Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Nem igaz, hogy csak népbutítással lehet megragadni a választókat” – Interjú Pikó Andrással

Különösen intenzív kampányidőszak után a DK, LMP, Momentum, C8, Párbeszéd és a Szikra által támogatott Pikó András győzött a VIII. kerületi polgármester-választáson. A korábbi fideszes polgármester, Sára Botond 2019 után ismét kikapott, idén mintegy négyszer több szavazat volt a kettejük közötti különbség, az intenzív mozgósítás ellenére. Győzelmi beszédében Pikó arról beszélt, hogy az „elmúlt 5 év (…) megmutatta számára, Józsefváros nem csak az otthonuk volt, hanem az a haza is, melyet elveszettnek hitt, amely támogató, figyelmes, szolidáris, becsületes”. Interjúnkban az újabb ciklusra szóló terveiről, a politikai bátorságról, a tisztelettudó önkormányzatokról és a gyermekek jogairól is szó esett.

Mérce: Vasárnap meggyőző többséggel sikerült nyernie a nyolcadik kerületi polgármester-választáson. A győzelmi beszédében „bátor önkormányzatnak” nevezte a józsefvárosit. Elmondja nekünk, hogy mire gondolt pontosan?

Pikó András: Az látszik, hogy több típusa van az önkormányzatoknak, illetve az önkormányzati vezetésnek, mindegyik tud nagyon sikeres lenni. Vannak az úgynevezett – nem szép szóval, – „házmester” típusú polgármesterek, akik iszonyatosan jók városüzemeltetésben, viszont nagyon távol tartják magukat a politikailag kényes kérdésektől. Közülük a legjobbak nagyon jól kommunikálnak, és nagyon erős a kapcsolatuk a lakossággal. Ennek a két legjobb példája szerintem az Őrsi Gergő (Őrsi Gergely a II. kerület polgármestere – szerk.) és a Soproni Tomi (Soproni Tamás a VI. kerület polgármestere- szerk.). És van a másik véglet, akik politikai tisztségnek gondolják a polgármesterséget, tehát nem maradnak meg a konkrét városüzemeltetésnél, városfejlesztésnél, hanem beleállnak szimbolikus ügyekbe, politikailag fontos ügyekbe, általában ezek az ügyek meg is találják őket, ennek az eklatáns példája a Baranyi Kriszta.

Én azt hiszem, hogy a kettő között vagyok, mert nagyon szeretek közvetlen kapcsolatban lenni a lakossággal, mindent meg is teszek ennek érdekében, de nem nagyon engedhetem meg azt a luxust magamnak, hogy politikailag neutrális maradjak. Ez az elmúlt öt év tele volt politikai támadással Józsefvárossal szemben. Rögtön úgy is kezdődött a 2019-es kampány, hogy ránk küldték a rendőrséget. Volt kormányzati presszió, áltüntetés, minden, de egyébként is

itt nagyon-nagyon erős volt az az elnyomó politikai felépítmény, amelyet a Fidesz működtetett az önkormányzaton keresztül, ennek a lebontása is politikai feladat volt.

Ehhez azért bátorság kell. Nem feltétlenül keresi mindenki a bajt, hogy tengelyt akasszon a legnagyobb kormánypárttal, pláne egy olyan ikonikus helyen mint Józsefváros, ahol szerintem a Fidesz valamiért úgy gondolja, hogy itt őrzik a Kába-követ.

Pikó András, Józsefváros polgármestere interjút ad a Mércének az önkormányzati választások után, 2024. június 11-én. Fotó: Hardy Anna / Mérce

Igazi nagy politikai bátorság például a parkolási rendszer megváltoztatásához kellett. Nagyon sokan óvtak attól, hogy  bele lehet bukni, nagyon sok indulatot fog kiváltani. Mi azonban azt láttuk, hogy a közjó érdekében ezt a lépést meg kell tenni, és igen, bár megpróbáltuk ezt minimalizálni, okoztunk emiatt érdeksérelmet. Magyarországon ha valami ingyenes volt, és aztán utána még ha méltányos árat is, de fizetni kell, az általában nem szokott a politikai konyhára hozni. Mi ezt mégis bevállaltuk, és a választási eredmény azt bizonyítja, hogy jól gondoltuk.

Nem igaz, hogy csak demagógiával, népbutítással, populista szövegekkel lehet megragadni a választókat, hanem jó politikával is.

Ehhez viszont politikai bátorság kell olyan környezetben, ahol jobbról-balról jön a kábítás. Én erre gondoltam, amikor azt gondoltam, hogy az én megválasztásom részben a politikai bátorságnak a visszaigazolása.

Ha már visszaigazolás, most vasárnap a 2019-eshez képest jóval nagyobb arányban sikerült legyőzni a fideszes Sára Botondot. Minek tudható be ez?

A 2019-es nagyon szoros volt, 269 szavazat volt a különbség, most jóval több, és magasabb is volt a részvétel, mindenki mozgósított. Nagyon sok új támogatója lett a politikánknak. Ez azért nagy dolog, mert szerintem mindaz, amit mi csinálunk, hogy nagyon erősen támaszkodunk a lakossággal való kapcsolatra, az bizonyos szempontból unortodox. Magyarország még mindig az az ország, ahol az emberek nem részesedni akarnak, hanem részesülni akarnak a politikából. Nehéz megmozgatni őket, egy kicsit idegesítő számukra az a túlmozgásos önkormányzati felfogás, amit mi csinálunk, de ugyanakkor meg nagyon jó is, mert nagyon sok dologban kérhetjük ki az embereknek a véleményét. Nagyon erős volt a kapcsolatunk a környező társadalommal. Nagyon sok olyan döntést hoztunk, ami szerintem a társadalmi igazságosság szempontjából méltányolható és visszaigazolható döntés volt. Ilyen például az óvodaprogramunk, vagy a szociális támogatási rendszer novemberi átalakítása (amire iszonyatosan büszke vagyok, mert ha valahol, akkor Józsefvárosban erre valóban van igény), de a legnagyobb dolog mégiscsak az volt, hogy volt rá pénzünk is, mert meg tudtuk spórolni.

Csomó olyan dolgot csináltunk, amely nem azonnal, de jobbá tette az itt élők életét. Az a fajta figyelem, amivel fordultunk hozzájuk, mégiscsak tisztelettudó önkormányzatra utalt, nem akartuk őket kihasználni meg befolyásolni, hanem jó értelemben vett közpolitikákat folytattunk. És valami még szerintem hozzájárulhatott. Az, amit talán a legkevésbé lehet kézzelfoghatóvá tenni: szerintem 2019 óta nagyon megváltozott a hangulat Józsefvárosban. Erre mi nagyon gyúrunk, és a következő öt évben szerintem ebben komoly áttörés lesz. A józsefvárosiak elkezdtek büszkék lenni az otthonukra. Az a jelszó, hogy „I love 8”, 2019-ben még egy jámbor szándék és óhaj volt, most pedig már természetes attitűd nagyon sok ember számára, főleg az ideköltöző vagy itt élő fiatalok számára. VIII. kerületinek lenni már nem egy stigma, hanem azt jelenti, hogy a városnak a jó részén élünk.

A Diószegi utcában állami kisajátítások során lakásukat vesztő helyi lakosok és a kerület kártalanítására azt mondta korábban, hogy 17 milliárd forintra lesz szükség az államtól. Reális lehet ön szerint ennek a célnak az elérése, illetve el tudnak kezdődni mostanában erről a tárgyalások?

Holnap, június 12-én lesz a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen egy lakossági tájékoztatás. Ezt leszámítva nem gondolom, hogy az egyetem az ura ennek a történetnek. Inkább Orbán Balázsról, a miniszterelnök politikai igazgatójáról beszélnek úgy, mint, aki ezt az ügyet nyomja, lehet, hogy vele kellene beszélni. Mindenesetre holnap már arról biztosan lesz a benyomásainknál is több információnk, hogy mennyire készültek fel erre a projektre. Itt azért nagyon-nagyon komoly tétben megy a játék.

El fogjuk veszíteni ezek fölött a lakások fölött a rendelkezést, a tulajdont, még egy ideig a bérleti szerződések megmaradnak, de arról, hogy ezeknek az embereknek az életét meghatározó szolgáltatásokat ki fogja biztosítani, ki viszi el a szemetet, ki tartja karban az épületeket, és a többi, erről fogalmunk nincsen.

Elvileg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek kellene, de nem tudjuk, hogy ők erre készülnek-e, mi mindenesetre arra készülünk, hogy folytatjuk a munkánkat, és legfeljebb majd benyújtjuk a számlát. Nagyobb fejfájást vagy nagyobb fejtörést okoz az, hogy mi lesz a kártalanítás után, hogyan találunk ezeknek a családoknak új otthont.

Pikó András polgármester és támogatói az eredményváró rendezvényükön Józsefvárosban, 2024. június 9-én. Fotó: Alföldi Dániel István / Mérce

Erre biztosan kell pénzt szánni. A kérdés nem úgy van, hogy reális-e a 17 milliárd forint, a 17 milliárd forint reális, az a kérdés, hogy megvan-e a felelősségérzet a kormányban arra, hogy ha már hozott egy ilyen – szerintem nagyon nehezen védhető – döntést, akkor vállalja-e a felelősséget ezért a döntésért minden tekintetben, és megadja-e a lehetőséget az önkormányzatnak arra, hogy ezeket az embereket Józsefvárosban önkormányzati bérlőként, önkormányzati bérlakásokban tudja elhelyezni. Ez számunkra a legfontosabb cél. Ezeknek az embereknek az élete így is, úgy is fel fog fordulni, de a legkisebb kár akkor éri őket, hogyha a kerületben maradnak, ha itt akarnak maradni, és önkormányzati bérlők maradnak, mert ők nem gazdag emberek, az önkormányzati bérlakásban való létük tulajdonképpen a létfenntartásukhoz szükséges, és önkormányzati bérlőként rengeteg olyan kedvezményt, támogatást kapnak, amelyet bármely más esetben biztosan elveszítenének.

El fogunk kezdeni beszélgetni erről, rengeteg alternatív javaslatunk van. Egyáltalán nem biztos, hogy a törvény által kőbe vésettnek hitt megoldás, a tíz lakóháznak a kisajátítása, lebontása és körbeépítése a legjobb megoldás, már csak azért sem, mert a kormányzati tervek, amit kommunikálnak, arról szólnak, hogy jövő szeptemberben már el kellene, hogy kezdődjön ennek a fakultásnak a munkája. Mindenki, aki épít vagy épített, az pontosan tudja, hogy ez teljesen irreális. Ha mégis komolyan gondolják, akkor lesz rá egy ajánlatunk, hogy hol kellene elkezdeni ezt. Mi arra készülünk, hogy mostmár mindenki számára világos, hogy ki az önkormányzat oldaláról a tárgyalópartner. Lehet, hogy reménykedtek abban, hogy változni fog, de nem változott. Úgyhogy velünk kell majd leülni beszélni, és nagyon-nagyon őszintén remélem, hogy van a tarsolyban valami a másik oldalon, mert amit mi eddig hallunk, az a semmi. Még terveik sincsenek, csak elképzelések, sajtpapírra leírt skiccek, ezzel viszont nem fogunk sokra menni.

Kiemelte a részvételiséget, a közvetlen kapcsolattartást a lakókkal. Ez bizonyára fontos tényező volt a győzelemben, és a kerület politikájában. Milyen irányokba tervezik ezt továbbfejleszteni?

Biztos, hogy megmarad a részvételi költségvetés, és biztos, hogy ki fog bővülni, mert lesz a gyermekek számára is részvételi költségvetés, sőt a józsefvárosi gyermek-részvételi programunk kifejezetten azzal a céllal indult el, hogy azon kívül, hogy a gyerekeink érezhessék azt, hogy jogaik vannak, hogy azzal élni tudnak, hogy fontos részei az életünknek, az ő életüknek is vannak olyan részei, amelyekben a döntéseket nekik kell meghozni. Ez kifejezetten olyan program, ami a helyi demokrácia fejlesztését, az utánpótlást biztosítja. A részvételiség egy önkormányzat horizontális működéseként azt jelenti, hogy fejlesztjük a demokratikus közéletet Józsefvárosban. Nagyon komoly társadalmi innovációt jelent egy olyan társadalomban, amelyet megpróbálnak szisztematikusan leszoktatni az önálló gondolkodásról és a döntéshozatalról, a felelősségvállalásról. Ennek része az is, hogy legyünk büszkék a józsefvárosi mivoltunkra, tehát a helyi lokális öntudat fejlesztése. Ez mind-mind nagyon fontos. Azt gondolom, hogy az az önkormányzati modell, amely felé megyünk, abból nincs és nem is érdemes visszafele fordulni.

Mi egy kicsit úgy tekintünk erre a modellre, mint az országos politikai berendezkedés antitézisére.

Mind a programjaink, mind pedig a működésünk az Orbán-rendszer pendantja. Nagyon sikeresnek érzem. Ezt visszaigazolták a választók. Azt mondtuk, hogy mi ilyennek képzeljük el az otthonunkat, és azt mondták, azt üzenték, hogy mi is jól érezzük magunkat ebben.

Azt gondolom, hogy még jobbá kell tenni ezt az otthont, hogy még jobban szeressék, és még erősebben kötődjenek hozzá. Ez pedig nem megy másképp, csak velük együtt. Marad a részvételiség.

Kiemelt kép: Pikó András, Józsefváros polgármestere interjút ad a Mércének az önkormányzati választások után, 2024. június 11-én. Fotó: Hardy Anna / Mérce