Most majd az egész Megafon azt fogja harsogni, hogy na ugye, hogy nem kiüresedett bábszínház a parlamenti ellenzékiség Magyarországon, hiszen Róna Péter is ellenzéki politizálásra adta a fejét és az EP-be készül? A zsidózásból-cigányozásból-buzizásból szárba szökkent Jobbik akkor most tisztességes konzervatív párt, csak mert a Mi hazánk elvitt néhány véresszájú kisnyilast? A Jobbik a MIÉP egykori belpolitikai pozícióját betöltő Fideszhez képest most akkor merre van?

Gól

A focit ugye gólra játsszák. A hivatásszerűen űzött politikát meg politikai gólra. Történészek, politikai elemzők, újságírók, közgazdászok, filozófusok értelmesen és okosan szólhatnak/tehetnek hozzá közéleti ügyekhez akkor is, ha annak nincs konkrét, kézzelfogható politikai hozadéka – ha nem rúgnak politikai gólt.

2010 óta a Fidesz-KDNP-n kívüli hivatásszerű parlamenti (Budapest, Brüsszel) politikai tábor, az úgynevezett parlamenti ellenzék egyetlen politikai (ön)gólja a NER, Orbán önkényuralmának legitimálása. A parlamentben politizáló pártok biodíszletként szolgálnak a demokratikus látszat fenntartásához. (Az önkormányzatokkal más a helyzet.)

Tisztában vagyok azzal, hogy ha valami csoda folytán az úgynevezett ellenzék, őfelsége ellenzéke lemondana egzisztenciális biztonságáról, jólétéről („elfelejtettünk autófényezőnek lenni” – Fletó), akkor Seres Mária, Gödény György és Schmuck Andor is lehetnének frakcióvezetők. A NER megoldaná, hogy legyen ellenzéke. De talán jobban mutatna és a hatalomnak kellemetlenebb lenne, ha nem egykor komoly emberek és akár ígéretes fiatalok lennének a harmadik bokor balra a színpadon, hanem ismert szélhámosok és futóbolondok.

Nincs megoldásom, még mielőtt bárki erre gondolna. Nem tudom megmondani azt, hogy hogyan lehetne Magyarországon belátható időn belül politikai változás.

Ha ennyi személyeset megengedhetek magamnak, engem az a belátás mobilizált, hogy nincs megoldásom. Ezért csatlakoztam egy civil szervezethez (azóta kiléptem), ezért lettem újságíró. Nem teljesen hiábavaló belekiabálni a levegőbe, hogy mi a normalitás, hogy az ember mit gondol a világról. Akkor sem, ha ettől egyelőre nem változik semmi. Változást pedig vélhetően csak valamely kibontakozó tömegmozgalom hozhatna, amit még távolról sem látni.

A „Big picture guy”

Többen mondták már Róna Péterről, hogy igazi big picture guy. Valóban átfogó tudása van, és megérdemelt helye a mai világrend legfelsőbb szellemi elitjében. Oxfordban nem fognak mindentudó Nógrádi Györgyök tanítani, Novák Katalin sem teszi oda át a székhelyét a Sándor-palotából, meg a J. Henry Schroders bank elnök-vezérigazgatói székét sem fogja Kósa Lajos megörökölni. Róna Péter úgy jött haza az USA-ból a rendszerváltáskor, hogy az előbb említett pozíciókat korábban betöltötte. Évfolyamelső, majd tanár lett Oxfordban, a J. Henry Schroders pedig, ahol 1986–1990 között töltött be pozíciót, az egyik legnagyobb Amerikában működő befektetési bank. Róna emellett rendszeresen szerepelt a legnagyobb televíziós csatornákon pénzügyi szakértőként. Volt az Angol Nemzeti Bank elnökének kabinetfőnöke, adósságválság menedzser Norvégiában, Brazíliában, Argentínában, Mexikóban, Ausztráliában.

Ez az életút akkor is tiszteletreméltó, ha egyébként azt gondoljuk, hogy orvosolhatatlan rendszerhibák vannak a mai világrendben, amely újratermeli a problémákat a szegénységtől, a természeti és humánerőforrások brutális lerablásán, az iszonyatos tőkekoncentráción és a társadalmi egyenlőtlenségeken át a háborúkig. A klímaválságot, a globális eladósodást, az ezek nyomában járó konfliktusokat, az állandó növekedésre, a profit és a hatalom hajszolására alapuló kapitalizmus okozza. Róna Péter nem maradt adós ezekre a problémákra adott reflexiókkal sem, nem kritikátlan apologétája a jelenlegi világrendnek. A kapitalizmus diadalát ahhoz köti, hogy

„a kapitalizmus képes volt összeházasodni a tudománnyal és a technológiával, azt teljesen magáévá tenni, rendszerét a tudomány és a technológia igényeihez illeszteni, de úgy, hogy a tudományt és a technológiát mégis ő vezérli és ő irányítja. […] Ebbe a szimbiotikus kapcsolatba már senki se tud beleszólni. […] Hasonló módon a kapitalizmus képes volt magáévá tenni, vagy eluralni ha úgy tetszik a kultúrát.” (lásd felszólalását a 2014-es II. Ökopolisz Nyári Akadémián, a 93. perctől)

Nincs okunk azt feltételezni, hogy Róna Péter ne akarna őszintén változást Magyarországon és a világban is. Arra sincs okunk, hogy az általa elképzelt és vázolt változásokat a jelenlegi állapotokhoz képest ne pozitívan értékeljük. Eddigi szerepvállalásai, megszólalásai hazánk politikai közegének, közéletének szellemi csúcsteljesítményei közé tartoznak, akár volt hozadékuk, akár nem.

Most pedig a Jobbik EP-listavezetőjeként arra készül, hogy életében először hivatásszerűen űzze a politikát, vagyis hogy politikai gólt rúgjon.

Döntése jószándékát őszintén hiszem, pénz és karrier neki itt nem lehet motiváció. De nem értem. Ha  ugyanis ebből nem lesz gól, vagyis valami konkrét, értékelhető politikai változás, akkor öngól lesz. Akkor egy olyan kaliberű ember fog biodíszletként szolgálni a demokratikus látszat fenntartásához, mint eddig még soha. Akkor majd Nógrádi, meg Novák, meg Kósa mondhatják, hogy lám, a mi rendszerünk ilyen ellenzéki figurákat dobott föl, adott a hivatásszerű politikának (értsd a Hazának), mint Róna Péter. Deák Dániel és Bohár Dániel veszik majd undorító „lám-lámmal” szájukra Róna Péter nevét…

„Ezt nem lehet hagyni, különben eláruljuk ’56-ot és a rendszerváltást.”

Röviden talán ezzel az idézettel lehet összegezni a magyarázatot, amit a hír megjelenése óta Róna Péter adott a döntésére. Az ATV-ben Rónai Egonnak Antall József örökségét és szellemiségét is említette.

’56 emlékének a meghamisítása

’56 emlékét sokan, sokszor meghamisították már a NER-ben, értelmezését Orbán mindig pillanatnyi érdekeihez igazítja– ezt sokan szóvá is tették. Róna Péter is, többek között a 2022-es köztársaságielnök-jelölti beszédében is hangsúlyozta ’56 szellemiségét. A sok hamisítás közül az új orosz tankönyvet is említi Rónai Egonnak, és ehhez kapcsolódóan Orbán sajátos viszonyát Putyinhoz. Ez eddig érthető.

Azonban Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnöke ki van tiltva Ukrajnából (Vona Gáborral, Szaniszló Adriennel és Szávay Istvánnal együtt). S pont Putyin rendszeréhez fűződő sajátos viszonya/viszonyuk miatt. Gyöngyösi kamumegfigyelőként vett részt az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnökeként azon a Donyeckben és Luhanszkban megtartott választáson, amit a Róna Péter számára mérceként szolgáló, a szabad, demokratikus világot szimbolizáló Washington, Brüsszel és Berlin is alkotmányellenesnek tart. A megfigyelők Moszkvából utaztak a térségbe, megkerülve az ukrán határellenőrzést.

Nem tudni arról, hogy Gyöngyösi viszonya Putyinhoz Róna Péter számára megnyugtatóan tisztázódott volna.

Gyöngyösi Márton 2012-ben még minden Magyarországon élő „zsidó származású” embert, izraeli-magyar kettős állampolgárt listázni akart. Később ezt annyival rendezte, hogy megpróbálta rákenni Vonára.

Mindezek után jogos a kérdés, hogy vajon tényleg a Gyöngyösi vezette Jobbik a megfelelő közeg ’56 emlékének és szellemiségének ápolására?

A rendszerváltás szellemisége, a rendszerváltó elit, Antall József öröksége

A rendszerváltás hevületében Róna Péter józanul képviselte azt, hogy a nyugati Reagen-Thatcher-féle neoliberális kapitalizmus mély válságban van. A Nyugat a kelet-európai rendszerváltással – amelyet a magyar rendszerváltó elit részéről a kapitalizmushoz való kritikátlan odafordulásként írhatunk le –, egyidőben éppen leépítette a jóléti államot.

A korábbi megszólalások alapján Róna Péter kritikus volt a magyar rendszerváltással.

„Èn azt mondom, hogy ez a gazdaságpolitika, amit a rendszerváltás óta a magyar kormányok mindegyike, kivétel nélkül mindegyike követett, ez egy fenntarthatatlan helyzet.” (vö. Tóth Szabolcs Töhötöm Róna Péterrel készült portréinterjúját, 1:47:50-től)

Kisasszondon egy interjúban mondta 5 évvel ezelőtt a már a rendszerváltáskor is meghatározó szereplőkről:

„Egy nagyon szűk értelmiségi balliberális közeg határozza meg Magyarországon azt, hogy ki a demokrata és miből áll a demokrácia, ki vehet abban részt. […] A magyar liberális baloldal harsogva tiltakozik az Orbán-kormány kirekesztő politikája ellen. Ők éppen úgy kirekesztők. […] Nagyon jól emlékszem hosszas beszélgetésekre Antall Józseffel. Hogy mi legyen a gazdasági paradigma? Egyszerűen lepergett róla, nem akarta hallani. Voltak hosszas beszélgetéseim Horn Gyulával az európai kapcsolatok jelentőségéről, mibenlétéről, hogy lehet azokat művelni, kialakítani, stb. Neki ne mondja meg senki!„ (Lásd ebben a videóban, 17:48-tól)

Egy másik megszólalása 12 évvel ezelőttről:

„Amikor én nagyon komolyan vettem, hogy én most márpedig haza jövök, mert szeretnék hazajönni, volt egy beszélgetésem Antall Józseffel. Hogy én arra gondoltam, hogy hazajövök. Erre azt mondta nekem Antall, hogy Péter, vedd tudomásul, aki egyszer innen elment, az elment.”

Antall Józsefnek nem volt sok ideje, hamar beteg lett, nem tudhatjuk mit tett volna, ha kitölti a ciklusát, de a csapatát azért vélhetően nem kis részben ő állította össze. Belügyminisztere, majd halála után a helyét átvevő miniszterelnök volt az a Boross Péter, aki a neohorthysta restauráció és Orbán szélsőjobboldali fordulatának egyik kulcsfigurája. Boross a Miniszterelnökség alá rendelt Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár ötletgazdája, és ő ajánlotta Szakály Sándort az intézet élére. Az Antall-kormány Honvédelmi Minisztériumának politikai államtitkára volt az a fegyvercsempész Raffay Ernő, aki Szerbia elleni fegyveres reviziós törekvéseket szorgalmazott. A NER ügynökaktákra vonatkozó törvényi szabályozásai szerint egyébként történészek nem nevezhetik Raffayt annak, ami a rendszerváltás előtt volt. Az ügynöktörvény úgy van megírva, hogy gyakorlatilag senkit nem lehet ügynöknek nevezni.

Az ügynökakták, az iratnyilvánosság demokratikus rendezésének máig tartó történelmi mulasztása nem teljesen, de részben az Antall-kabinett felelőssége.

A magyar rendszerváltáskor Krausz Tamás, Szalai Erzsébet, de a politikai-gazdasági elittel való tárgyalásai során (nem a sajtónyilvánosságban) még Róna Péter is elmondta, hogy talán nem kellene a vadkapitalista (szabadnak csúfolt) farkastörvényeket ráengedni az országra. TGM, akinek tagadhatatlanul megváltozott a gondolkodása, és a jelenkori magyar baloldal szellemileg legnagyobb kaliberű figurái közé sorolható, még pár éve is szemrebbenés nélkül a kamerába találta mondani, hogy dehát ez akkoriban fel sem merült – Schiffer Andrásnak kellett kijavítania.

Schiffer sokáig egy platformon volt Róna Péterrel, ő kiszállt a hivatásszerű parlamenti politizálásból, Róna most készül beszállni.

Megintcsak feltevődik a kérdés, hogy vajon tényleg a Jobbik a megfelelő közeg a rendszerváltás és Antall József  (nem teljesen értem, hogy milyen) emlékének és szellemiségének ápolására?

Brüsszelben ’56-ot és a rendszerváltás szellemiségét képviselni

Róna Péter többször elmondta, hogy az EU-t nem Brüsszelből irányítják, hanem Berlinből.

„A német kormányt úgy kell felfogni, mint a német exportipar végrehajtó-bizottságát, amely az eurót védi minden erejével. Ez a lakosságnak nem kifejezetten jó, csak a cégeknek.”

Az idézet Wolfgang Streeck német gazdaságszociológustól származik, aki még 2015-ben fogalmazott így a HVG-nek adott interjújában. Akkor a Merkel-kormányokról beszélt, de Merkel távozása után sem történt változás.

A német-magyar kapcsolatokban meghatározó jelentőségű Orbánnak az a húzása, hogy miután megromlott a viszonya a szövetségi kormánnyal, a tartományokkal való kapcsolatokra koncentrált. Ha a NER lezsíroz egy kétmilliárd eurós fegyverbizniszt, vagy bármi mást a tartományi górékkal, a szövetségi kormány nem fog foglalkozni a magyar demokráciadeficitekkel.

A német vállalatok magyarországi prosperálása mellett a Deutsche Telekom vidáman segédkezett az Origo beszántásában. Nem érintette meg a szövetségi kormányt. Az Audi a nap végére 1% adót fizet, ez sem. A rabszolgatörvény szintén nem, sőt valószínűbb, hogy a vaskalapos német cégvezetők miatt kellett írásban rögzíteni.

A magyar sajtóban nem sok visszhangja volt annak, hogy Gabriel A. Brennauer, aki a 2006-2021 közötti időszakban a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara ügyvezető igazgatója volt, távozása után állami kitüntetést kapott Áder Jánostól. Egy 2018-as a Wirtschafts Woche-nak adott interjújában korábban arról értekezett, hogy „a német vállalatok nagyon elégedettek Magyarországgal”.

Olybá tűnik, a nagytőke imádja Orbánt, különösen  a német nagytőke.

S akkor még ezek után jönne ismét a kérdés, hogy vajon tényleg a Jobbik a megfelelő közeg-e ’56 és a rendszerváltás emlékének és szellemiségének ápolására Brüsszelben?

Még egyszer mondom, nincs megoldásom, még mielőtt bárki erre gondolna. Nem tudom megmondani azt, hogy hogyan lehetne Magyarországon belátható időn belül politikai változás. De nekem az fáj, hogy Róna Péter a Jobbik EP-listavezetője, és nem értem. Krausz Tamás, Szalai Erzsébet, Schiffer András, s mások is a parlamenten kívüli politizálás és ellenállás lehetőségeit és formáit keresik, szorgalmazzák, szólaltatják meg, akármennyi vizet zavarunk is. Ezt értem.