Törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményeztek a Mikepércsi Anyák a Kormányhivatalnál a debreceni városvezetéssel szemben. A város önkormányzata a szomszédos településen alakult egyesület szerint ugyanis több, az épülő akkumulátorgyárral kapcsolatos jogi kötelességének sem tett eleget. Eközben Mikepércsen már egyre több, a CATL gyárnál dolgozó vendégmunkásról számolnak be a lakosok.
Se környezetvédelmi program, se tájékoztatások, se együttműködések
A Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (MIAKÖ) közérdekű adatigénylés segítségével szerette volna megtudni, hogy Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata betartja-e a rá vonatkozó környezetvédelmi szabályokat, amire harminc nap után egy dokumentum-csomagot kaptak a városvezetéstől – derül ki a civilek lapunkhoz eljuttatott közleményéből. A dokumentumok feldolgozása jelenleg is zajlik, azonban már most is egyértelmű a MIAKÖ számára, hogy az önkormányzat több pontban nem tett eleget a törvényi kötelességeinek.
A szervezet szerint „a megküldött dokumentumokból ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a súlyosan környezetterhelő és különösen veszélyes anyagokat felhasználó vegyi üzemeket betelepítő vezetés nem tartja be a környezetvédelmi törvény rá vonatkozó szabályait, hiszen úgy engedi letelepedni ezeket a gyárakat, hogy önálló települési környezetvédelmi programja sincsen 2015 óta, vagyis már 8 éve”.
A civilek hozzáteszi, szerintük így
„felmerül a kérdés, hogyan hozhatott Dr. Papp László és a Közgyűlés megalapozott döntést az Ipari parkok bővítéséről, a kínai és dél-koreai cégekről, hogy nem rendelkezett ilyen jogszabály által előírt dokumentummal.”
A települési környezetvédelmi program hiánya mellett az alábbi pontokban tártak fel elmaradásokat az önkormányzat által megküldött dokumentumok alapján:
- Az Önkormányzat a környezetvédelmi tárgyú rendeleteinek, határozatainak és a környezet állapotát érintő terveinek tervezetét, az önálló települési környezetvédelmi programot nem vagy nem minden esetben küldte meg tájékoztatásul a szomszédos és érintett önkormányzatoknak, valamint véleményezésre az illetékes környezetvédelmi igazgatási szerveknek.
- Az Önkormányzat a Déli Ipari Park vonatkozásában megküldte azokat a dokumentumokat, amelyekkel igazolva látja, hogy a fejlesztési feladatok során érvényesíti a környezetvédelem követelményeit, elősegíti a környezeti állapot javítását. Miközben ezek a dokumentumok is megalapozzák a lakossági tájékoztatás, valamint a környező települések önkormányzatainak tájékoztatási igényét, a megküldött dokumentumok hiányosságaiból feltételezhető, hogy ezek nem történtek meg.
- Bár több dokumentum készült a környezet állapotával kapcsolatban, de az Önkormányzat nem küldte meg az arra vonatkozó dokumentumokat, amelyek a lakossági tájékoztatók megtörténtét bizonyítják, így joggal feltételezhető, hogy ilyen tájékoztatókat nem tartottak.
- Az Önkormányzat két igazolás kivételével nem küldött olyan dokumentumokat, amelyek azt igazolják, hogy a környezet védelme érdekében együttműködik a környezetvédelmi feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más önkormányzatokkal, egyesületekkel, így okkal feltételezhető, hogy ilyen együttműködések nincsenek.
„Véleményünk szerint elvárható, hogy egy erőltetett iparosításba kezdő nagyváros rendelkezzen a jogszabályban meghatározott tervekkel, programokkal, mielőtt több ezer kamionnyi veszélyes anyagokat felhasználó és egy részüket a környezetbe engedő üzemeket enged a területére”
– írja a Mikepércsi Anyák egyesület.
Szerintük az is elvárható, hogy a programmal kapcsolatos egyeztetési eljárásokat jogszabályban foglaltak szerint folytassa le, így egyeztessen a szomszédos önkormányzatokkal, a megyei önkormányzattal, az érintett hatóságokkal. Mivel azonban a hozzájuk eljuttatott dokumentumok szerint, ezek az egyeztetések sem valósultak meg, ezért a dokumentumok megküldésével
jogszabálysértésre hivatkozással, kezdeményezik a Kormányhivatalnál törvényességi felügyeleti eljárás megindítását Debrecen Megyei Jogú Várossal szemben.
Egyre több a vendégmunkás Mikepércsen
Több tucat, a debreceni gyár területén dolgozó vendégmunkás lakik egyetlen családi házban Mikepércsen – derül ki az RTL riportjából. A csatorna helyszíni beszámolója szerint a helyi lakosoknak fogalmuk sincs, hány külföldi dolgozó költözött több hónapja kertes házba, de aggodalommal figyelik a tömegszállásokat.
Mivel az önkormányzat sem tudja pontosan, hány külföldi lakik a családi házban, és ehhez minden engedély megvan-e, ezért hatósági vizsgálatot indítottak. Az RTL-nek nyilatkozó polgármester, Tímár Zoltán elmondta:
„Ennek az eljárásnak a keretében társhatóságokat is be fog vonni a mikepércsi önkormányzat jegyzője. Ilyen a Katasztrófavédelem, vagy a Népegészségügy a Kormányhivatal részéről.”
A Mérce még márciusban számolt be arról, hogy ingatlanosok lepték el egyik napról a másikra a Debrecen melletti Mikepércset. A Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) program egyik legnagyobb győzteseként a településre rengetegen költöztek, a programból adódóan 2-3-4 kisgyermekkel, hogy ott teremtsék meg álmaik életét – ezt látták porba hullani az akkumulátorgyár ügyében verbuválódott édesanyák, azzal, hogy az ingatlanosok kifejezetten munkásszállóknak alkalmas ingatlanokat kerestek.
Az anyák hangsúlyozták, hogy nem az esetlegesen ideérkező dolgozók származásával, vagy nemével van problémájuk, hanem azzal, hogy egy munkásszállás (ahogy egy kollégium) és annak lakói teljesen más életmóddal működnek, mint egy családi, kertvárosi környezet.
A kisebb településeken, családi házakban való elszállásolás minden bizonnyal a nyelvet az ERT riportja alapján sem beszélő munkások számára sem a legmegfelelőbb lakhatási megoldás. Ennek ellenére a cég számára kifizetődőbb lehet ez, mint a valóban az igényeknek megfelelő, komfortosabb munkásszállók fejlesztése.
Az ehhez hasonló, harmadik országbeli dolgozókat érő hátrányokkal szembeni fellépés érdekében indított közös programot a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) és a nemzetközi IndustriALL ipari szakszervezeti szövetség a Magyarországra érkező, első körben a fülöp-szigeteki vendégmunkások megszervezése és érdekképviselete érdekében. Erről itt írtunk részletesebben.
Az akkumulátorgyárak kérdéseiről Czirfusz Mártonnal, a Periféria központ munkatársával és Helyzet Műhely tagjával beszélgettünk, aki a közelmúltban jelentetett meg egy tanulmányt a témában, valamint a Mérce két újságírójával. Bogatin Bencével, aki az elmúlt hetekben többször is járt Debrecenben akkumulátorgyár-ellenes tüntetéseken, és Csengel Karinával, aki a kormány és az ellenzék által egyaránt példaként hivatkozott gödi Samsung-gyár ügyét a magyar sajtóban egyedülálló módon évek óta figyelemmel kíséri.
Az adás elérhető a Lahmacun rádió archívumában, a Spotify-on, a Google Podcasten és az Anchoron.
A debreceni akkumulátorgyár építését tavaly augusztusban jelentették be, a beruházó a kínai Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL). Magyar Levente külügyi államtitkár „az ország történetének eddigi legnagyobb beruházásának” nevezte a kínai befektetést.
A kormány először a projekt 88 milliárd forintos támogatásáról döntött, amit később 25 milliárddal megemelt, így összesen legalább 111 milliárd forinttal támogatja a debreceni akkumulátorgyár infrastruktúrájának kiépítését.
Amint arról beszámoltunk, február elején tüntettek a városba tervezett, eddigi legnagyobb akkumulátorgyár ellen a debreceniek. Korábban pedig hazaárulózták már a hajdú-bihari főispánt, népszavazásokat követeltek. A tiltakozó akciók során rendre elhangzik, hogy egy ilyen gyár telepítése az ott lakók számára környezeti katasztrófával ér fel (és a beruházásközeli Mikepércs lakóit ez kiemelten érintené), főképp, ha az a gyár a napjainkban kincsnek számító termőföldekre épül.
Májusban derült ki, hogy a heves tüntetéseket kiváló CATL-beruházás után egy második akkumulátorgyárat is kap a nyakába Debrecen, a kínai Eve Power 400 milliárdos beruházásából 14 milliárdot Magyarország áll majd. A hírre reagálva május végén több száz fős tüntetés volt a városban.
Bár Szijjártó a beruházást „környezetbarátként” mutatta be, mert szerinte a gyártás vízigényének 95 százalékát tisztított szennyvízből és felszíni vízből biztosítják, éppen a CATL gyár példája mutatja, hogy a város vízkészlete egyetlen akkumulátorgyár kiszolgálását sem teszi lehetővé. Vélhetőleg megoldást az ún. szürkevíz, azaz az újra felhasznált szennyvíz sem jelent, hiszen a hatástanulmányok közzétételét éppen a kormány hátráltatja, aligha amiatt, mert a technológia olyan sikeres lenne.