Két év – koronavírus-járvány miatti – kihagyás után nőjogi szervezetek ma újra megrendezték a Néma Tanúk Felvonulását, mellyel azokra nőkre emlékeztek, akiket az elmúlt évben partnerük, volt partnerük, egyéb férfi családtagjuk, vagy egy általuk visszautasított férfi ölt meg Magyarországon. Megemlékeznek azokról a gyerekekről is, akik párkapcsolati erőszakkal összefüggésben vesztették életüket.

A felvonulás az idén immár 31. éve világszerte megrendezett 16 Akciónap nyitóeseménye. A november 25-e és december 10-e között megtartott eseménysorozat a nők elleni erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére és az elkövetők felelősségre vonására hívja fel a figyelmet. Az idei évben kiemelt figyelmet kap az ismeretterjesztés a nők elleni erőszak formáinak felismerése és az áldozatok melletti aktív kiállás érdekében.

A felvonulás a budapesti Városháza parkból indult és a Kossuth Lajos téren ért véget, ahol gyertyagyújtással és az elmúlt egy év áldozatainak felsorolásával emlékeztek meg azokról a nőkről és gyermekekről, akik egy jól működő rendszerben jó eséllyel ma is élhetnének. Az eseményt nőjogi aktivisták beszédei zárták.

A „Néma Tanúkat” – akik az elmúlt évben férfiak által elkövetett erőszak miatt veszítették életüket, mécsesek és piros nőalakú táblák szimbolizálták, amelyeken olvashatóak a gyilkosságok történetei. A szervezők kiemelték, hogy a nők elleni erőszak-ügyek töredéke kerül a híradásokba, ugyanakkor fontos azokról az áldozatokról és családjaikról is megemlékezni, akiknek a története nem került a nyilvánosság elé.

Az első felszólaló Friedl Viki, a NANE Egyesület elnöke, feminista aktivista, író, fordító volt, aki arról beszélt, hogy egy évvel ezelőtt a parlamenti választásokra készülve egy sor javaslattal éltek nőjogi szervezetek az induló pártok számára a tekintetben, hogy hogyan lehet rendszerszinten hatékonyan fellépni a nők elleni erőszak minden formájával szemben.

Ez a megkérdezett nők véleményei alapján összeállított javaslatcsomag olyan pontokat tartalmazott, mint:

• a közbeszédben uralkodó szexizmus visszaszorítása;
• az iskolai tantermekben legyenek a női-férfi egyenlőséget hangsúlyozó tartalmak;
• a rendőrség lépjen fel a nők elleni erőszak ellen, a bíróságok pedig időben hozzanak döntéseket;
• Magyarország ne legyen az áldozathibáztatás fellegvára;
• az esetek eljárásrendje áldozatokat szolgálja az elkövetők helyett;
• a szülészeti erőszak elleni kemény fellépés;
• az isztambuli egyezmény ratifikálása.

Friedl nehezményezte, hogy habár milliós nagyságrendű az erőszakban érintett nők száma, az országgyűlési választási kampányban nem kapott érdemi figyelmet a nők elleni erőszak témája. Az aktivista úgy fogalmazott: eközben az isztambuli egyezmény „maga is áldozattá vált”, a rémhírterjesztés áldozatává.

Ráadásul most új intézkedések miatt kell aggódni Friedl szerint,

a szociális törvény  módosítása ugyanis tovább nehezíti a nők helyzetét azzal, hogy egyéni problémaként igyekszik beállítani a szülészeti és párkapcsolati erőszak áldozatává válást.

Pedig ez nem egyéni, hanem társadalmi probléma, aminek kezelésében az államnak óriási felelőssége van – hangsúlyozta Friedl Viki.

Friedl a nőjogi szervezetek üzenetét tolmácsolta a döntéshozóknak: felmérések szerint a társadalom többsége úgy véli, a családon belüli erőszak sokkal nagyobb figyelmet érdemelne.

„Ehhez képest az a tapasztalat, hogy számos problémát csak ismételni tudunk évek, évtizedek óta”

– mondta. Az áldozathibáztatás például továbbra is jelen van a társadalomban, ahogyan az olyan tévhitek is mint például, hogy az erőszak véget ér, ha az áldozat elhagyja az elkövetőt; pedig az egyik legveszélyesebb időszak pont a kapcsolatból való kilépés – emelte ki az aktivista.

 

 

A hatóságoknak tisztában kellene lenniük azzal is, hogy a gyermekek elleni és a párkapcsolati erőszak összefügg egymással, ennek ellenére Friedl szerint rendre találkoznak olyan esetekkel, amikor a gyermekek bántalmazó édesapjának láthatási joga elsőbbséget élvez az anya védelméhez képest. Emellett továbbra is esetleges, hogy kapnak-e szakszerű felkészítést azok, akik ezekkel az ügyekkel foglalkoznak a hatóságok részéről.

Végül arról beszélt Friedl: nem igaz, hogy a bántalmazott nők ne kérnének segítséget.

„Szívszorító, hogy bizalommal fordulnának a hatóságok és a segítő szervek felé, de gyakran áldozathibáztatással, szakszerűtlen intézkedésekkel és intézményi árulással találják szemben magukat”

– mondta.

Hunyadi Emőke egyike volt annak a 38 személynek, akik 2022. április 20-án feljelentést tettek Gyöngyösi Tamás, a Thália Tanoda oktatója ellen, hatalommal való visszaélés miatt. A Kossuth téri beszédében Hunyadi hangsúlyozta, hogy társadalmunk tragédiája az elhallgatás, a fejünk elfordítása, ha valaki bajban van, vagy ha bajban vagyunk, illetve annak az elfogadása, hogy a hatalmi pozícióban lévő személyeknek hatalmuk van felettünk.

„A rendszer lehetővé teszi, hogy ugyanaz az ember 40 éven át abuzálja áldozatait, ugyanabban az intézményben.”

– tette hozzá. Az áldozathibáztatás bevett gyakorlat, úgy a hatalom, mint a közvélemény részéről, és gyakran korábban kerülnek az áldozatok a vádlottak padjára, mint az elkövetők.

„Szabad emberek vagyunk és változtatni akarunk!”

– jelmondattal kívánja felhívni a döntéshozók és a civilek figyelmét egyaránt, hogy változásra van szükség, és itt egy új generáció, amelyik ismeri  a határait, nem hallgat, fellép a hatalom ellen. Hunyadi a pedagógusokért való diáktüntetésen felszólaló Pankotai Lili szavait idézte:

„kurvára mi vagyunk a kibaszott jövő”,

majd felszólította az embereket: árasszák el a közösségi oldalakat újra a METOO és TISZTASZÍNHÁZ hashtagekkel, hogy felhívják a döntéshozók figyelmét a létező problémákra.

Fazakas Pálma, az EMMA Egyesület elnöke, az EMMA segélyVonal szakmai vezetője a szülészeti erőszak témájával foglalkozott felszólalásában. Azzal kezdte beszédét, hogy definiálta a szülészeti erőszakot: a strukturális intézményi erőszak egyik formája, minden olyan beavatkozás, ami a szülő nő tudta nélkül vagy akarata ellenére történik vele vagy gyermekével a szülés során.

Mint mondta, a nőjogi szervezetek sok éve mondják a beszédeket, a rendszerszintű változás mégis várat magára, és váratni is fog addig, ameddig áldozathibáztatás és előítéletek szövik át az ellátást.

A szülészeti rendszer átláthatatlan, bántalmazó és elavult, ami bedarálja, és a futószalag végén „kiköpi” az anyákat egy olyan élethelyzetükben amikor fizikailag, lelkileg és gazdaságilag kiszolgáltatottak.

Fazakas ezután megrázó szüléstörténet–részleteket olvasott fel, külön is kiemelve közülük a roma nők és menekült nők még inkább halmozottan kiszolgáltatott helyzetéről szóló beszámolókat. (Ilyen történetekből a Mércén is válogattunk tavaly, amikor édesanyák a Másállapotot a szülészetben civil szervezet Facebook-oldalán osztották meg személyes élményeiket a szülészeti erőszakról.)

Végül arról beszélt Fazakas Pálma, hogy az EMMA és a témában felszólaló civilek olyan társadalmi-szakmai párbeszédet kezdeményeznek, amelyben a nőközpontú szülészeti ellátás alapvetés.

„Ez minden anyának jár, függetlenül gazdasági-társadalmi helyzetétől”

– mondta.

Nem egyedülálló tragédiák

Az ENSZ jelentése szerint 2021-ben 45 ezerre tehető azon nők és lánygyermekek száma, akik ellen partnerük vagy családtagjuk gyilkosságot követett el. Ez azt jelenti, hogy naponta több mint 5 nő vagy lánygyermeket ölnek meg a családtagjaik. A jelentésből az is kiderült, hogy a 2000-es években Magyarországon 2015-ben volt a legnagyobb az áldozatok száma, azóta valamelyest csökkent ez a szám,

de a jelenlegi számok még mindig azt jelentik, hogy hetente átlagosan egy nőt öl meg a (volt) férfi párja, életében minden ötödik nő szenved el fizikai bántalmazást a partnere által, és  226 ezer nőt ér ma bántalmazás.

Bár a magyar társadalomban a brutális történetek kapják a legnagyobb figyelmet, családon és párkapcsolaton belüli erőszakról nem csak akkor beszélhetünk, ha már valaki meghalt. A családon belüli erőszaknak öt fajtája különböztethető meg: a szóbeli, a lelki, a testi, a szexuális és a gazdasági-társadalmi; a nők elleni erőszak egyik ma is elterjedt formája a szülészeti erőszak. A családon belüli és párkapcsolati erőszak jelentős többségét férfiak követik el nőkkel szemben, aminek rendszerszintű okai vannak.

Ezek az esetek nem egyedülálló tragédiák, hanem annak a rendszernek a káros szüleményei, amelyben még mindig az az elfogadott, hogy a nő nem egyenrangú fél egy párkapcsolatban vagy családban.

Bár 2020-at az áldozatvédelem évének nevezte ki Varga Judit igazságügyi miniszter, ennek érdemleges hatása még két évvel később sem érezhető, sőt: a pandémiával járó bezártság és kiszolgáltatottság tovább súlyosbította a bántalmazott nők és gyermekek helyzetét, ami ellen a kormány nem lépett fel –  ahogy várhatóan az egyre mélyülő szociális- és gazdasági válság által egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülő nők védelmében sem fog érdemi lépéseket tenni.

A miniszter létrehozta ugyan a családjogi civil munkacsoportot is a családon belüli erőszak megfékezése érdekében, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE), a Patriarchátust Ellenzők Társasága (PATENT) Egyesület – igen komoly szakmai háttérrel rendelkező – jogvédő egyesületek javaslatait eddig nemigen vették figyelembe.

Bár a tavaszi kampányban nem kapott hangsúlyos szerepet,  most ellenzéki pártok is csatlakoztak a nők elleni erőszak megszüntetése melletti kiálláshoz. Az LMP  felhívta a figyelmet a jogszabályi környezetre, amely egyáltalán nem segít a nők helyzetén, és nem biztosítja valódi védelmüket. Az Isztambuli Egyezmény ratifikálása jelentős lépés lenne a nők ellen elkövetett erőszak elleni harcban, de ezt még sem az EU, sem Magyarország nem tette meg. Az egyezmény ratifikálását az LMP már többször is benyújtotta törvényjavaslatban az Országgyűlésnek. Orosz Anna momentumos országgyűlési képviselő is felszólította a kormányt az egyezmény ratifikálására, illetve kiemelik, hogy a nők elleni erőszak közös ügyünk, pártokon átívelő ügye kell legyen nőknek és férfiaknak egyaránt.

A Néma Tanúk Felvonulást élőben közvetítettük: