Varga Judit és Magyar Péter nyilvános adok-kapokja egyértelműen szintet lépett Varga keddi Facebook-bejegyzéseivel, amelyben a volt igazságügyi miniszter napok óta tartó sejtetés után, feketén-fehéren megvádolja a volt férjét azzal, hogy a kapcsolatuk alatt rendszeresen, szóban és tettlegesen bántalmazta őt.

Varga amúgy meglehetősen megrázó posztjai nem választhatók el attól a hangfelvételtől, amelyet Magyar Péter tett közzé ugyanaznap, szintén hosszú lebegtetés után, és amely Vargára és a kormány egyes tagjaira nézve is minimum kellemetlen állításokat tartalmaz. Éppen ezért sokan vádolják Vargát azzal, hogy a bántalmazásra vonatkozó állításai hazugságok, amelyeket (a kormány parancsára) kizárólag Magyar hiteltelenítésére talált ki, és tett közzé.

A jelenlegi, végletekig polarizált politikai helyzetben ezért sokak számára két út látszik járhatónak: vagy elhinni, amit Varga mond, Magyar minden állítását lesöpörni az asztalról, és ezzel tulajdonképpen a Fidesz pártját fogni; vagy Varga állításait egyértelműen hazugságnak kikiáltani, Magyarnak hitelt adni, és ellenzékinek lenni.

De lehet, és kell is erről az ügyről másképpen gondolkodni.

Fontos leszögeznem, hogy ennek az írásnak nem célja igazságot tenni. Nem tudjuk, és a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján nem is tudhatjuk, hogy pontosan mi történt Varga Judit és Magyar Péter kapcsolatában. Vannak viszont alapvetések, amelyek felett nem hunyhatunk szemet. Ezeket szeretném röviden, pontokba szedve felvázolni.

1. Az ügy politikai kontextusától függetlenül meg kell állnunk, és meg kell fontolnunk Varga Judit állításait.

Olyan Magyarországon élünk ma, ahol a családon belüli és nők elleni erőszak áldozatait mind a tágabb társadalom, mind az intézményrendszer gyakran hagyja cserben, árulja el. Ahol az áldozatok szavának rendszeresen nem adnak hitelt, ahol gyakran jelennek meg az erőszakot elbagatellizáló, sőt, nőgyűlölő vélemények. Ahol gyakran fogják a bántalmazók pártját, és hibáztatják az áldozatot az őt ért erőszakért.

Kétségtelen, hogy a kormány, amelynek Varga is a tagja volt, nem sokat tett ezeknek a problémáknak az enyhítéséért, sőt.

Ha azonban inkább egy olyan társadalomban akarunk élni, amely az áldozatokat segíti, nem pedig ellehetetleníti, amely szolidáris, és amely a nők és a férfiak közötti egyenlőség elérésére törekszik, akkor nem tehetjük meg, Varga esetében sem, hogy az állításait politikai besározási kísérlet címén, gondolkodás nélkül hiteltelennek kiáltjuk ki.

Ha ugyanis a bántalmazási ügy szereplőinek politikai hovatartozása és a szerepe miatt az áldozatokat semmibevevő és hibáztató viselkedésmódokba és beszédmódokba sodródunk bele, azzal éppen azt a társadalmi légkört erősítjük, amelyben a bántalmazás Magyarországon széles körben elterjedt lehet, és a legtöbb esetben rejtve maradhat.

Nem mondhatjuk azt sem, hogy bármi is történt, az kettejük magánügye. A nők elleni és a családon belüli erőszak nem magánügy még akkor sem, ha az abban érintettek nem közszereplők. Egy jól működő társadalomnak ugyanis kötelessége a saját tagjai iránt felelősséget vállalni, őket megvédeni akkor is, ha ez saját családtagjaikkal szemben szükséges.

Varga Judit és bárki, aki hasonlóan súlyos vádakkal előáll, megérdemli azt, hogy odafigyeljünk rá, hogy komolyan vegyük, és hogy az ügye részleteinek megismerése nélkül ne hozzunk felette elhamarkodott ítéletet. Hogy a posztjára ne nevetős emojikkal és gyűlölködő kommentekkel reagáljunk. (Varga idővel le is tiltotta a posztjai alatti kommentelés lehetőségét.) Bár ez az írás nem Magyar szerepére koncentrál, de nyilvánvaló, hogy amennyiben a bántalmazás ténye bebizonyosodna, az sem magánügy, és politikai szerepe megítélésében meghatározó lenne.

2. Az, hogy Varga Judit éppen most áll elő ezekkel a vádakkal, nem jelenti azt, hogy az állításainak nem lehet valóságalapja.

Kétségtelen, hogy Varga Judit stratégiai pillanatot választott arra, hogy a volt férjével kapcsolatos súlyos állításokkal előálljon. Gondoljunk bármit Magyar Péterről, tagadhatatlan, hogy éppen egy olyan politikai momentumot élvez, amely a kormányon lévő Fidesz számára akár fenyegetőnek is tűnhet. Hetek óta turnézik azzal, hogy a kormányra nézve kompromittáló bizonyítékai vannak, amelyek nyilvánosságra hozatala után fejek fognak hullani. A kormányhoz közeli média persze rögtön ráugrott Magyarra, akin mindeddig a legjobb fogást éppen ez a bántalmazási ügy jelenti, aminek Varga Judit keddi bejegyzései is hatalmas lökést adnak.

Vargának ez a döntése tehát nyilván politikailag is motivált, de ezúttal is figyelembe kell  vennünk azt is, hogy

ilyen történetet nyilvánosan felvállalni hatalmas erőt kíván, többek között éppen azok miatt az áldozathibáztató attitűdök miatt, amelyek olyannyira elterjedtek a magyar társadalomban, és amelynek most Varga is bőven ki van téve. Egy áldozattól sem elvárható, hogy a történetével előálljon. Nem megszabható az sem, hogy mikor tegye azt, ha egyáltalán úgy dönt, hogy megteszi, ami sokszor hosszú évek múltán következik csak el.

Az időzítés nem tesz megtörtént bántalmazásokat meg nem történtté, még akkor sem, ha az igazság feltárása egyidejűleg másfajta, politikai érdekeket is szolgál.

3. Az, hogy valaki magas politikai pozícióban és jó anyagi helyzetben van, és akár párja felett áll a társadalmi ranglétrán, nem zárja ki, hogy bántalmazás áldozata legyen.

Varga Judit a politikai karrierje alatt egyszerre próbált eleget tenni a Fidesz által közvetített, meglehetősen konzervatív nőképnek, és egyszerre volt „tökös”, kemény nő, aki mindig kapható egy jó kis focizásra. Különösen az utóbbi miatt sokaknak ezért talán nehezére esik elképzelni, hogy egy ilyen határozott fellépésű, sok hatalommal rendelkező nő bántalmazás áldozata lehessen.

A családon belüli erőszak azonban nem válogat vagyoni helyzet, műveltség vagy társadalmi osztályok alapján, és a tévhitekkel ellentétben nem az alacsonyabb társadalmi osztályok sajátja. A bántalmazás természete és logikája miatt pedig annak bárki áldozatul eshet, legyen amúgy az élet más területein bármilyen határozott és belevaló. Persze az, hogy ki tud ilyen helyzetekből végül kilépni, erősen múlik az egyén társadalmi és gazdasági hátterén és pszichéjén is, szakmai szervezetek tapasztalatai szerint azonban magasabb státuszú nők is könnyen ragadnak bele bántalmazó kapcsolatokba hosszú évekre.

4. Attól, hogy valaki áldozat, még nem lesz jó ember vagy jobb megítélést érdemlő politikus.

Az, hogy az állításai hitelességét legalább fontolóra vesszük, nem menti fel Varga Juditot az alól, hogy felelősségre vonjuk amiatt, amit évekig a Fidesz magas rangú politikusaként tett vagy nem tett.

Bár bőven lett volna rá lehetősége, Varga nem hogy javított volna, de sok szempontból még rontott is a magyar nők helyzetén. Rendszeresen halogatta például az Isztambuli Egyezmény ratifikálását, amely éppen a nők elleni erőszak áldozatait hivatott hatékonyabban megvédeni, de általában véve is szerves része volt a kormány rengeteg szempontból problémás nőpolitikájának.

Éppen ezért vérlázító az, ahogyan Varga Judit, a kedden közzétett második, hosszú posztjában éppen azokat a „balos” nőjogi szervezeteket kérdezi fel arról, miért nem állnak ki mellette, akiknek a párkapcsolati erőszakkal kapcsolatos szakmai munkáját politikai karrierje során nagyrészt semmibe vette. Akiket a kormánya különböző civil szervezeteket sújtó törvényekkel igyekezett ellehetetleníteni. Akik azt a munkát igyekeznek elvégezni szűkös erőforrásaikkal, amelyet a kormány nem akar. Az is jogosan kritizálható, hogy Varga mindeddig semmilyen felelősséget sem vállalt azért, még csak nem is utalt arra, hogy ő és a kormány is vastagon hozzájárultak annak a közhangulatnak és közvélekedésnek az építéséhez, amely most ellene fordul.

Varga bűnlajstroma persze ennél sokkal hosszabb, és nem is célom itt most mindent számba venni. Mindezt nem szabad neki elfelejteni, ahogyan annak a hangfelvételnek a tartalmát sem, amelyet Magyar Péter kedden közzétett, és amely jól bizonyítja, hogy Varga egy olyan rendszert szolgált nagy odaadással, amelyről pontosan tudta, hogy a velejéig korrupt.

Mindennek a jelentőségéből semmit nem von le azonban az, ha hajlandóak vagyunk rá olyan emberként tekinteni, aki potenciálisan családon belüli erőszak áldozata volt, amelytől hosszú évekig szenvedett.

5. Ha valóban történt bántalmazás, Varga Judit megérdemli a részvétünket.

Az olyan megnyilvánulások, melyek szerint, ha Varga Juditot bántalmazták, akkor azt meg is érdemelte, áldozathibáztatóak, és teljes mértékben elfogadhatatlanok. Senki, még Varga Judit sem érdemli meg, tartsuk a politikai tevékenységét bármilyen problémásnak, hogy párkapcsolati erőszak áldozatává váljon.

6. Az, hogy most a kormány és körei nyilvánosan egy lehetséges áldozat mellé állnak, nem fogja segíteni a bántalmazottak ügyét.

A sors elképesztően kegyetlen fintora, hogy a Varga-Magyar ügy kapcsán az a rendszer tűnik most fel a nők védelmezőjeként, amely amúgy „normálisan” magasról tesz az áldozatvédelemre, sőt, bántalmazóknak falaz. Amely a nőket legszívesebben a konyhában vagy a szülőszobában látná, de ott sem óvja a biztonságukat és jogaikat; és amely rendszerszinten hagyja figyelmen kívül szakmai szervezetek ajánlásait és általában a hazánkban élő nők valódi problémáit és igényeit.

A Fidesz és körei most a saját irhájukat mentve, a családon belüli erőszak témáját használják arra, hogy abból politikai tőkét kovácsoljanak, hogy az ellenfeleiket eltiporják, hogy a közbeszédet eltereljék a nekik kínos ügyekről. Erősen kétséges azonban, hogy ezt a látszatfigyelmet a családon belüli erőszakkal kapcsolatos kézzelfogható intézkedések bevezetése követi majd.

Amint politikai fegyverként kipörögte magát, a bántalmazás témája nagy valószínűséggel újra a feledés homályába merül majd. Legalábbis azok számára, akik megtehetik, hogy szemet hunyjanak fölötte, ami nem mondható el a sok ezer áldozatról, és az őket segíteni próbáló civil szervezetekről és rogyadozó intézményrendszerekről.

Ez az egész ügy pedig nekik „használ” majd legkevésbé. Azoknak az áldozatoknak, akik most töményen szembesülhetnek sokak szexista, áldozathibáztató és nőgyűlölő megnyilvánulásaival, akik azt látják, hogy sokan kérdés nélkül fogják egy lehetséges bántalmazó pártját. Akik azután, hogy azt látják, hogy a közvélemény egy része még egy olyan „hatalmas” nőt is, mint Varga Judit, bizonyítékok nélkül hurcol meg, talán még kevésbé mernek majd a történeteikkel előállni, bántalmazó kapcsolataikból kilépni.

Legfőképpen miattuk kell megállnunk egy pillanatra, és a közpolitikai csatározásokon felülemelkedve átgondolni, hogyan beszélünk Varga Juditról, és milyen jelentőséget tulajdonítunk állításainak.