Újabb rendeletet hozott a kormány a külföldi dolgozók magyarországi munkavállalásának elősegítése érdekében – derül ki a Népszava cikkéből. Eszerint szeptember elsejétől az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságon belül létrehoznak egy új Központi Regionális Igazgatóságot, aminek egyik feladata lesz, hogy az egyes, regionális idegenrendészeti igazgatóságok között szükség esetén elossza az ügyeket. A kormányrendelet nem részletezi, hogy milyen ügyekről van szó, de a vendégmunkások eljárásai biztosan idetartoznak majd.

Az elmúlt hónapokban, miközben a kormány egymás után jelentette be az újabb gigaberuházásokat, egyszersmind úgy tűnik, hogy rohamtempóban igyekszik elősegíteni a harmadik országbeli dolgozók magyarországi munkavállalását. Júniusban fogadta el a parlament a törvényt, ami alapján három évben maximálja a harmadik országból, azaz jellemzően nem az Európai Unióból vagy hasonló státuszú államokból érkező vendégmunkások tartózkodási engedélyét, családjukat sem hozhatják magukkal, és letelepedési engedélyért sem folyamodhatnak.

Miközben szigorú szabályokat szab ki rájuk, addig az ideérkező vendégmunkások lakhatásáról, a munkajogi körülményeikről és az integrációjukról sem gondoskodik megfelelően a kormány Czirfusz Márton kutató szerint. Dr. Szekeres Zsolt, a Helsinki Bizottság jogásza azt mondta lapunknak, hogy bár a folyamatok meggyorsításával nincsen alapvetően probléma, de az új törvények nyomán több alapvető jogi kérdés is felmerül.

Kérdéses lakhatás, integrációban magukra hagyott önkormányzatok és munkáltatók

Czirfusz Márton, a Periféria Központ munkatársa és a Helyzet Műhely tagja szerint a májusban benyújtott „vendégmunkás-törvény” óta látszik, hogy a kormány nagy hangsúlyt fektet arra, hogy gyorsítsa és könnyítse a vendégmunkások hazánkba érkezésének folyamatát. A kutató szerint abból, hogy e kérdésekben kapkodónak tűnik a jogszabályalkotás, látszik, hogy nincs a kormányzatnak hosszú távú foglalkoztatáspolitikája, stratégiája, amibe bele tudná ágyazni a vendégmunkások foglalkoztatását is.

Ilyen stratégia lehetne Czirfusz szerint, hogy ha a magyarországi hátrányos helyzetű csoportok munkához jutását és munkaerőpiacra való kilépését segítenék komplex programokkal és az oktatás fejlesztésével.

Ennél azonban egyszerűbb megoldás a kormány számára, ha vendégmunkások behozatalával lecsapolja a globális dél munkaerő-tartalékát.

„Biztos, hogy a vendégmunkások Magyarországra hozatalával egy sor jogszabályi változás történik, de azzal már nem foglalkozik senki, hogy milyen körülmények között fognak majd dolgozni. Hogy a munkajogok és munkakörülmények szempontjából biztonságos, nem kizsákmányoló, vagy a magyar dolgozóknál nem jobban kizsákmányoló környezet fogadja-e őket. Hiszen ők valójában sokkal kiszolgáltatottabbak lesznek a hazai munkaerőpiacon, mint egy magyar anyanyelvű, Magyarországon élő és dolgozó ember.”

A dolgozók munkahelyi érdekérvényesítéséhez Czirfusz is jó iránynak tartja a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) által létrehozott együttműködéshez hasonló kezdeményezéseket. A VDSZ egy Fülöp-szigeteki szakszervezettel együttműködésben szeretné megszervezni a Magyarországon dolgozó filippínó vendégmunkásokat, így elejét venni, hogy hátrányosabb helyzetbe kerüljenek –

valamint elkerülni, hogy szervezettség hiányában velük szemben kevésbé tartsák be a munkajogi előírásokat.

„Abszolút jó irány őket akkor is megszervezni, amennyire lehet, ha csak két-három évig maradnak itt, és megtalálni azokat a pontokat az érdekképviseletben, amelyekben közös az érdek a magyar, az ukrán és a Fülöp-szigeteki állampolgár között” – mondja a szakértő.

A munkajogok mellett fontos felmerülő probléma lehet a lakhatás kérdése is. A Népszava cikke szerint akár 800-1000 fővel is növekedhet Magyarországon a külföldi munkavállalók száma havonta, ráadásul az érintett gyárak, ipari parkok jórésze olyan települések, városok mellett fekszik, a ahol már most is gyakran gondot okozhat a lakhatás. Azt, hogy fel van-e készülve a hazai ingatlanpiac a vendégmunkásokra, Czirfusz Márton szerint még nehéz tisztán látni, hiszen csak az ősszel derül ki, hányan érkezhetnek a vendégmunkás-kvótával az országba. Azonban az már most látszik szerinte, hogy dolgozói lakhatás terén jelentős a hiány, amin a kormány munkásszálló-építési programja sem tudott érdemben enyhíteni az elmúlt években. Az is biztos a szakértő szerint,

„hogy nagyon ki van feszítve a magánbérleti piac az országnak azokon a részein, ahova most az új beruházások érkeznek, ahol új munkahelyek fognak létrejönni. Tehát egy amúgy is szűkös albérletpiacra érkezik újabb kereslet a vendégmunkásokon keresztül.”

Ugyan a kistelepüléseken még jobb lehetne a helyzet, ahol több az üresen álló ingatlan, de ezek nem feltétlenül alkalmasak nagy számban dolgozók elhelyezésére – tette hozzá. A problémára válaszul előfordulhat az is, hogy szállókat, panziókat, turisztikai célra használt létesítményeket alakítanak át, vagy egyszerűen csak használnak fel munkásszállóként. De van már például egy jogszabálytervezet (egyelőre társadalmi konzultációs szakaszban), ami azt segítené elő, hogy Debrecenben kiemelt beruházásként épülhessenek munkásszállók a Déli Gazdasági Övezetben, ahova az akkumulátorgyár fog elvben érkezni. A fentiek miatt Czirfusz szerint nagyon nagy különbségek lesznek abban, hogy milyen körülmények között laknak majd az ide érkező vendégmunkások. Ráadásul

az elszállásolásukról a munkáltatók fognak gondoskodni, vagyis a nagyvállalatok, vagy munkaerő-kölcsönző cégek.

Ez pedig nagyban növeli a kiszolgáltatottságukat, mert össze van kötve a lakhatásuk a munkaviszonyukkal, ami amúgy is nagyon kötött.

„Ha mondjuk egy dolgozónak nagyon rosszak a lakhatási körülményei, akkor hogy tudja majd elérni azt, hogy javuljanak? Milyen lakhatást biztosít nekik a munkáltató? Ezekbe nem fogunk belelátni, és nem is látok kormányzati szándékot annak a szabályozására, hogy a vendégmunkásoknak milyen minimális lakhatási körülményeket kell biztosítani. Nagyon jó lenne, ha lenne ilyen.”

Arról, hogy a vendégmunkások beérkezésének megkönnyítése mellett van-e állami eszköztár, kormányzati szándék a dolgozók valamilyen formájú integrációjára, Czirfusz szerint a törvény expliciten fogalmaz:

Nem akarja a kormány integrálni a vendégmunkásokat. Ők két évig lehetnek itt egyhuzamban, ami hosszabbítható még egy évvel, utána a szándék az, hogy ezek az emberek menjenek vissza az anyaországukba.

Ugyanakkor a helyi közösségek életében folyamatosan jelen lesznek a külföldi munkások, hiszen a távozók helyére érkeznek újak, a várhatóan kialakuló feszültségek kezelése pedig részben a helyi önkormányzatokra fog hárulni. Ennek már látszanak is jelei Czirfusz szerint, aki biztos abban is, hogy a központi kormányzat semmilyen segítséget nem fog ebben nyújtani.

„Azt is látjuk, hogy a magyar állam 2015 után leépítette többek között a menekültek integrációs intézményeit, amelyek hiányát jól láttuk az ukrajnai menekültek érkezésekor is.”

Amíg a különféle gyárak vonzáskörzetébe eső településeken kialakuló gondokkal az önkormányzatoknak kell megküzdeniük, addig a munkáltatók is magukra vannak hagyva abban, hogy hogyan tudnak integrációs kérdéseket kezelni a gyártósoron. Czirfusz szerint a vendégmunkásokkal szembeni feszültségek elkerülése és kezelése érdekében előremutató lépés lenne az integrációs feladatokat jelenleg is ellátó civil szervezetek bevonása, illetve a kérdésekkel kapcsolatos szakmai iránymutatások készítése.

Hiányos emberi- és munkajogi garanciák, megoldatlan menekültügyi kérdések

A Magyar Helsinki Bizottság szakértője, Dr. Szekeres Zsolt szerint az ügyintézés meggyorsítása önmagában egyáltalán nem rossz dolog – ez a kormányrendelet is elvileg azt hivatott elősegíteni, hogy az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság gyorsabban legyen képes elbírálni az elé kerülő ügyeket.

„Az az általános tapasztalatunk, hogy nagyon hosszú ideig tartanak ezek a folyamatok, így bármi, ami gyorsítja az általános ügymenetet, az jó az ügyfeleknek”,

mondta el lapunknak Szekeres, hozzátéve, hogy a júniusban elfogadott, de novemberben hatályba lépő törvény egy kifejezetten új fogalmat vezet be, ez pedig a vendégmunkás. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a munkavállalás céljából meghatározott országokból könnyebben jöhetnek majd be akár nagy számban is emberek azért, hogy itt limitált ideig dolgozhassanak – de ez a kategória a klasszikus tartózkodási engedéllyel rendelkezőkhöz képest sokkal kevesebb jogot is biztosít nekik:

„Tehát el kell hagyniuk legfeljebb kettő, plusz egy év letelte után az Európai Unió területét. A családtagjaik nem követhetik ide őket, nem nyújthatnak be más tartózkodási engedély iránti kérelmet Magyarországon, akkor sem, ha időközben mondjuk úgy alakul az életük, hogy itt szeretnének maradni, és legálisan meg is tehetnék.”

Szekeres szerint is felmerülnek aggályok azzal kapcsolatban, hogy milyen körülmények között fognak dolgozni az ide érkező vendégmunkások, mennyire vannak kiépítve arra garanciarendszerek, és mennyire figyel majd arra a hatóság, hogy a kényszermunkát és az embertelen foglalkoztatási körülményeket megakadályozza.

Kérdés az is, hogy ha valaki objektív okokból nem tudna az időkeret lejárta után hazatérni, mert veszélyben az élete, a testi épsége, vagy kínzás veszélye fenyegetné, akkor mi a teendő, hiszen nem tud a hatályos – az uniós joggal ellentétes – jogszabályok szerint menedékkérelmet benyújtani Magyarországon. Felmerül az is, hogy az emberkereskedők, -csempészek, kizsákmányoló foglalkoztatók visszaéléseinek mennyire lehet melegágya ez a rendszer, mennyire vannak garanciák arra, hogy ezt kiszűrjék, nemcsak a magyar oldalon, hanem ott is, ahonnan toborozzák a munkaerőt.