Hiába vetették fel sokan, hogy Magyar Péter viharos fellépésén és tevékenységén nehezen talál fogást az orbáni kommunikációs birodalom, azért ezeket az embereket sohasem kell félteni. Miután ugyanis nagy részben ugyanezek a miniszterek, döntéshozók és egyéb kormányzati emberek évekig küzdöttek a családon belüli erőszakot, zaklatást, bántalmazást megakadályozni hivatott javaslatok ellen, 2024-re úgy döntöttek, a vulgáris változatát azért ennek is tudják használni a célpontjaik ellen.

Ráadásul Varga Judit Hajdú Péter YouTube-os Frizbi TV-jében készített, rekordnézettségű interjúja a véresen komoly ügyekkel nem foglalkozott. A gyermekbántalmazási botrányt, majd a Magyar Péter-féle szivárogtatások ugyancsak nagyon komoly ügyét sikerült a magyarországi 90-es évek sikersorozata, a Dallas egészen közérthető, de hamis szintjére leszállítani.

Világos, hogy Varga Judit mondanivalója Magyar Péterről mint immár politikus-közszereplőről nagyon fontos, közérdeklődésre számot tartó dolog. Világos, hogy a volt miniszter és EP-listavezető megszólalása eddig fájóan hiányzott az egymást villámgyorsan követő botrányok sorából.

Világos az is, hogy Varga Judit azt állítja, bántalmazott volt egy házasságban, amiből nem tudott kikerülni. Érvei néha személyesek, néha viszont az interjú alatt egyértelmű lehetett, hogy amiről beszél, érzelmileg is súlyosan érinti.

Mindezek miatt kifejezetten sajnálatos és alapvetően még Varga megítélésére is káros, hogy az interjút éppen a botrányosításban, bulvárban utazó és hitelességgel aligha rendelkező Hajdú Péter készítette.

Aki magának az interjúnak az elején is megpróbálja már kimagyarázni, miért lesz erkölcsileg elfogadható az a részleteket bányászó, családi drámákban dagonyázó, de látszólag együttérző kérdezési taktika, amit választott. Az interjú maga, amit pedig a cikkem írásakor már 431 ezren néztek meg, kifejezetten az angol-amerikai bulvármédia és lejáratógépezet legfinomabb és leginkább működő taktikáit alkalmazta.

A Varga-Hajdú interjú kontextusa egyértelműen a magyarországi TikTok- és politikai YouTube-csatornák felemelkedése. A 21. század lényegében akkor kezdődött el a magyarországi politikai (vagy szeriőz) médiában, amikor – a hagyományos lapok és televíziók nagy részének bedarálása vagy pénzügyi kibelezése után – Gulyás Márton elkezdte hosszú, mégis tömegeket lebilincselő életútinterjúit a YouTube-on. A Partizán 2020-21-re már politikai tényező lett, Márki-Zay Péter előválasztási jelöltet például a csatornán ismerték meg jövőbeni választói is. Eközben a TikTok videómegosztó rövid formátumos beszélői is betörtek a hazai, 35 év alatti médiafogyasztók életébe.

Mindez a teljes nyugati világhoz hasonlóan véget vetett itthon is az írott média, internet elterjedése utáni második reneszánszának

– a politikai és közéleti tartalmakról, a világ ügyeiről a többség ismét nem cikkekből, elemzésekből tájékozódik, hanem az 1980-as, 1990-es évekhez hasonlóan mozgóképes formátumból. Mindebbe már 2020-at követően az addig ugyancsak inkább az írott média terepén mozgó és uralkodó Orbán-rezsim is beszállt. A Megafon propagandistái azonban csupán a 2010-es években uralkodó „magyarázó”, avagy „infotainmentnek” álcázott műfajokban tudtak brillírozni, a kimerítő, leülős mélyinterjú nem lehet az erős oldala annak a politikai tömbnek, amelynek a vezetője 2006 óta még a látszat kedvéért sem állt ki vitára.

Ebbe a résbe a belekérdezős, az interjúalanyokat nem kímélő Partizán villámgyorsan be tudott szaladni. Voltak próbálkozások, mint Rákay Philip szerencsétlen „Patrióta” YouTube-műsora, amelyek megpróbálták itt felvenni a kesztyűt. Elég rövid életű volt az eredeti interjúzós koncepció: alákérdezős reklámmal ugyanis Gulyásékat nem lehetett megfogni.

A korral viszont haladni kell, a média maga az üzenet, ahogyan Marshall McLuhan kinyitotta a posztmodern nyilvánosság tudományát, így tehát a Megafon és a Facebook leuralása már nem elég. Ráadásul Gulyás Márton YouTube birodalma közben óriásira nőtt, és február 10-én, amikor Magyar Péter a kegyelmi botrány lemondásai után besétált a stúdióba, elérte eddigi csúcspontját is: az egykori fideszes cégvezetőt és miniszter-férjet immár több mint 2 millióan nézték meg ebben az interjúban, ahogyan Rogán Antal távozását követeli, miután őt „Richelieu”-nek hívta.

Ez választ kívánt, a kormányzati felelősök korán megérezték, hogy Magyar szakításának fő személyes háttere a borzalmas házasság és válás volt. Így adta magát, hogy a rendszerhez és volt vezetőihez a minden jel szerint teljesen lojális házastársat, Varga Juditot és sérelmeit állítsák a fókuszba.

Már csak médium kellett: egyértelmű volt, hogy a támadáshoz hasonlóan az ellentámadást is YouTube-on kell vezetni. Ahogy egyértelmű volt az is, hogy a propagandisztikus megmondás és az egybites szidalmazás itt nem lesz elég: ide profi kell. Így jött a képbe a már a videómegosztón bulvártartalmakkal platformot építő Hajdú Péter. Nem éppen egy, a rezsim üzeneteit csupán visszhangzó Bohár Dániel vagy Szarvas Szilveszter, ezzel szemben cinikus, dörzsölt médiaprofi, akinek már régóta vannak kapcsolatai a politikához is.

Brit gyökerek

Cinikus médiaprofihoz „méltóan” volt berendezve az interjú is: nem érződött rajta politikai erőlködés. Varga fekete pulóvere megidézi Martin Bashir 1996-os legendás Diana hercegnővel készített interjúját, ahol első ízben vallott férjéről, a walesi hercegről, a jelenlegi III. Károly királyról és kudarcos házasságukról – azóta ez a szín egyszerre jelenti a megbánást és őszinteséget.

Ómolnár Miklós, a kormányzathoz bekötött bulvármédia pápájának korábbi szavaiból tudjuk, az orbáni média- és propagandavilág menthetetlenül anglomán: példaképük a Nagy-Britannia liberális-szociáldemokrata közéletét és közbeszédét darabokra szedő, majd az amerikai New Deal liberalizmus médiakorszakát is szétverő, jobboldali Rupert Murdoch és embereinek sajtóbirodalma, a NewsCorp voltak. Így hát tudatosan, avagy éppen már automatikusan a BBC minden hájjal megkent királyi riporterének módszerei itt is megjelentek.

Miközben Varga Juditot nyilván őszintén mozgatja az, hogy publikus képét, a kormányzatban és támogatóiban róla kialakult képet (kemény, de őszinte, felelős női politikus) megpróbálja megőrizni, a Fidesz vezetőihez lojális személyként meg is akarja őket védeni. De Hajdú Péter markaiban őszinte vallomása is propagandatermékké változott.

Hajdú ugyanis már az interjút is úgy kezdte, hogy bemutatta Magyar Pétert, akiről azt gondolhatjuk, „hogy a feleségét a botránytól védelmező férj”, de azóta bebizonyosodott, hogy ez nem igaz! Így hát, teszi hozzá, „hallgattassék meg a másik fél is”.

Tehát az interjúkészítő szerint a beszélgetés nem Varga Juditról, az általa átélt bántalmazásról, hanem ebben a formában Magyar Péterről és személyiségének (itt már sejthetjük: negatív) oldaláról fog szólni. Ehhez menten hozzátette a házigazda: „nehéz helyzetben vagyok, mert nem szeretném, ha az interjú a rogáni propaganda részeként lenne megemlítve a sajtóban”. De mintha a két állítás máris ellentétben állna egymással. Hajdúnak, amennyiben mindenkitől független médiaszemélyiség lenne, inkább elemi érdeke az előtte ülő volt miniszter életére, véleményére és szenvedéseire koncentrálni, ezzel szemben már a felütésben is inkább Magyar Péter a hangsúlyosabb – csakúgy, mint a kemény rogáni propagandában.

De Hajdú Péter ebben a videóban egyetlen percig sem viselkedett ilyen újságíróként. Kérdései általában ritkán voltak kérdések, inkább Varga egy-egy Magyarról tett állítását pontozták alá, együttérző, de erősen szuggesztív módon: „Miért beszél így veled, aki szeret?”, „Eddig nem úgy néztünk Magyar Péterre, mint egy nárcisztikus emberre”. Nem mondja ki a tudományos diagnózist, amit amúgy Varga jobban alátámaszt  – egy pszichiáter ismerőse által neki odaadott szakkönyvből jött erre rá –, Hajdú azonban kifejezetten számonkérhetetlen, de működő módon építi fel kérdezőként és kommentátorként a képet a néző fejében, hogy Magyar Péter nárcisztikus ember. Ezt valójában nem tudhatjuk, szakember, pszichiáter ugyanis nem szólal meg sehol az anyagban.

Aminek ismét nem Varga Judit sorsa, hanem egy potenciális választás potenciális jövőbeni jelöltjének megítélése szempontjából van jelentősége.

Az ugyanis, hogy Magyar azért bántalmazta volna verbálisan és más módon is Vargát, mert nárcisztikus, vagy úgy bántalmazta, hogy nem az, lényegében teljesen mindegy az eredményt tekintve.

A sugalmazás művészete

Miközben tehát Varga Judit rutinos kommunikátorként, de kíméletlen élveboncolást hajt végre, ahol a saját, korábbi érzéseihez is kritikusan közelít, aközben a cinikus, rutinos Hajdú feladata nem elsősorban a sztori réseinek betömködése és visszakérdezés: ő szalagcímeket gyárt le a lapok számára az elhangzottakból. Kifejezetten taszító és cinikus példa erre, amikor az interjú egy pontján benyögi: „amit te itt körbeírsz, a Stockholm-szindróma!” A kifejezés eredeti jelentésében azt takarja, hogy a terroristák túszai időnként jobban együttéreznek fogvatartóikkal, mint a kiszabadításukra indult hatóságokkal.

Ebben a mentális asszociációban tehát Magyar Péter már mint túszejtő jelenik meg. Ennek van alapja, amennyiben Varga elmeséli, egy ízben egy szobába is bezárta házastársa, ugyanakkor nem használja ezeket a szavakat – Hajdú azonban elviszi a kijelentéseket az utolsó szélsőségig, ismét azért, hogy a Megafon-videó, híradóbejátszó vagy a riport egymondatosa meglegyen.

Ennek a „puha” bulvárpropagandának a legmélyebb pontján, az interjú vége felé Hajdú kiállt az empatikus kérdező szerepéből, és elmesélte a sztorit, ahogyan a gödöllői HÉV-en egy vele rendszeresen utazó, fiatal, csinos évfolyamtársáról kiderül, hogy „monokli van a szemén”, amikor egy kérdésre leveszi a napszemüvegét. Ez is egyértelműen a néző narratív, verbális átterelése olyan területekre, amelyekről Varga nem beszélt. Mesélt arról, hogy Magyar terhesen meglökte, arról, hogy dührohamában bezárta, arról is, hogy egy ízben – Varga szerint minden bizonnyal ittas állapotban – könyvekkel dobálta. Ez a verbális abúzuson túlmenően fizikai abúzus is.

De ütésről, pofonról, külsérelmi nyomokról, monokliról ekkor és ezt követően sem számol be, ismét Hajdú az, aki átvezeti mentális értelemben a nézőt a sötétebb konklúziók felé. Nem állítja azt, hogy Magyar megütötte Vargát – csupán sugallja, ismét a műsorvezető szerepéből.

Varga Judit mindezekre a módszerekre nem szól vissza, talán a feszült helyzetben észre sem veszi mindezt. Az látszott viszont rajta az interjúban is, hogy egy borzalmas házasságon van túl, látszott rajta, hogy ebben a házasságban volt férje, az immár ugyancsak politikus Magyar Péter sokszor bánthatta, szavakkal, manipulációval és fenyegetéssel is. Szavaiból kitűnt, hogy gyermekei mindezt ugyancsak megsínylették. 

Ezzel kapcsolatban viszont egyenesen érthetetlen az, hogy a volt miniszter teljesen nyíltan felvetette például, hogy apja a fiukat is megalázta. Mindez persze kifejezetten alkalmas arra, hogy az erre szakosodott bulvárforrások – a kormánynak kedvező módon – ezen csámcsogjanak a következő hetekben, de a megjegyzéssel Varga teljességgel figyelmen kívül hagyta gyermeke érdekeit. Az interjú nyilván az ő szűk közösségébe is eljut, és ugyan Varga beszél arról, hogy a válás után – Hajdú megfogalmazásában „salamoni döntéssel” – megengedte, hogy a gyermekek apjukat is rendszeresen láthassák, ugyanakkor azt is elmesélte, hogy az üzenetküldő alkalmazásokban fenyegető vagy dühös szóhasználata miatt Varga által letiltott Magyar végül „a fia telefonján” fenyegetőzött tovább.

A történet a saját átélt borzalmait ezzel a megrázó részlettel erősebbé teszi, ugyanakkor Varga ismét olyan részletet árul el, ami később a gyermekei számára lesz rossz és nehezen feldolgozható, ha publikus nyoma is marad. Márpedig marad: az ilyen videók évekig, évtizedekig elérhetőek lesznek, milliók számára.

A volt miniszter ugyancsak kizökken a saját küzdelméről számot adó, bántalmazott nő szerepéből, amikor egy ponton számonkéri, miért támadják őt „a migrációt mentegető” isztambuli egyezmény ellenzése miatt nőjogi szervezetek. Majd továbbmegy: azt sérelmezi, hogy házassága nyilvánosságra került részletei ügyében „a Patent, a NANA, a Hintalovon” „ordító csendben” van. Különösen „hasznos” ez a Hintalovon, a gyermekvédő alapítvány elleni támadás, ha meggondoljuk, hogy a bicskei botrány értelmezésében éppen ők vitték a vezető szerepet. Elegánsnak éppen nem nevezhető politikai üzenet ez.

Az elvált és bántalmazott nőkkel rossz házasságokról készített interjúknak nagy hagyománya van. A hatvanas évektől fogva – amikor is a válás mint téma először sokkolóan, komolyan, majd később és a profi bulvármédia megjelenésével inkább szenzációhajhász körítéssel megjelent – egyre inkább a televízióval felszerelt háztartások mindennapi tapasztalatává vált.

A brit tévénézőknek alapélménye Diana hercegnő rossz házassága, ami az azóta sokat vitatott 1996-os, Martin Bashir-féle BBC interjúval mindenki közügye lett. A formátumnak azonban létezik sötét oldala. Bashir – miközben azzal vádolták 2020-ban, hogy az interjúba Dianát tulajdonképpen „belezsarolta” – végig a néhai walesi hercegnőre mint szenvedő feleségre koncentrált, a verbális bántalmazás mellett itt még a férj hűtlensége állt a középpontban. De ismert az is, hogy az ügybe később a hírhedten kíméletlen brit bulvármédia is beszállt, ez pedig tragikus következményekkel járt.

Varga Judit esete merőben más: Facebook–bejegyzései az elmúlt hetekből utalnak arra, hogy önmagától is meg akart szólalni az ügyben. Láthatóan használt profi kommunikációs eszközöket, ám ez nem jelenti azt, hogy nem valós élményeket, sérelmeket és nem valós haragot láttunk a képernyőn. Itthon is százezrek számára alapélmény immár a súlyos vitákkal övezett válás, ahol a férfi házastárs lenéz, megpróbálja elpusztítani az önbizalmad, miközben megpróbálja megakadályozni azt is, hogy kilépj a kapcsolatból. Azok a nézők azonban, akik az elmondottakat saját vagy ismerős, esetleg rokon helyzetéhez próbálják kötni, Hajdú Pétertől szerdán este kifejezetten vérforraló szoft-propagandaterméket kaptak, amely ezt a tragikus magánéleti sztorit rettenetesen leegyszerűsítő, helyenként túlzó, hamisító keretbe helyezik.

A koncepció világos volt: ahelyett, hogy a 2024 februárjában színre lépő Magyar Péternek az ingatlanos behajtási korrupcióról és az abban vállalt kormányzati szerepről tett állításairól, a hangfelvételről, vagy éppen a gyermekbántalmazási-kegyelmi botrányról beszélnének az országban – hiszen ez folyik immár csaknem két hónapja – Varga Judit mint bántalmazott történetéből lényegében egy Dallas-részt csinálnak, ahol bebizonyítják, Magyar Péter nem Bobby Ewing, hanem éppen a gonosz Jockey Ewing, akit magánélete miatt nemcsak lehet, de kell is gyűlölni.

Miközben az interjúban Hajdú Péter sohasem kérdez vissza arra, hogy a Bayer Zsoltokkal, Orbán Viktorokkal és vakkomondoros polgármesterekkel telerakott, nyíltan szexista, soviniszta és osztálygyűlölő Fideszben Varga láthatóan nem kapott semmilyen érdemi segítséget, sem munkatársaitól, sem feletteseitől. Amit elmond, szörnyen hangzik, mégsem derül ki az interjúból a legfontosabb kontextus: az, hogy mindenki engedte megtörténni; az, hogy a bántalmazás a Fidesz köreiben „magánügy”, kereszt, amit viselni kell.

A reakció annyi volt csupán: „sok szerencsét, miniszter asszony!”.

Maga Bayer, aki ugyancsak nem éppen a női egyenjogúság barátjaként ismert, korábban arról írt, 10 éve tudták már, mi folyik Magyar Péter és Varga Judit között, tehát nem szóltak, nem törekedtek segíteni – hiszen Magyar Péter akkor még közülük való volt. Most pedig, hogy nem az, kiderül: egyedül Magyar ilyen. Ő a gonosz és gazdag Jockey, a többiek, a csupa férfi kormány és Hajdú Péter pedig a jófej Bobby, aki segít.

Mindez sikeres lehet a bulvármédia és a propagandamédia dicstelen frigyében, mindezzel lehet válaszolni a Partizán politikai géppuskatüzére bombázó repülőgéppel, Hajdú Péter profi és cinikus munkájában csupán az süpped el, amire szükségünk lenne: az igazság. A „hagyományos családmodell” mint a boldogság egyedüli kulcsának megkérdőjeleződése, a kapcsolati erőszak sötét valósága és az, mi lehet ellene tenni. És ez talán nem is véletlen.