Napvilágra került egy videó, amelyben Orbán Viktor Ungár Péter testvére, Ungár Anna birtokában lévő ingatlanban nyaral. Az eset kapcsán újra felmerült az a kérdés, hogy valóban ellenzékinek tekinthető-e Schmidt Mária fia, Ungár Péter.

Évekig voltam az LMP tagja. Kilépésem nem volt független Ungár Péterrel való elégedetlenségemtől. Nem tetszett, hogy szavazott a menekültellenes kvótanépszavazáson, hogy leitta magát a Momentum fesztiválján és embereket zaklatott, hogy milliárdos politikusként a médiába is be akarta vásárolni magát (egy időben felmerült, hogy még a Magyar Nemzetet is megveszi), és hogy úton volt afelé, hogy az LMP „Simicskájává” váljon.

De nem is feltétlen Ungár Péter viselkedése volt igazán ijesztő – hiszen minden hibája ellenére műveltebb, tájékozottabb és gondolkodásra hajlamosabb, mint számos politikustársa –, hanem a puszta elvi lehetősége annak, hogy aránytalanul nagy befolyást tud vásárolni magának örökölt vagyonával, és személyes függésben tarthat politikai szereplőket.

Pozíciója tehát problémás. Hogy emellett még fideszes is lenne?

Bizonyos mértékig mindannyiunkat determinál az a szociális-gazdasági státusz, amelybe beleszületünk, azokat is, akik vagyontalan családba születnek, és azokat is, akik nem, függetlenül attól, hogy vannak-e vitáink szüleinkkel. Ezért aztán valóban jogos kérdéseket vet föl az az egyszerű tény, hogy az ellenzéki Ungár Péter a fideszes Schmidt Mária fia, és méghozzá mindketten milliárdosok is.

Ungár Péter viszont nem csupán a NER-beosztottak egyik vagyonos családjába született, hanem annál is kivételezettebb helyre. Míg Orbán Viktorra legalább négyévente szavazhat a magyar nép, Ungár Péter és családja annyira kirobbanthatatlanok a magyar közéletből és gazdasági elitből, hogy egy Orbán Viktor nélküli Magyarországon is befolyásosak lennének.

Ungár Péter édesapja, Ungár András nem a NER-ből, tehát nem Orbán Viktor kegyelméből, hanem a privatizációból gazdagodott meg, a rendszerváltást kísérő összeomlás és lakhatási válság nyerteseként. Erről Kőszeg Ferenc is megemlékezett egy 2007-es írásában.

Ungár András felesége, Schmidt Mária sem egyszerűen a Fidesz egyik zsebe, és nem is Orbán Viktor doppelgängerje mint Mészáros Lőrinc, hanem önálló hatalmi központ. A szóbeszéd szerint a politika minden zugában jó kapcsolatokkal rendelkezik, és Bajnai Gordonnal is kedélyes viszonyt ápolt miniszterelnöksége idején. Az is sokat elmond Schmidt Mária politikai beágyazottságáról, hogy a fiatal Schiffer Andrásnak a fiatal Gyurcsány Ferenc mutatta be Schmidt Máriát a kilencvenes években. Blogjából kiviláglik, hogy Schmidt Mária nem opportunista jobboldali, hanem „önkéntes”, meggyőződéses orbánista, aki betonbiztos hatalmát csak a „kommunistáktól” félti vallásosan. Ahogy viszont régi barátja, Anne Applebaum amerikai történész és újságíró is utalt rá, Schmidt Máriát a „kommunizmus bűneiből” jobban zavarja a kommunizmus, mint a bűnök:

„Bár nagyon jól tudja, mi történt hazájában a 1940-es években, lépésről lépésre követte a kommunista párt forgatókönyvét, amikor átvette a Figyelőt, a tekintélyes magyar folyóiratot: kiszorította a független riportereket, és megbízható kormányírókkal helyettesítette őket” – írta róla Anne Applebaum 2018-ban az Atlanticben.

A kommunizmus történelme iránti érdeklődést örökölte tőle fia is, akiről köztudott volt az LMP-ben, hogy kedvenc olvasmányai közé tartoznak az MSZMP-jegyzőkönyvek. Ennek ellenére egy időben az ifjú Ungár a sztálinista-kádárista módszerek alkalmazása helyett inkább a Marx-Engels szerzőpáros feminista fele, az ugyancsak vagyonos Friedrich Engels útjára lépett, és bólogató jánosok helyett radikális feministákkal vette körül magát. Sőt, mecénásként eltartott egy független és igényes lapot is, az Azonnalit. Aztán a lap végül megszűnt, nem sokkal azután, hogy a lap éléről mondvacsinált okokból kirúgták a főszerkesztőt.

Megannyi kritikánk ellenére mégis azt kell látnunk, hogy Schmidt Mária fia, a kriptofideszesnek tartott LMP-vezető végzi el azt a munkát, amire az ellenzék zöme nem hajlandó. Ő az, aki bulvár- és metapolitizálás helyett olyan húsbavágó kérdésekkel is hajlandó foglalkozni, mint az akkumulátorgyárak, az ápolási díj vagy a gondoskodási válság. Azt kell látnunk, hogy az ellenzék vereségének okairól Ungár Péter fogalmaz a legnyíltabban, hogy a 2022-es szivárványkoalícióból szinte egyedüliként nem hajlandó szó nélkül hagyni Karácsony és Márki-Zay amerikai mikroadományozóit. És végül azt, hogy miközben személye megannyi szempontból támadható, épp azzal vádolják, ami történetesen nem igaz.

Aki ennek ellenére is támadni szeretné Ungár Pétert, az tegye következetesen: támadja vele együtt a rendszerváltás utáni szabadrabló kapitalizmust is, és a választók egyetértése mellett követelje a BIF Nyrt. államosítását és az Ungár-család ingatlanvagyonának szociális bérlakásokká való átalakítását.

Hiszen azt Ungár Péter is könnyen kimagyarázza, hogy valóban álellenzéki-e. Az igazi kérdés az, hogy képes-e politikusként áthidalni azt az alapvető érdekkonfliktust, ami közte és a magyar lakosság nagy része között húzódik, azaz milliárdos részvényes létére képes lenne-e úgy viselkedni hatalomban, ami neki és a hozzá hasonlóknak bevételkiesést okozna, de a munkabérből élők gyarapodnának belőle?