Határozatlan idejű demonstrációt indított a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) és az Oltalom Karitatív Egyesület kedden, a szegénység elleni küzdelem világnapján. Az Iványi Gábor által vezetett MET-től a magyar állam eddig nagyságrendben 700 millió forint normatív támogatást, és 71 millió forint 1%-os felajánlást vont el, ezzel végveszélybe sodorva 20000 kiszolgáltatott, kihívásokkal és mélyszegénységben élő gyermek és felnőtt ellátását, étkeztetését, oktatását országszerte. Múlt pénteken pedig felszólítást kaptak az MVM-től:

63 intézményükben kapcsolhatják ki a gáz- és áramellátást, ha nem rendezik az elvonások miatt felhalmozott tartozásukat.

Miközben a köztartozások ügyében megtették a hivatalos lépéseket, halasztási és a moratóriumra hivatkozó kérelmet is adtak be, a hosszú távú megoldáshoz a bevett egyházak szociális és oktatási intézményeinek járó normatív támogatásra lenne szükségük.

Az ügyben megkerestük Pikó Andrást az Oltalom Alapítvány intézményeinek otthont adó Józsefváros polgármesterét és Misetics Bálint lakhatási szakértőt.

Bosszúhadjárat és politikai haszonszerzés katasztrofális következményekkel

Józsefváros szociális helyzetével kapcsolatban Pikó András a Mércének úgy fogalmazott, a hajléktalanellátó intézményrendszer itt nagyon sűrű, ami megterheli a kerületet, és egy örökölt adottság.

„Egyszer megnéztük, hogy több hajléktalanellátó van Józsefvárosban, mint az egész Dél-dunántúlon. Egy 7-8 négyzetkilométeres területen a szociális problémák ilyen mértékű megjelenése minden környezetet megviselne”

– fogalmazott Pikó, hozzátéve, hogy a fővárosban még három kerület van hasonló helyzetben. Kiemelte, nagyon fontos lenne a hajléktalanellátó intézményrendszer humanizálása és dekoncentrálása, hogy ne három-négy kerületre csoportosuljon a feladatellátás nagy része.

Iványi Gáborék intézményeinek bezárása katasztrofális következményekkel járna, az azokban ellátott embereket nem tudják hová elhelyezni

– értékelte a helyzetet a Mércének Pikó András. A 8. kerület polgármestere szerint mindenkinek az az érdeke, hogy a MET és az Oltalom tovább működjenek, és továbbra is el tudják látni azokat, akiknek jelenleg segítséget adnak – elsősorban a hajléktalankórház, rendelőintézet, az óvoda és a fűtött utca kiesése jelentene nagy problémát.

„Mondjuk ki: Iványi Gáborék problémája egy politikai bosszú. Hiszen el tudnák látni és tudnák finanszírozni az ellátásukat, hogyha az egyházi státuszuk rendben lenne, és megkapnák az ellátásért járó normatívát, valamint az egyházaknak járó kiegészítő normatívát is”

– mondta el a polgármester, hozzátéve, mivel nem kötnek velük feladatellátási szerződést, a normatívát sem kapják meg, amivel adósságcsapdába zavarták a Magyar Evangéliumi Testvérközösséget és az Oltalom Karitatív Egyesületet is. Ennek a következményeit látjuk most a felhalmozott közműtartozásokban.

„A közműtartozások behajtása, az azért – mondjuk így szép magyar szóval – pikáns politikailag, mert egy olyan cég fogja most ezt végrehajtani, amely egyébként a NER szórakoztatóiparának legnagyobb mecénása”

– mondta el az MVM-re utalva Pikó András, aki szerint egy különböző zenei programokat milliókkal támogató cégnek – ha nincsen politikai utasítása kifejezetten az ellenkezőjére – akkor meglenne a lehetősége, hogy Iványi Gáboréknak áthidaló megoldást nyújtson.

Ezért is hívta meg az MVM vezérigazgatóját, hogy vegyen részt egy látogatáson vele és Iványi Gáborral együtt a kerületben működtetett hajléktalankórházban, hogy személyesen is egyeztethessenek a lehetséges megoldásokról. A levelére egyelőre még nem kapott választ.

Pikó András a bosszú mellett politikai haszonszerzési szándékot is lát az intézmények ellehetetlenítésében:

„Látjuk, hogy a a főpolgármester, a fővárosi ellenzéki polgármesterek és különösen az én személyem elleni lejárató kampánynak az egyik fő motívuma a hajléktalan emberek felhasználása. Szerintem az egy egyszerű számítás, hogy minél többen vannak az utcákon, annál jobban lehet ezzel hergelni a józsefvárosiakat.

Közel 400 ember utcára kényszerítése egy egybites politikai kampány érdekében embertelen és nagyon aljas stratégia.”

A kerületi vezetés egyetlen célja a szervezeteknek nyújtott, a baj méretéhez képest kis adományokkal, hogy időt adjanak arra, hogy Iványiék „talpon maradjanak addig, amíg a politikai döntéshozóknak, és a politikai bosszúállóknak megjön az esze”.

A polgármester kiemelte azt is, hogy ha nem is zárják el a gázt és a villanyt, akkor ugyan tovább tudnak működni az intézmények, de az egyházi státusz rendezéséig még mindig rengeteg segítségre van szükségük. A legfontosabb feladat a munkatársak egzisztenciájának biztosítása, „hiszen ha ők felállnak, felmondanak, akkor szintén ellehetetlenül maga az intézményrendszer”.

Ezt segítheti elő az a Karácsony Gergely által a jövő heti fővárosi közgyűlésre benyújtott előterjesztés, amivel Budapest átvenné az Oltalom és MET szociális intézményeiben dolgozók bérének kifizetését. A javaslat kapcsán Kiss Ambrus egy háttérbeszélgetésen elmondta, az önkormányzat határozatlan időre, de átmeneti jelleggel biztosítja a mintegy 70 szociális munkás egzisztenciáját annak érdekében, hogy a rászorulók ellátása zavartalanul folytatódhasson a helyzet rendezéséig.

A kormány politikai furkósbotként használja a hajléktalanság problémáját, miközben nála van a megoldás lehetősége

A MET és az Oltalom részesedése a fővárosi ellátásból (arányaiban) az éjjeli menedékhelyek tekintetében a legjelentősebb, itt a Fővárosi Önkormányzat után ők tartják fenn a legtöbb ilyen férőhelyet – mondta el lapunknak Misetics Bálint lakhatási szakértő, az AVM aktivistája. A jelenleg elérhető 1764-ből 260 helyet adnak Iványi Gábor szervezetei.

„A hajléktalan emberek ellátásának a kulcskérdései azonban nem írhatóak le pontosan a férőhelyek nyers mennyiségi mutatóival; ehhez a bekerülés feltételeit, a nyújtott szolgáltatásokat és az ellátás infrastrukturális adottságait is tekintetbe kell venni”

– mondta el Misetics. Ebből a szempontból a Dankó utca 15. alatt működő éjjeli menedékhely (a „Fűtött utca”) sajátossága, hogy kifejezetten „alacsony küszöbbel”, vagyis a fedél nélkül élő budapestiek számára könnyen hozzáférhető módon működik, ráadásul egy jórészt akadálymentes intézmény, miközben az akadálymentes (kerekesszékkel közlekedő hajléktalan embereket is fogadni képes) férőhelyek szűkössége gyakran okoz gondot a fedél nélkül élő emberek elhelyezésével kapcsolatban.

Az átmenetileg vagy tartósan ápolásra-gondozásra szoruló, rossz egészségi állapotú hajléktalan emberek megfelelő ellátása ugyancsak kritikus pontja a budapesti ellátó rendszernek, ezért az Oltalom által biztosított ilyen ellátásoknak is kiemelt jelentősége van.

„A Dankó utcai éjjeli menedékhelyek azonnali ellehetetlenülése pont most, közvetlenül a téli krízisidőszak előtt hatalmas problémát jelentene a budapesti hajléktalanellátás szempontjából, és ebben az esetben – széleskörű összefogás és hatékony válságkezelés mellett is – nehéz volna megelőzni, hogy ez ne járjon a közterületi hajléktalanság növekedésével. Az ápolásra szoruló hajléktalan emberek ellátását biztosító férőhelyek megszűnése bármikor hatalmas problémát jelentene”

– mondta el Misetics Bálint, aki szerint a kormánypárt ezzel kapcsolatban lényegben politikai furkósbotként használja a hajléktalanság problémáját, illetve a legszegényebb, legelesettebb budapestieket a politikai ellenfeleivel, elsősorban a főpolgármesterrel és a józsefvárosi polgármesterrel szemben. Ezzel nagyon sokat árt a hajléktalanságról szóló értelmes közgondolkodásnak és közbeszédnek, valamint a hajléktalanság csökkentéséhez szükséges társadalompolitikai reformoknak is.

A hajléktalan emberekkel szembeni uszítás gyakran mindenféle egyéb, a közterületeken jelentkező problémával is összemossa a hajléktalanságot.

Ráadásul a kormánypárti politikusok és a kormánypárti propaganda úgy uszít a hajléktalan embertársaink és rajtuk keresztül a kormánypárt vetélytársai ellen, hogy a hajléktalanság kiterejdését – a hajléktalanná válás veszélyét és hajléktalanságból való kilépés esélyeit – alapvetően a központi kormányzati társadalompolitikai intézkedések, illetve ezek hiánya határozza meg – mondta el Misetics, hozzátéve, az önkormányzati vezetők lehetősége, és ezért a felelősségük is, persze nagyon jelentős, de mégis másodlagos ebben a tekintetben.

A hajléktalanellátás egyik kulcsproblémája, hogy az éjjeli menedékhelyek és átmeneti szállások jelentős része lényegében tömegszállás. A szállások igénybevevőinek általában többen, gyakran sokan a kényszerű lakótársai, és még többeknek kell közös fürdőszobát és konyhát használniuk. Az ellátás körülményei gyakran minimális magánszférát sem biztosítanak; a hajléktalan emberek így a társadalom jó része számára magától értetődő, és a mentális egészség szempontjából is kulcsfontosságú lehetőségtől vannak gyakran hosszú évekre megfosztva: attól, hogy otthon, egyedül – vagy csak az általuk választott társakkal együtt – lehessenek valahol.

Az ellátás tömegességének, túlzsúfoltságának ez a problémája fokozottan igaz a Dankó utcai éjjeli menedékhelyekre

– mondta el a szakértő, hozzátéve, ezzel részben összefügg az ellátás városon belüli eloszlása, ami összességében jelentős területi egyenlőtlenségeket mutat: a nappali ellátás esetén kevésbé, mint az éjjeli menedékhelyek és átmeneti szállások, valamint a családok átmeneti otthonai esetében. Amíg az ellátás kapacitásainak a kerületek közötti megoszlása nem feltétlenül ügydöntő kérdés, az ellátás egyes – a kerületeknél kisebb – városrészekben való tömörülése azonban lényegében a szegénység intenzív térbeli koncentrációját eredményezi.

A nappali ellátás, valamint az éjjeli menedékhelyek és átmeneti szállások esetében a közterületi hajléktalanság csökkentésével összefüggésben problémát okoz, hogy a város jelentős részében egy-egy szolgáltatástípus egyáltalán nem (illetve csak a hajléktalan emberek egy alcsoportja) részére elérhető. Kifejezetten női éjjeli menedékhely például mindösszesen három kerületben működik. Misetics Bálint a Józsefvárosi helyzettel kapcsolatban elmondta,

az éjjeli menedékhely férőhelyek mintegy 25 százaléka, az átmeneti szállás férőhelyek mintegy 15 százaléka, a családok átmeneti otthonai férőhelyek mintegy 3 százaléka működik a kerületben.

Ez a sajátosság nem új, gyökerei egészen a dualizmus koráig, illetve a rendszerváltás éveiben és az 1990-es években történt válságkezelő intézkedésekig vezethetők vissza, „útfüggősége” (ezek hosszabb távú hatása), illetve közelebbről az magyarázza, hogy hol voltak olyan ellátásba bevonható ingatlanok, amelyek korábban is hasonló funkcióval működtek.

Ahogy arról korábban az Utcáról Lakásba Egyesület tagjaival is beszélgettünk, az ilyen ingatlanokból kialakított tömegintézmények amellett, hogy egyes negyedekre jelentősebb nyomást helyezhetnek, nem is nyújtanak valós, hosszútávú megoldást a hajléktalan emberek számára. A történelmi okokból különösen érintett kerületek (VIII. és XIII.) tehermentesítése mellett a rászorulók számára előnyösebb lenne a kisebb intézmények és az önálló lakhatás támogatása – erre azonban nem látszik szándék a szegényeket kampány-fegyverként használó kormány részéről.