„Kedves Viktor! Most olvastam a mai, Bécsben adott nyilatkozatodat, amivel nyilvánosan elhatárolódtál a „nem tudom, hogy” a szövegbe került inkriminált mondatoktól.
Ennél nagyobb örömet semmi nem tudott volna okozni, mert, mint ezt Neked is leírtam tegnap és mindenütt el is mondtam, 20 év alatt egyetlen egyszer sem volt az a benyomásom, hogy bármilyen diszkrimináció, vagy etnikai előítélet megfordulhat a fejedben.
20 évi ismeretségünk és barátságunk következtében azt is tudom, hogy ez a nyilvános korrigálás mibe került neked, ezért még annál is jobban értékelem a mai lépésedet, mint amit maga a téma indokol. Olyannyira, hogy az első reakcióm az volt, hogy
ezzel a nyilvános megszólalással a lemondásom is okafogyottá vált. De ami még fontosabb, ezt, némi gondolkodás után, néhány órával később is így gondolom, azaz okafogyottnak tartom. (…)”
– Hegedüs Zsuzsa szociológus, társadalmi felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki megbízott
Hegedüs Zsuzsa az elmúlt héten hülyét csinált önmagából, valamint a fél magyarországi sajtóból is.
A történet úgy kezdődött, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi, fajvédő beszéde után Hegedüs Zsuzsa, a miniszterelnök mindeddig hű szegényügyi főtanácsosa úgy érezte, itt már olyan bűzös a fasizmus levegője, hogy azt inkább a kormánytól távolabb kívánja tovább szemlélni, így lemondott pozíciójáról.
Ezután az elmúlt hetet azzal töltötte, hogy végigturnézza a kormánytól független magyarországi sajtó egy részét, nagy elérésű tévéknek (RTL, ATV), valamint veretes lapoknak adott nyilatkozatokat arról, hogy robbantani akar, tűrhetetlen, minden határon túlmegy, stb., a lapok pedig örömmel kürtölték világgá Orbán szövetségesének pálfordulását. Ennek megfelelően a kormánypárti sajtó és influenszer-szcéna lelkesen kezdte szidni az ételt adó kézbe harapó egykori megbízottat – emlékezetes módon a Vadhajtások például „szardarabként” aposztrofálta. Hegedüsnek egyébként valóban számos rettenetesen káros intézkedése volt, amikről az elmúlt években rendszeresen beszámoltunk. A kormánypárti sajtó általában nem ezeket emelte ki.
Aztán Orbán elment Bécsbe, hogy Karl Nehammer osztrák kancellár oldalán úgy tegyen, mint aki csak véletlenül beszélt fajvédelemről, mikor a fajok keveredésének elkerüléséről értekezett, és valójában „csak” kultúrrasszista. Hegedüsnek pedig több se kellett, Orbán elnyerte a bocsánatot, a szociológus visszarakta rá a keresztvizet.
Pedig ez a félszívvel elsziszegett „nemaztmondtam” az ég világon semmin sem változtat.
Orbán Viktor továbbra is fenntartja a határon a fajvédő kerítést, rendszerében a romák éppúgy másodrendű állampolgárok maradnak, mint ahogy Tusványos előtt, után és a bécsi látogatása óta is, és a kormány politikai meggyőződéséből és hatalomgyakorlási stratégiájából fakadóan ab ovo ott nyomja el a szegényeket, ahol nem szégyelli, ha épp az szolgálja érdekeit.
Ne feledjük, hogy a miniszterelnök régi jó szokása, hogy idehaza (amibe a Fidesz láthatóan Románia területének egy részét is beleérti, ahogy a Vajdaságot, stb.) mond valami vaskos szélsőjobboldali, adott esetben fasiszta otrombaságot, aztán Brüsszelben, Berlinben vagy most épp Bécsben közli a művelt Nyugattal, hogy ő aztán nem rasszista, fasiszta, miegymás, csak félremagyarázzák a szavait, „rossz az, aki rosszra gondol”.
Ilyenkor azért felmerül – bennem legalábbis mindenképp – hogy legalább annyi gerince lehetne az egyszeri fasisztának, hogy felvállalja nézeteit, de ezt a fasiszták persze nem szokták, míg nem érzik magukat eléggé nyeregben. Olyan kicsit, mint a vicc, amiben megkérdezi a riporter az alanyát, hogy
– „Tessék mondani, van maguk felé rasszizmus?
– Nálunk? Nálunk ugyan nincs. No de igény, az volna rá!”
Ráadásul az orbáni (ál)Canossa-járás ezek szerint azt jelentené, hogy a szociológus által felemlegetett további problémák egy csapásra megszűntek? Kitörlődtek úgy a múltból, mint a jelenből, a kormányzati politikákból? Nem kaptunk választ.
Hegedüs például kiemelte, hogy nem értett egyet a sorosozással, a migránsozással és a buzizással sem (állítólag tüntetni is elment). Hovatovább saját bevallása szerint már 2013 óta bögyiben volt az illiberális maszlag meg az EU-ellenesség, számtalan aspektusával együtt, és egyébként is úgy gondolja, négy év után minden kormányt el kell zavarni, mert „elszáll az agyuk”.
Hát az biztos, hogy hosszú ideig mardoshatta a lelkiismeret, hogy mindezek ellenére mégiscsak nekik dolgozik. De úgy tűnik, ha valaki emberellenes szélsőjobboldali politikát folytat, azzal még valahogy együtt tud élni, csak a nyílt verbális fasizmus sok. Ahogy láthatjuk, a kultúrrasszizmus, a rasszizmus, szegényellenesség és általában valamennyi kisebbség hátrányos megkülönböztetése belefér.
Ez egyébként nem jelenti azt, hogy nem mondott volna le. Orbánt viszont továbbra is szívesen vendégül látja egy kávéra.
