Az elmúlt időszak minden kétséget kizárólag legnagyobb jelentőségű munkajogi törvénymódosítása a beterjesztése után villámtempóban elfogadott, Novák Katalin köztársasági elnök által némi óvatos bírálat mellett aláírt katatörvény.

A törvény különlegességét igazán az adja, hogy másfél hónap leforgása alatt a a legkülönfélébb ágazatokban tevékenykedő dolgozókat kényszeríti arra, hogy alapjaiban szervezzék át a munkavégzésük módját és próbáljanak meg megbirkózni a bonyolódó bürokráciával és a jelentősen növekvő adóterhekkel.

Mivel a katatörvény egy ilyen sokszínű, egymástól az őket sújtó közös kihívások ellenére is egymástól viszonylag elzárt dolgozói csoportokat érint, úgy gondoltuk, fontos lenne pontosan megismerni, hogy mely ágazatban milyen gondokat okozhat a nemrég elfogadott módosító. Ennek érdekében több szakszervezettel is felvettük a kapcsolatot, hogy megismerjük az általuk képviselt munkavállalók tapasztalatait.

Az általunk megkérdezett érdekvédelmi szervezetek kivétel nélkül bírálták, hogy a kormányzat semmiféle társadalmi egyeztetést nem folytatott le a törvénymódosítás beterjesztése előtt, kész helyzet elé állítva ezzel a kata rendszerének megváltoztatása által érintett munkavállalókat.

A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF)  kérdésünkre elmondta, abszurdnak találja, hogy a kormány évközi, szeptemberi határidővel eszközölt ilyen radikális változásokat egy olyan adónemben, amelytől több százezer ember megélhetése függ.

A közszférában dolgozók 16 szakszervezetének szövetségéből létrejött SZEF kérdésünkre elmondta, hogy az általuk képviselt munkavállalók közül sok művész katázik főállásban, de számos olyan pedagógus és tudományos területen tevékenykedő tagjuk is van, akik eddig fizetéskiegészítő másodállásaikhoz vették igénybe az adónemet, így a kormány által rohamtepóban elfogadott módosítás igen nehéz helyzetbe hozza ezeket a munkavállalókat.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) közleményében kifejtette, hogy a szakszervezetek többsége eddig is jól tudta, a kormány semmibe veszi a szakmai és szociális javaslataikat, hiszen a munkavállalók érdekeit és életét befolyásoló nagy döntések előtt sem méltatja érdemi párbeszédre az érdekvédőket.

Szerintük  a kata-törvény elfogadásának módja minden eddiginél jobban bizonyítja, a jelenlegi hatalom akkor sem kíváncsi az egyes társadalmi csoportok, így a szakszervezetek érveire vagy javaslataira sem, ha a miniszterelnök Brüsszelben elkötelezi magát az érdemi egyeztetésre és párbeszédre.

Márpedig, mint ismert, az EU-s helyreállítási alap megszerzése érdekében Orbán Viktor miniszterelnök éppen mostanában fogadta el a kitételt, miszerint a kormánynak a jövőben az általa kezdeményezett jogalkotást megelőzően időt kell hagynia a társadalmi egyeztetésre.

Ezt a fogadalmát azonban máris megszegte, hiszen rapid módon, egyeztetés nélkül módosította a kata-szabályokat, nagy ütést mérve ezzel – újfent – a társadalmi szervezetekre – véli a szakszervezeti szövetség, amely az élelmiszergazdálkodástól és a médiától elkezdve az oktatáson és az iparon át egészen a honvédelemig és a tömegközlekedésig megannyi ágazat érdekvédelmi szervezeteit fogja össze. A MASZSZ elnöke, Zlati Róbert úgy látja, a kormány ezen magatartása intő jelként kell, hogy szolgáljon a szakszervezeteknek, akik szerinte nem sok jóra számíthatnak az ősszel kezdődő bértágyalások során.

Hasonló véleményen van Székely Tamás, a Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnöke is, aki hozzátette, hogy a törvény váratlan beterjesztése ellenére már akkortól számítani lehetett a kata-rendszer radikális átszabására, hogy Parragh László iparkamari elnök nyilvánosan bírálni kezdte az adónemet – egyes vélekedések szerint ugyanis Parragh tudatosan teszi a nagy port kavaró kijelentéseit, melyeken keresztül a kormányzat úgymond megszondáztathatja a közvéleményt egyes jelentősebb döntések meghozatala előtt.

Az egyeztetés hiányát egyébként számos sajtótermék vetette a kormány szemére többek között a Kormányinfók alkalmával, de ezekre a bírálatokra válaszul Gulyás Gergely Sólyom László egykori köztársasági elnököt és az Alkotmánybíróság első vezetőjét idézve kijelentette, hogy a szakszervezetekkel és más társadalmi szervezetekkel való egyeztetés valójában nem több, mint a „kommunizmus” továbbélése.

A SZEF elnöke, Csóti Csaba* szerint a 2005-ben még a Fidesz és az MDF támogatásával államfővé váló, de 2010 óta a NER-t gyakran élesen bíráló Sólyom a Gulyás Gergely által felemlegetett 1998-as alkotmánybírósági döntés érvelésében közel sem ilyen leegyszerűsítően fogalmazott, ráadásul ahogyan arra némi kutatómunka után mi is rájöttünk, a kérdéses idézet az első Orbán-kormány idején megszüntetett társadalombiztosítási önkormányzatokról szól.

Csóti azonban azt is hozzátette, hogy személy szerint nem ért egyet az egykori köztársasági elnök szavaival, mivel szerinte van hagyománya és rendszere a konszenzusos demokráciának, amiben komoly szerep jut az intézményes, rendszerszerű érdekegyeztetésnek, a döntések több lépcsős, parlamenten kívüli szereplőket (pl. szakszervezetek) is toleráló megoldásának.

Székely Tamás szerint ezen kijelentésével Gulyás Gergely beismerte, hogy a jelenlegi kormány az egyik legalapvetőbb európai értéknek számító szociális párbeszédet tagadja meg. A VDSZ elnöke úgy véli, hogy másutt a társadalmi konszolidáció alapja az érdekegyeztetés, melyet úgy tűnik a magyar kormány nem hajlandó megvalósítani.

Miközben a kata kapcsán jelenleg a legtöbb figyelem magára a törvénymódosítás elfogadásának módjára irányul, publicisztikák, ellenzéki politikusok nyilatkozatai vagy éppen a tüntetéseken készült megannyi videóriport is rámutat arra, hogy

a módosítás ellen tiltakozók maguk is elismerik, nem egy olyan terület van, ahol az adónem valóban javításra szorulna.

Székely Tamás elmondta, hogy bár tagadhatatlan, hogy a kata lehetőséget teremt a bújtatott foglalkoztatásra (amellyel a szakszervezeti vezető szerint a kormányzat is régóta tisztában volt), de az alacsony, fix összegű járulékot jelentő adónem sok kisvállalkozás számára volt komoly segítség, éppen ezért annak reformjára, nem pedig kvázi megszüntetésére lett volna szükség.

A VDSZ vezetője egy lehetséges reformot is felvázolt, melynek értelmében a katások által havonta fizetendő összege a minimálbér után fizetendő járulékokéval lenne azonos, megteremtve ezzel nem csak az elengedő állami bevételeket, de a dolgozóknak járó megfelelő szociális védelmet is, miközben a „trükközni” próbáló munkáltatókat távol tartaná az adónemtől.

Jóval kritikusabb hangvételben nyilatkozott a témában a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma. A SZEF úgy véli, téves az az értelmezés, mely a jelenlegi adónem-átalakítás során a közteherviselére, az igazságos adózásra, a bújtatott foglalkoztatásra hivatkozik. Ez arra vezethető vissza, hogy

a kata valójában annak a kormányzati adópolitikának volt a része, amely a fogyasztásra magas adókat vet ki (ÁFA, különadók), az egykulcsos személyi jövedelemadóval a vagyonosabb rétegeknek kedvez, az adózási rendszer igazságtalanságai sújtotta alacsonyabb keresetűeknek pedig leginkább a különböző kedvezményes adónemeken keresztül kívánja megteremteni a lehetőséget a megélhetésre.

A kata az egyike ezeknek az adózási fajtáknak, melynek átalakításakor a kormány nem fordított figyelmet arra, hogy alternatívát nyújtson a legkiszolgáltatottabb dolgozói rétegeknek.

A SZEF szerint ráadásul nincs is értembe a rendszer bármiféle reformjáról beszélni akkor, amikor a kormány már átnyomta a parlamenten a törvényt, anélkül, hogy egyeztetést folytatott volna az érintett munkavállalókat képviselő szervezetekkel, mint például a szakszervezetek, érdekszövetségek, könyvelői érdekképviseletek vagy éppen kamarai testületek.

A fentiek ellenére azonban a VDSZ és a SZEF egyaránt elfogadhatónak tartanának egy, a mainál jobban működő egyszerűsített adónemet, amelyeknek – ahogyan arra válaszukban is felhívták a figyelmet – egyébként viszonylag régi hagyománya van Magyarországon, elég csak a Medgyessy Péter vezette, az MSZP és az SZDSZ koalíciójából létrejött kormány által 2003-ban bevezetett és egészen 2020 januárjáig létező egyszerűsített vállalkozói adóra (eva) gondolni.

Nem csak a katatörvény módosítása az egyetlen olyan terület, ahol a kormányzat kész tény elé állította a munkavállalókat egy olyan lépéssel, amely sokuk megélhetését veszélyezteti, elég csak a rezsicsökkentés átalakítására gondolnunk.

Miközben a témában megnyilvánuló miniszterek, államtitkárok és kormányzati beszélő fejek rendre amellett érvelnek, hogy szó sincs az elmúlt évtized egyik legemblematikusabb „politikai termékének” felszámolásáról, Székely Tamás úgy véli, családok százezreit fogja sújtani a háztartási energia rezsicsökkentett árainak felszámolása.

A VDSZ elnöke szerint az elszegényedés mellett az inflációt is tovább fogja növelni a megszorító intézkedés. Székely egyébként igen kritikus a rezsicsökkentéssel, melyre egy „hatalmi játék eszközeként” tekint és úgy gondolja, az energiafelhasználás ésszerűsítése és a szociálisan rászorultak erőteljesebb támogatása helyesebb energiapolitikai lépés lett volna.

Csóti Csaba szintén átgondolatlan lépésnek tartja a rezsicsökkentés-csökkentést, amelynek célja a költségvetés utolsó negyedévi extra bevételszerzése, akár annak az árán is, hogy munkavállalók nagy tömegének jövedelme kerül elvonásra.

Szerinte azonban ebben a kérdésben a kormányon kívüli szereplők mozgástere az alternatívák felvázolására igen korlátozott, mivel itthon nem léteznek vagy igen gyengék azok a konszenzusos demokráciákban bevetett rendszerek, melyek lehetővé tennék az intézményes érdekegyeztetést az érintett állampolgárokat képviselő érdekszervezetek és a kormányzat között.

Hasonló véleményen van Székely Tamás is, aki szerint a jelenlegi helyzetben a szakszervezetek csupán munkahelyi szintű megállapodásokat tudnak elérni, mivel jelenleg „az országos érdekegyeztetés utolsó csírái is lesorvasztásra kerülnek.”

*A cikk korábbi verziójában pontatlanul szerepelt a SZEF részéről nyilatkozó személy. A félreértés miatt elnézést kérünk.