A válasz a Nagy Kérdésre, a Kérdések Kérdésére: 42. Gondosan ellenőriztem! – teszi hozzá a Bölcs Elme.

Hazánk legbölcsebb testülete, a pénteken kínkeserves órákon át ülésező Nemzeti Választási Bizottság is gondosan ellenőrizte: Vitézy Dávid 41 szavazattal maradt Karácsony Gergely mögött. Azaz pontosan 42 szavazatra lett volna szüksége ahhoz, hogy ő legyen a főpolgármester. Így végre, annyi év után megoldódott Douglas Adams abszurdista sci-fi könyvsorozatának, a Galaxis útikalauz stopposoknak rejtélye, kiderült, mi a nagy kérdés. Ennél jobb végkifejletről a néhai szerző sem álmodhatott.

Ha irodalmilag kielégítő válaszra is jutottunk, felmerülhet bennünk, hogy mit jelent ez a szám a magyar közéletre nézvést. Egyáltalán jelent-e bármit? Az elmúlt hét eseményeit követően van még bármi jelentősége annak, hogy melyik jelölt nyert, és mennyivel?

A választások éjszakáján csaknem végig Vitézy Dávid vezetett. A harmadik jelöltként induló, ám egy meglepően erős kampány és persze a fideszes Szentkirályi Alexandra visszalépése folytán komoly kihívóvá váló egykori közlekedési szakember és miniszter – mostanra már inkább politikus –, úgy tűnt, nyerésre áll. Az eredetileg csak egy apró párt, az LMP, végül aztán a Fidesz által is támogatott jelölt akár meg is szerezhette volna a főpolgármesteri széket.

Mögötte nem sokkal következett az a Karácsony Gergely, aki a kampányát mint az abszolút esélyes, inkumbens jelölt kezdhette meg, annak ellenére, hogy az elutasítottsága (egy választások előtti mérés szerint) magas, 53 százalékos volt – visszajelzés ez is a választóktól. A kampányra ráfordulva aztán a főpolgármester-jelölt azt a döntést hozta, hogy összefog a nálánál is jóval magasabb elutasítottságnak örvendő Demokratikus Koalícióval és MSZP-vel.

Így a 2024 tavaszi események, a kegyelmi ügy által felszínre hozott képviseleti válság – hogy az ellenzék a kormánypárt eddigi legnagyobb botrányát sem tudta politikai erővé kovácsolni – és az erre Magyar Péter személyében érkező válasz jelentősen gyengítették esélyeit az újraválasztásra.

A választások éjszakáján egy ideig úgy tűnt, nem is fog sikerülni. Ám hajnalban átfordult az eredmény, így végül Karácsony Gergely jelentette be – az összesen 324 szavazaton múló – győzelmét.

Vitézy nem fogadta el ezt az eredményt, és a szoros különbség, valamint az érvénytelen szavazatok kirívóan magas száma miatt újraszámlálást követelt. Legfőbb érve az volt: sokan Szentkirályi Alexandrára szavazhattak, vagy őt és Szentkirályit is behúzhatták, mivel nem volt minden kerületben megfelelő módon áthúzva a Fidesz főpolgármester-jelöltje a szavazólapon.

Azaz Vitézy az elveszett fideszes szavazatokkal remélt fordítani. Kérdés, hogy ez a lépés mennyit árt abbéli törekvésének, hogy a kormánypárttól független politikusként pozicionálja magát. Segíteni biztosan nem segít.

Az újraszámlálás eredményét ismerjük: az NVB a 24 589 érvénytelennek minősített szavazólapon 528 érvényes szavazatot talált, ezek közül 112 Karácsonyt, 363 Vitézyt, és 53 Grundtner Andrást, a Mi Hazánk jelöltjét támogatta. Így Karácsony Gergely maradt a választás győztese. Habár a nyilvános ülésen a Bizottság, majd rögtön utána a Partizánban Vitézy Dávid is hangsúlyozta, hogy a talált 528 voks fényében mennyire jó döntésnek bizonyult az érvénytelen szavazatok újraszámlálása, valójában csupán az érvénytelen szavazatok 2,14 százalékát találták érvényesnek. Ilyen elenyésző mértékű eltérés érdekében vajon megérte-e aláásni a választás legitimációját?

A történet ezzel sem ért teljesen véget, hisz Vitézy továbbra is kétségbe vonja a választás eredményét két kerületben, Újpesten és Erzsébetvárosban, ahol véleménye szerint túl vékonyan volt kihúzva Szentkirályi Alexandra neve a szavazólapon. Ebben a két kerületben újraválasztást szeretne elérni, keresetét az NVB elutasította, de Vitézy még a Kúria elé viheti.

„Sorban jönnek a hírek arról, hogy külön ebből a célból vettek 0,3 és 0,5 mm tűvastagságú tollakat, hogy megtévesszék a választókat”

– írta pénteken, már az újraszámlálás után, a főpolgármesteri kampányát tűvastagság-elemzéssel lezárni kívánó jelölt.

Karácsony az újraszámlálás indokaként bemutatott bizonyítékokat kétségbe vonta, de nem csak ő, az Átlátszó szerint is rendkívül gyanús a Vitézy-stáb paksamétája. Rámutatott arra is, hogy a fideszes többségű NVB elhamarkodva, a testület ellenzéki tagjainak bevonása nélkül döntött az újraszámlálás mellett. Továbbá megvádolta a kerületi testületeket, köztük ellenzéki kerületek testületeit is, hogy az újraszámlálás során az urnákat nem megfelelő módon bontották fel, a szavazatokat gyanús módon kezelték és szállították, esélyt adva azok manipulációjára.

„Sem a kötegek felbontása során, sem a szállítás közben nem volt biztosított az, hogy ne lehessen belenyúlni a kötegbe, illetve a szavazólapokat ne lehessen manipulálni”

– írta Karácsony csütörtökön, aki meg főpolgármesteri kampányát papírkötegelési kérdések feszegetésével kívánta lezárni.

Karácsony ezt követően még az újraszámlálás eredménye előtt, annak tisztaságát kérdőre vonva bejelentette, hogy a választás megismétlését kezdeményezi – a legitimáció helyreállítására hivatkozva, egyben 19-re lapot húzva. Kérdés, hogy a pénteki eredmény tudatában mennyire lesznek lelkesek a jogászai. Mindenesetre azt mondhatjuk, hogy sem szerinte, sem ellenfele szerint nincs jogerős választási eredmény, ameddig a jogorvoslati eljárások le nem zárulnak. A Kúriánál pattog a labda.

Jelen állás szerint tehát választás ugyan volt, valódi eredmény továbbra sincs. És ha lesz is, nagyon nehéz elképzelni, hogy ezek után ne lenne bármelyikük legitimációja legalábbis megkérdőjelezhető.

Mindkét jelöltet vádolhatja a választások elcsalásával a másik szavazótábora. Így a kutyakomédia ilyen-olyan intenzitással akár még öt évig eltarthat, velünk marad a leendő főpolgármester személye körüli bizonytalanság, amin nem segít a közgyűlés igencsak vegyes összetétele sem. Kétséges, hogy ilyen körülmények között mennyire lehet várost vezetni, politizálni. Márpedig nagyon jó lenne, ha végre visszatérnénk a politikához.

A fővárosi „politika” ugyanis egy hete másról sem szól, mint különböző demokratikus legitimációval kapcsolatos technikalitásokról. A vélt vagy valós választási csalás elleni fellépés fontossága mellett is kiábrándító, ahogy mindkét jelölt bunkósbotként használja a bürokratikus jogászkodást. Egy hete mindketten a demokráciára hivatkozva rombolják saját demokratikus felhatalmazásukat. Technokrata nyelven beszélve játsszák el a választások nevű, egyre komolytalanabbnak bizonyuló társasjátékot, annak vaskos szabálykönyvével próbálva agyoncsapni egymást.

Márpedig tolltűhegyek vastagságának, papírkötegelési gyakorlatoknak, szavazatszámlálással kapcsolatos előírásoknak semmi köze ahhoz, amiről a politika szól: az emberek érdekeihez, küzdelmeihez, életéhez.

A kialakult helyzetért nagy részben a kormánypárt felelős. Szentkirályi Alexandra utolsó pillanatos, hatalomtechnikai visszaléptetése sok bizonytalanságot okozott a választás lebonyolítása körül, ahogyan a választók körében is. Persze, ha Karácsony előnye biztosabb, akkor ez a trükk se okozott volna ennyi fejfájást. Amellett, hogy végül nem jött be, más szempontból sem volt előnyös a Fidesz számára a csel. A „sztyeppei harcmodor” nyílt vállalásával ugyanazt a választási matematikában gondolkodó antipolitikát éltették, amit a választók már az ellenzéki összefogósdiban sem díjaztak: mindegy ki mit képvisel, a lényeg, hogy legyőzzük politikai ellenfelünket. A Fidesz egyébként is megtépázott fővárosi bázisát nem fogja megerősíteni, hogy pártjuk nyíltan vállalta ajánlat- és gondolatnélküliségét.

Vasárnap, a választások napján azt írtam, hogy a képviseleti politika valójában depolitizál, és nem demokratikus élmény választóként részt venni egy szavazáson. Ha a két jelölt nem kívánja tovább illusztrálni állításom (mely nem a sajátom, sokan megtették már előttem), minél hamarabb lezárják a hajcihőt, és elkezdik végezni a munkájukat: képviselik a választókat.

Ebből a szomorú helyzetből csak egy út van kifelé, ha a következő főpolgármester úgy lép fel, mint akit a nép választott meg, és visszaszerzi az elherdált bizalmunk.