Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ma jár le a határidő, de még mindig több család vár cserelakásra a mini-Dubaj árnyékában

Május 31-e a végső határidő a rákosrendezői MÁV-lakások bérlőinek kilakoltatására, azonban még két héttel ezelőtt sem sikerült minden érintett lakhatását megnyugtatóan rendezni. Az érintettekkel folyamatosan egyeztető Sudár Orsolyát, a Szikra Mozgalom zuglói képviselőjelöltjét kérdeztük arról, hogy áll a mini-Dubaj beruházás miatt rohamtempóban kitessékelt lakók helyzete kevesebb mint 24 órával a határidő előtt.

Az Egyesült Arab Emírségek és a magyar kormány megegyezése nyomán létrejövő, nemzetgazdasági szempontból kiemelt (luxus)beruházásnak kiszemelt területről a lakók többsége már elköltözött, a Szikra Mozgalom négy családdal van kapcsolatban, akik jelenleg, a kilakoltatás elvileg – a lakók és képviselőik szerint jogszerűtlenül – kitűzött napján is megfelelő cserelakásra várnak.

Sudár Orsolya arról számolt be a Mércének, tudomásuk szerint nem változott a helyzet a két héttel ezelőttihez képest, az ott maradt lakók viszont egyre határozottabb kérésekkel fordulnak a MÁV-hoz. A képviselőjelölt szerintnagyon meg akarja oldani a helyzetet a MÁV”, az viszont láthatóan okozott némi feszültséget, hogy javaslatukra az érintettek ugyanazt a bérletiszerződés-tervezetet adták át az állami vállalatnak.

Erre álláspontjuk szerint azért volt szükség, mert mindenkinek más típusú, más méltányosságú cserelakást ajánlottak fel, „attól függően, hogy ki mennyire volt hangos, és mennyire volt a sajtóban.”

Az egységes követelés lényege, hogy a lakók ne a cserelakás minőségére koncentráljanak, hanem a leendő bérleti szerződésük tartalmára, mert az biztosítja, hogy a cserelakás nem csak hogy ne legyen rosszabb állapotú, mint a jelenlegi, hanem más, a lakók életét nagyban meghatározó feltételek is érvényesülhessenek.

Egy érintettnek például súlyos, szinte mozdíthatatlan beteg a férje, akivel kéthetente kórházba kell járni. Ehhez viszont túl messze ajánlottak fel nekik cserelakást, amit nem is fogadtak el. A másik lehetőségük egy pályaudvar épületében található kis lakás lett volna, ahova a bútoraik se fértek volna be. De vannak olyanok is, akiknek még tetszett is volna a cserelakás, de a bérleti szerződés feltételei nem feleltek meg a jelenlegi személyes feltételeiknek – például nem költözhetett volna oda a fiuk, aki most velük él – részletezte Sudár, aki szerint sok bújtatott veszély volt a felajánlott szerződésekben. Az sem utolsó szempont például, hogy később ne szökjenek az egekbe a bérleti díjak, hanem legfeljebb az infláció mértékével növekedhessenek.

Mint arról korábban beszámoltunk, volt olyan lakó, akinek állítása szerint penészes cserelakást ajánlottak egy másik, XV. kerületi MÁV-területen, amelyet nem fogadott el, valakinek pedig Rákosrendezőtől nagyon messze, Budapest határain kívül, szintén rossz körülmények között ajánlottak cserelakást. Utóbbi lakó szintén nem élt a felkínált lehetőséggel.

Sudárék úgy tudják, a lakosok egységes követeléseire reagálva egyelőre csak elkezdték hívogatni őket az állami vállalattól, neveket kértek tőlük, ki járt náluk, ki javasolta ezt nekik. Lényegi előrelépés információik szerint azóta nem történt, és közben felröppent helyben az a hír is, hogy június 30. lehet a következő kitolt határidő. A képviselőjelölt hozzátette, az eddigi kilakoltatási határidők sem jogerősek, mivel nem indultak végrehajtások, nincsenek róluk bírósági végzések.

Vagyis – bár szerencsére nem ebbe az irányba mutatnak az eddigi történések –, ha ma ki akarnák lakoltatni az otthonukban maradtakat, az nem lenne jogszerű.

Mint emlékezetes, februárban eredetileg mindössze 30 napot adtak a lakóknak a kiköltözésre, ezt hosszabbították meg május 31-ig, a közfelháborodásnak köszönhetően.

Sudár hangsúlyozta, hogy egy nem jogerős kilakoltatási fenyegetés is mennyire kiszolgáltatott helyzetbe képes taszítani embereket: volt egy család, akiket annyira megijesztett az államot képviselő, velük tárgyaló ügyvéd, hogy a fél éves kisbabájukkal önként elköltöztek egy vidéki családi otthonba, és azóta sem tudni róluk semmit. Többen szintén nem éltek a cserelakás – mint azt láthatjuk, korántsem zökkenőmentes – lehetőségével, sokan megijedtek, és kártalanítás nélkül elköltöztek.

Ha csupán minden kétszázadik olvasónk beszállna egy mozijegy árával, vagy minden századik 1000 forinttal, a tavaszi kiadásainkra már nem lenne gondunk!

Ha a magyar médiatér szerinted is szegényebb és szürkébb lenne a Mérce nélkül, arra kérünk, segíts te is! Szállj be akár 1000 forinttal! Nem luxuskiadásokra gyűjtünk, a működésünk a tét.