Idén februárban 26. alkalommal került sor a Menhely Alapítvány éves hajléktalanügyi adatfelvételére, amelynek során 45 település összesen 4904 – elsősorban hajléktalan szállásokon élő, részben közterületen alvó – hajléktalan embert kérdeztek. Az idei, állami támogatás nélkül végzett kutatás

megerősítette, hogy a hajléktalan emberek között egyre több az idős, beteg, munkaképtelen ember.

Ma már tíz hajléktalan ember közül négy elmúlt 60 éves, és minden tizedik 70 évesnél is idősebb – írja az adatfelvételt végző Február Harmadika Munkacsoport. A válaszadók egy része hajléktalanságban érte el az idős kort, azonban többségük már ilyen idősen, vagy néhány évvel ezelőtt vált hajléktalanná. 

„Vagyis az egyik első feladat – messze nem csak a hajléktalanellátás keretében – a méltó időskor biztosítása az egyre idősebb, beteg, munkaképtelen otthontalan emberek számára”

– fogalmaznak a kutatók összesítő közleményükben. A válaszadók közül csupán minden tizedik ember volt 40 évesnél fiatalabb.

A kutatás azt is mutatja, hogy a hajléktalanságban élő fiatalok közül közel minden második ember állami gondozásból, nagykorúvá válásakor lett hajléktalan (az összes válaszadó 20%-a volt életében állami gondozott). A valaha volt állami gondozott hajléktalanok körében rendkívül magas a legfeljebb nyolc általánossal rendelkezők (61%) és a romák (43%) aránya. 

„A volt állami gondozott fiatalok számára ténylegesen hatékony, célzott képzési és lakhatási, életkezdési programra lenne szükség, annak érdekében, hogy ne váljanak hajléktalanokká”

– fogalmaz a Menhely Alapítvány. Az összes hajléktalan ember 60%-ának, közülük a hajléktalan nők közel 80%-ának van gyereke, utóbbiak 34%-ának három vagy több gyereke van. A szakértők szerint számukra komplex családtámogatási szolgáltatásokra lenne szükség, hajléktalanságuk megszüntetése, családi kapcsolataik helyreállítása érdekében.

A válaszadó hajléktalan emberek átlagosan havi 69.000 forintból élnek. A civil szervezet szerint azok számára, akik pusztán jövedelmi helyzetük miatt kénytelenek igénybe venni a hajléktalanellátás szolgáltatásait, hosszú távú, kiszámítható lakásfenntartási támogatási rendszerre lenne szükség.

A kutatás összhangban van azzal a ténnyel, hogy az elmúlt évek válságai és a kormány megfelelő lépéseinek elmaradása következtében jelentősen romlott a jelentés szerint is legkiszolgáltatottabb, szegénységben élő idősek helyzete. Az áprilisi adatok szerint a nyugdíjasok közel ötöde kap havi 120 ezer forintnál kevesebbet. Miközben a 2023-as nyugdíjemelés (két részletben) 18,6 százalék volt, addig a legszegényebbek számára

a költségeik nagy részét kitevő élelmiszerek ára közel 26 százalékkal emelkedett a tavalyi évben.

De nem segít a szintén kiemelten veszélyeztetett helyzetben lévő fiatalok számára sem – a Február Harmadika Csoport által tett javaslatokban szereplő programokhoz hasonlóak nem léteznek, az állami gondozottaknak felnőtté válásuk után szinte teljesen elengedi a kezét a rendszer. Illésné Áncsán Aranka, a Tűzcsiholó Egyesület alapító tagja, akik az állami gondozott felnőttek segítésére és pénzügyi tudatosságuk erősítésére indított programot tavaly novemberben, a wmn.hu-nak nyilatkozva úgy fogalmazott:

„Aki családban nő fel, annak van egy stabil háttere, amibe kapaszkodni lehet, ahová mindig vissza lehet menni, ha nehéz helyzetbe kerül az ember. Az állami gondoskodásban nevelkedett gyerekeknek, fiataloknak nincs meg ez a családi kötődésük, és nyilván nincs olyan szociális megtartó erő sem körülöttük, ami segíthetné őket az életben.”

Nem csak, hogy nem tesz semmit a hajléktalanság elkerülése érekében, de a krízishelyzetekre létrehozott intézmények gyengítésével tovább is rontja a hajléktalan emberek helyzetét a kormány Budapesten. A nyáron bezárni kényszerült a Menedékház Alapítvány hajléktalanszállója, amely többnyire idős, beteg, korábban akár tartósan utcán élő embereknek nyújtott lakhatást. Az alapítvány igazgatója, Nagy Zoltán akkor lapunknak elmondta, a megnövekedett rezsiárakat nem tudtak tovább finanszírozni, ezért kezdték meg az intézményeik bezárását már tavasszal – elsőként az általuk üzemeltetett családok átmeneti otthona zárta be kapuit június közepén. 

A válság miatt felmerülő gondok enyhítése érdekében hiába fordultak a Belügyminisztériumhoz és a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárhoz, ezektől a szervektől válaszokat sem kaptak.

De veszélybe került az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) és az Oltalom Karitatív Egyesület is, amitől a magyar állam eddig nagyságrendben 700 millió forint normatív támogatást, és 71 millió forint 1%-os felajánlást vont el. 

Mindeközben a kormányzati propaganda folyamatos gyűlölethadjáratot és lejáratókampányt folytatott a hajléktalan emberek és az őket segítő civil szervezetekkel szemben – hogy így stigmatizálja a legrászorultabbak, és igazolja, hogy alkotmányos kötelessége ellenére miért nem tesz helyzetük javítása érdekében.

Emlékezetes, hogy a Metropol „Olvasóink küldték: mutatjuk, hol zaklatják a kéregetők a járókelőket – itt a budapesti koldustérkép!” című cikke kapcsán másodfokon is pert nyert az NMHH Médiatanácsa és az Utcajogász – ennek ellenére idén júliusban „Nem merünk szólni nekik, mert fellöknek – Csövesterror Óbudán” címmel újabb cikket tett közzé. 

„A törvényi kirekesztés és a média gyűlöletkeltése pedig nyilvánvalóan az egész társadalmat hangolja a legszegényebbek ellen egy olyan időszakban, amelyben a gazdasági válság és a rosszul működő szociális ellátórendszer miatt napról napra könnyebb az utcára kerülni”

– írta a cikkek kapcsán az Utcajogász Egyesület, kiemelve, hogy mindez már a számokból is látszik: a hozzájuk forduló ügyfelek száma a tavalyi év első felében megduplázódott.