Mikepércsen a nemzeti ünnep is az akkumulátorgyár elleni küzdelemről szólt. A hajdúsági településen a helyi anyákból alakult csoport szervezésében körülbelül 100-200-an tiltakoztak a CATL akkumulátorgyár létesítése ellen.
A demonstráción a csoport egyik nyugdíjas tagja, Dr. Fónainé Pásztor Enikő bejelentette, hogy kedden megalapították a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesületet, amellyel a továbbiakban is küzdenek azért, hogy a helyiek megfelelő tájékoztatása és beleegyezése nélkül ne létesíthessenek akkumulátorgyárat a környéken. Hozzátette: a település polgármestere is támogatásáról biztosította a csoportot.
Horváth Nándor László debreceni lakos arról beszélt, miért kapcsolódik a nemzeti ünnephez a helyiek kezdeményezése a beruházás ellen.
„Gondolkozzunk el azon, hogy számunkra milyen vonatkozása van március 15-ének és a szabadságharcnak ma (…) Számomra 1848-49 eseményeinek az a nagyon fotnos, mai napig is ható üzenete aktuális, hogy a közösség összefogásának ereje hegyeket mozgathat, és esélytelennek tűnő harcokban is érhet el eredményeket, mert együtt erősek vagyunk. (…) Ehhez az örökséghez vagyunk hűek, amikor összefogunk egy-egy nagyobb dolog érdekében. Én nem érzem magam szabadságharcosnak (…), de amit csinálunk, az fontos. És ha nem is a hazát, de mindenképpen az örökségünket és a hosszútávú nemzeti érdekeket védjük, amikor kiállunk az ipari parkba tervezett akkumulátorgyártó beruházás megvalósulása, és a gazdaságunk kényszerpályára terelése ellen.”
– fogalmazott.
Hozzátette: ezért meg is támadta a katasztrófavédelmi eljárás során született eredményt a törvényszéken.
„Aki még nem látta a Debrecen és Mikepércs közötti terület terveit, kérem, gyorsan nézzen utána. Mert nem csak a CATL-gyár fog több ütemben épülni és egyre hízni, hanem maga az ipari park is. Szépen felemészti majd Szepest, átjön az autópályabekötőn is, és egy szép nagy ipari vasúti terminállal és rakodóval is meglep minket. Ez a gyár folyamatosan zabálja a földjeinket. Ne adjuk!”
– fogalmazott a csoport egyik tagja beszédében.
Arról is beszélt, hogy a gyárban „49 kémény fogja szennyezni a levegőt. Ezek közül az egyik egy 27 méter magas hűtőtorony, ami magasabb, mint a templomunk, melyen keresztül az ivóvíz (…) 85%-os párolgási veszteséggel fog üzemelni.” Ez szerinte üvegházhatást eredményez, „ködös időben záróréteget alkot, szépen ránk borul és körbeölel majd, fojtogatva minket, télen pedig ipari hóesést is generálhat, bár nem hiszem, hogy ebbe bárki szívesen menne majd szánkózni, vagy hóembert építeni a gyerekeivel.”
Egy másik felszólaló azt a kérdést tette fel: „A jelenlegi válságból egy olyan iparág felfuttatásával akarunk kilábalni, amelyhez sem elegendő energia, sem elegendő víz, sem munkaerő nincs itthon?”
Majd úgy folytatta: „Két tábor alakult ki. Vannak, akik elfogadják a döntést, amit a fejünk fölött meghoztak, hogy a gyár meg fog épülni, és nincs mit tenni. Mi nem ezt a tábort erősítjük. Azt valljuk, hogy az összefogás utat nyit az önszerveződő közösségek létrejöttének. Mi abban hiszünk, hogy civilekként fontos szerepet játszunk a nemzeti egység előmozdításában. (…) Megóvjuk nemzeti erőforrásainkat, és hűek maradunk a hagyományainkhoz.”
Ahogy arról korábban beszámoltunk, három kérdést adtak le március 3-án a mikepércsi anyák a debreceni CATL akkumulátorgyár ügyében a helyi választási bizottsághoz. A mikepércsi anyák március 3-án benyújtott kérdései, amikről 30 napon belül kell döntést hoznia a választási bizottságnak:
- Egyetért-e Ön azzal, hogy felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem csak lakott területtől 15 kilométerre létesülhessen Debrecen közigazgatási területén?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy ne épüljön meg a CATL cég és leányvállalatainak gyára Debrecenben?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy Debrecen közigazgatási területén ne lehessen veszélyes anyagokat használó akkumulátorgyártással kapcsolatos tevékenységet végző üzemet létesíteni?
Korábban a Momentum, a Mi Hazánk Mozgalom, és egy magánszemély az akkumulátorgyárat érintő népszavazási kezdeményezését is elutasította a debreceni választási bizottság.
A Momentum által benyújtott népszavazási kérdés elutasítása azért érdekes, mert az LMP-nek korábban egy szinte teljesen ugyanúgy szövegezett, de 130 köbméter helyett valószínűleg tévedésből 450 köbmétert feltüntető beadványát tavaly decemberben már hitelesítette a választási bizottság, a párt azonban végül nem vette fel az aláírásgyűjtő íveket.
A zöld párt most országos népszavazást kiírását próbálja elérni, hogy egy településen se lehessen akkumulátorgyárat építeni a helyiek megkérdezése nélkül.
Az akkumulátorgyárak kérdéseiről pár hete Czirfusz Mártonnal, a Periféria központ munkatársával és Helyzet Műhely tagjával beszélgettünk, aki a közelmúltban jelentetett meg egy tanulmányt a témában, valamint a Mérce két újságírójával. Bogatin Bencével, aki az elmúlt hetekben többször is járt Debrecenben akkumulátorgyár-ellenes tüntetéseken, és Csengel Karinával, aki a kormány és az ellenzék által egyaránt példaként hivatkozott gödi Samsung-gyár ügyét a magyar sajtóban egyedülálló módon évek óta figyelemmel kíséri.
Az adás elérhető a Lahmacun rádió archívumában, a Spotify-on, a Google Podcasten és az Anchoron.
A debreceni akkumulátorgyár építését tavaly augusztusban jelentették be, a beruházó a kínai Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL). Magyar Levente külügyi államtitkár „az ország történetének eddigi legnagyobb beruházásának” nevezte a kínai befektetést.
A kormány először a projekt 88 milliárd forintos támogatásáról döntött, amit később 25 milliárddal megemelt, így összesen legalább 111 milliárd forinttal támogatja a debreceni akkumulátorgyár infrastruktúrájának kiépítését.
Amint arról beszámoltunk, február elején tüntettek a városba tervezett, eddigi legnagyobb akkumulátorgyár ellen a debreceniek. Korábban pedig hazaárulózták már a hajdú-bihari főispánt, népszavazásokat követeltek. A tiltakozó akciók során rendre elhangzik, hogy egy ilyen gyár telepítése az ott lakók számára környezeti katasztrófával ér fel (és a beruházásközeli Mikepércs lakóit ez kiemelten érintené), főképp, ha a gyár termőföldekre épül.
