végül pedig ráfordulunk a kérdésre, hogy milyen hatással lehet egy népszavazási kampány a NER-re. Meleg van, ezért a tikkadt (vagy sietős) olvasóknak megelőlegezem a végkövetkeztetést: a kiemelt beruházások elleni népszavazás olyan eszköz, amely három különböző, de egymással szoros összefüggésben lévő célt is jól szolgál – érdemes lenne megragadni!

Első cél: a kiemelt beruházási törvény eltörlése

„Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás” – ez ma egyet jelent az átláthatatlansággal, a túlárazással, a zavaros hátterű, sokszor káros beruházások tömegével. – így  foglalja össze a Civil Kollégium Alapítvány égisze alatt működő Stop! Kiemelt beruházások akciócsoport, hogy miért elégelték meg a vonatkozó törvény visszaélésszerű használatát, amikor 2021-ben elkezdték kampányukat a kiemelt beruházási törvény eltörléséért. Addigra már több mint 3000 esetben minősítettek kiemeltté különböző beruházásokat, több mint 500 kormányrendeletben.

Jelenleg is több száz kiemelt beruházás van folyamatban, ezek között van például a Fertő tóra gigantikus turisztikai fejlesztést erőltető projekt (amellyel kapcsolatban fontos győzelmet aratott a bíróságon a Greenpeace a kormány ellen), a Balatonnál a Club Aliga (amelyben szinte minden neres oligarchának van/volt érdekeltsége, és ami ellen példás elszántsággal küzd az Aligai Fürdőegylet), Pécs mellett a hatszáz hektáros (másfél gödi samsungnyi) ipari park (ami ellen kiállt a teljes baranyai civil társadalom), az összes stadion és random falusi iskolák tornaszobái, közelebbről meg nem határozott „szakrális projektek” és kb. minden fideszes milliárdos beruházásai, valamint „természetesen” az összes akkumulátoripari beruházás.

Hogy mi a gond ezekkel a beruházásokkal egyenként, és azzal, hogy épp a legsúlyosabb esetekben gyengítik vagy számolják fel az intézményes garanciák maradékát is, azt Lukács András már évekkel ezelőtt megírta a Mércére. Tisztességes és felelősen gondolkodó emberek között vitán felül áll, hogy

a kiemelt beruházási törvény (és különösen jelenlegi, visszaélésszerű használata) káros, azt el kell törölni – és erre 2022-es közös programjukban az ellenzéki pártok is ígéretet tettek (más kérdés, hogy most nem tülekednek, amikor lehetőségük lenne erre).

De van-e valódi esély a törvény eltörlésére, ha össze is gyűlik a 200 000 aláírás? Az egy törvénymódosítás miatt már nem történhet meg, ami 2022-ben (a Diákvárosról és a Fudan-egyetemről szóló népszavazási kezdeményezéskor), hogy a megfelelő számú támogató összegyűjtése után, az Alkotmánybíróság utólag érvényteleníti  a kérdést. Vagyis innentől két (és fél) kimenet lehetséges: a fideszes többségű Országgyűlés vagy kiírja a népszavazást, vagy okafogyottá teszi, és maga törli a kiemelt beruházásokra vonatkozó részt az építészetről szóló törvényből. Ez persze nem zárja ki, hogy később önállóan vagy egy másik törvénybe rejtve megint visszahozza a jogrendszerbe, ahogy azt már tavaly is megtette. Az első két eset tiszta győzelem, az utolsó lehetőség pedig nagyon kockázatos dolog, amit egyáltalán nem biztos, hogy a politikai rizikót látva megjátszana Orbán: a kinyilvánított népakarattal szemben hasonló trükközést az olimpiai pályázattal kapcsolatban sem mert vállalni az akkor még virulensebb állampárt.

Második cél: érdemi, megfogható közös ügyet találni az ellenzéknek

Az antiorbánizmus üres, reaktív és hosszú távon sikertelen stratégiája helyett az ellenzéknek égető szüksége van olyan saját ügyekre, amin keresztül megfogalmazhatja céljait: cselekvő és önazonos módon kommunikálhatja az értékeit, meghatározhatja a politikai napirendet és defenzívába szoríthatja az állampártot. A kiemelt beruházások elleni népszavazás ilyen ügy lehet, ami egyaránt fontos az ellenzék különböző áramlatai számára.

Fontos a zöldek nézőpontjából, hiszen ezek a beruházások szinte nyakló nélkül szennyezik a vizet-földet-levegőt, pazarolják el a természeti erőforrásokat és teszik kilátástalanná a fenntarthatóságért folytatott küzdelmet. A legtöbb, nagy nyilvánosságot kapott esetben a beruházások célterületein élő embereknek súlyosan sérült az egészséges és biztonságos környezethez való joga. A társadalmi egyeztetés hiánya, az intézményes zöld „védvonalak” kiiktatása felbecsülhetetlen károkat okozott a helyi közösségeknek és a természetnek is.

Fontos a baloldaliaknak, hiszen ezek az ügyek rendre a kisemberek és a nagytőke küzdelmei; a dolgozóként elnyomott, kizsákmányolt emberek már nemcsak a munkahelyükön, hanem otthon, „lakosságként” is a pusztító tőkelogika alá lettek rendelve a kiemelt beruházások esetében.

Ez is egy elosztási küzdelem, csak itt az elosztandó jószág nem jövedelem, vagyon vagy termelőeszköz, hanem az egészséges és biztonságos környezet,

amiből egy csapásra jut sokkal kevesebb (vagy semmi) azoknak, akik hirtelen mondjuk egy frissen felhúzott veszélyes vegyiüzem, akkugyár stb. szomszédságában találják magukat.

Fontos a liberálisoknak, hiszen alapvető jogaikban, az érdekeik érvényesítésében korlátozza az embereket az, hogy hatalmi szóval döntenek az ő közvetlen létfeltételeikről. A kiemelt beruházási törvény tökéletes ellentéte a szubszidiaritásban és a hatalom decentralizációjában hívő szabadelvű gondolatnak.

Fontos a konzervatívoknak, hiszen közös örökségünket, védendő természeti és kulturális kincseinket pusztítják el vagy csúfolják meg – lásd a Budai Vár kormányzati feldúlását vagy Budán maradva a Radetzky laktanya 180 éves műemlék magtárának ledózerolását.

Fontos az önkormányzati világnak, hiszen a kiemelt beruházások esetében elvonják a helyhatóságok maradék jogköreit is, akiknek így alig marad eszköze a bennük bízó helyiek szempontjainak érvényesítésére.

Fontos az antikorrupció és átláthatóság harcosainak, hiszen a kiemelt beruházások egyik fő célja, hogy kivonják ezeket a projekteket a társadalmi kontroll, a nyilvánosság figyelő tekintete alól: így nemcsak a szabályokat tudják könnyebben átlépni, de a fideszes gyakorlatban szinte kötelező közpénzrablást is gondtalanabbul folytathatják.

A kiemelt beruházási törvény elleni küzdelemben tehát minden ellenzéki megtalálhatja a maga kedvenc olvasatát, a munkaterápia pedig hasznos lenne az együttműködés terén mostanában nem annyira jeleskedő ellenzéki erőknek: civileknek, pártoknak és független szereplőknek egyaránt. Hello, kedves kollégák, a népszavazás sikerre vitele mindannyiunk közös érdeke!

Harmadik cél: újabb koporsószeg a NER-nek

A 2008-as népszavazás politikai jelentőségét nehéz lenne vitatni, és valószínűleg a sikerét megismételni se volna egyszerű, de annak jó oka van, hogy

a Fidesz fél a népszavazásoktól, mint a tűztől. Mint feljebb tárgyaltuk, a népszavazás kiírását meg tudják akadályozni, de akárhogy is döntenek, súlyos politikai vereséget kell elkönyvelniük.

Egyrészt egy jól látható ellenzéki kampány esetén a korábbinál többször kell védeniük a védhetetlent, és egyre többeknek válik egyértelművé, hogy a Fidesz a polgárok érdekeivel szemben politizál, másrészt meg kell hátrálnia a népakarat előtt a sokak által mindenhatónak gondolt parlamenti kétharmadnak. Márpedig egy-másfél évvel a következő országgyűlési választás előtt nincs annál fontosabb üzenet, mint hogy a Fidesz legyőzhető.

Hiába az állampárt túlhatalma, gátlástalansága és szinte korlátlan lehetőségei; ha a demokrácia látszatát fent akarják tartani, akkor nem tudnak szembemenni egy masszív társadalmi többséggel – és ez ugyanúgy igaz a népszavazásra, mint az országgyűlési választásokra.

A 2026-os választási kampány megkezdődött. Az ellenzék most dönthet arról, hogy felhasznál-e a kampányban egy olyan erőteljes eszközt, mint ez a népszavazás, vagy hagyja elmenni maga mellett a lehetőséget.

És ami nem számít

Annyit hallottuk már a magyar politikában, hogy „ügyek mentén” döntenek majd a bölcs pártvezetők, és olyan kevésszer láttuk, hogy tényleg az ügy a fontos, vagy hogy legalább sikerül a közös érdeket felismerni és követni a partikuláris (egyéni vagy párt-) érdekkel szemben.

Igen, az LMP kezdeményezte ezt a népszavazást, és igen, ez sokakban komoly fenntartásokat ébreszt. De szerintem önsorsrontás az a reakció, ami volt pártom, a Párbeszéd adott: „az LMP a NER része, a Fidesz szatellitpártja, amelynek férfi társelnöke milliárdos tételekben üzletel a kormányzattal, főpolgármester-jelöltje pedig igazából a Fidesz A-jelölte. Ellenzéki pártként e pillanatban nem látunk okot arra, hogy a Karmelita kolostorból rángatott szervezettel együttműködjünk.”

A többi ellenzéki párt legalább még nem adott egyértelmű elutasító választ a részvétel kérdésére, a civilek közül pedig egyre többen csatlakoznak. A kezdeményezők realitásérzékének javára kell írni, hogy Csárdi Antal is azt nyilatkozta: az egyeztetéseknek kardinális részét képezi a pártlogómentesség. Amint az a Mérce korábbi cikkében is szerepel, az LMP politikusa szerint azért szeretnék „pártpolitika-mentesre” (tehát LMP-mentesre is) az egész kampányt, hogy mindenki jó szívvel tudjon csatlakozni hozzá, kizárólag az ügy miatt.

Nos: így legyen! Legyen mindenki számára vállalható a kampány, használjuk fel okosan a népszavazás eszközét, és üssünk három legyet egy csapásra!

Sok szeretettel várunk mindenkit az aláírásgyűjtésben!