Az új köztársasági elnök nem azzal okozott meglepetést, hogy aláírta a kisadózók többsége alól a szőnyeget kihúzó új adótörvényt, hanem azzal, hogy Áder János szűkszavú közleményeivel szemben még viszonylag részletesen el is magyarázta, hogy milyen alkotmányossági aggályok miatt lett volna kötelessége vétóznia.

Önmagában semmi meglepő nincsen abban, hogy a negyedik Fidesz-kétharmad hajnalán a korábbi Fidesz-alelnök államfő, Novák Katalin aláírta ciklusának első nagyobb társadalmi felháborodást kiváltó, a kétharmados kormánypárti többség által megszavazott törvényét (már ha a pedagógusok sztrájkjogát korlátozó törvényt nem számítjuk). Áder János tízéves elnöki működése bőségesen elég tanulságot szolgáltatott ahhoz, hogy a politikai logika szerint naivitás legyen mást várni az új köztársasági elnöktől. 

Azért érdekes mégis az a közlemény, amellyel Novák saját „tűzkeresztségét” kommentálta, mert nemcsak választ ad arra az eleve nem túl nyitott kérdésre, hogy a kormánnyal mennyire együttműködő elnöki karaktert vesz fel a NER-ben köztársasági elnökként, hanem arra is rámutat, hogy elődje rideg, szenvtelen indoklásaihoz képest az új államfő igyekezett valamifajta empatikus megértést mutatva szentesíteni a népszerűtlen kormányintézkedést. Mindez azonban azzal járt, hogy Novák saját maga magyarázta el viszonylag részletesen, hogy miért és hogyan esett ki az elnöki szerepből a törvény szignózásával.

„Olyan okot nem találtam”

Azok a tiltakozó pártok és szakmai szervezetek, amelyek azt követelték Novák Katalintól, hogy ne írja alá a katatörvényt, az Alaptörvény szerint kétféle vétóban reménykedhettek: az alkotmányos vagy politikai vétó intézményében. Míg előbbi esetben a köztársasági elnök alkotmányossági aggály miatt nem adja áldását az új jogszabályra, és fordul emiatt egyúttal az Alkotmánybírósághoz, a politikai vétóval saját egyet nem értését fejezheti ki az elnök, és passzolhatja vissza a törvényt az Országgyűlésnek. 

Novák hétfői közleményében két mondat is utal a kétféle vétóra: 

 „Olyan okot, amely miatt az Alkotmánybírósághoz kellene fordulnom, nem találtam” (alkotmányossági vétó). „A törvényhozói szándék, a változtatás célja aligha vitatható” (politikai vétó).

Amikor azonban a bejegyzés további részében Novák azt írja, hogy „Helyesebb lett volna, ha a módosításokról érdemi egyeztetés után születik döntés”, akkor  éppen egy alkotmányossági aggályt ismer el annak ellenére, hogy korábbi mondata szerint nem talált olyan okot, ami miatt az Ab-hez kellene fordulnia – közölte megkeresésünkre Pásztor Emese, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Politikai Szabadságjogi Projektjének vezetője.

Ez az alkotmányossági aggály a szakértő szerint azzal kapcsolatos, hogy a törvényalkotást nem előzte meg megfelelő egyeztetés, így az a nyilvánosság, aminek egy törvényalkotási folyamatot végig kell kísérnie, nem tudott megvalósulni; nem volt olyan környezet, amelyben az emberek a változtatásra fel tudtak volna készülni. Ez az elvárás az Alaptörvényből is következik, amikor ugyanis az Alaptörvény rögzíti, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, arra is utal, hogy a jogalkotási folyamat egészének meg kell felelnie a jogállamiság elvéből fakadó követelményeknek.

Márpedig ha Novák észleli ezt az alkotmányjogi természetű problémát, akkor kötelessége a vétózás – mondja Pásztor Emese.

Szerinte ugyanis ezt az aggályt nem csupán módjában állna, hanem kötelezettsége is lenne alkotmányossági vétóval jelezni: azt írja ugyanis az Alaptörvény, hogy „ha a köztársasági elnök a törvényt vagy valamely rendelkezését az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartja, akkor a törvényt az Alkotmánybíróságnak megküldi”.

Tehát nem megküldheti, hanem megküldi – mivel ez kijelentő mód, a köztársasági elnöknek nem lenne mérlegelési lehetősége. 

Ádernek nem volt szokása magyarázni a bizonyítványát

Novák Katalin elődje főként a 2017-es civiltörvény aláírása után rendre mindent szolgai módon aláíró bábként – az utcai tüntéseken ennél valamivel durvább tónusban „bajszos szarként” – jelent meg a kormánykritikus nyilvánosságban, ehhez a képhez pedig az is hozzátartozott, hogy ódzkodott a nagy visszhangot verő törvények bárminemű hibáinak elismerésétől. Érdemes felidézni az egykor szintén a Fideszben vezető tisztséget betöltő Áder János néhány fontosabb megszólalását a rendszerint tüntetéseket is kirobbantó törvények szentesítéséhez kapcsolódóan. 

Az azóta már az Európai Bíróság ítéletei miatt módosított Lex CEU kapcsán Áder 2017-ben azt elismerte ugyan, hogy „alkotmányossági aggályok merültek fel”, illetve, hogy „a törvény gyors elfogadása, a két új törvényi feltétel előírása sokakban ellenérzést váltott ki”, de a korábbi elnök sohasem azonosult ezekkel az álláspontokkal, még annyira sem, mint a verbálisan fejét csóváló Novák.

Az ugyanebben az évben hozott – az EB verdiktje alapján azóta szintén átírt – civiltörvény kapcsán még oda is szúrt a demonstráló tömegeknek, amikor azon sajnálkozott, hogy „olyan vélemények is napvilágot láttak, melyek a tényeket figyelmen kívül hagyva nem segítették elő a józan tisztánlátást”. A 2018-as túlóratörvény idején magyarázkodott talán a legtöbbet Áder, amikor is nemcsak alkotmányossági szempontból nézte át a jogszabályt, hanem „összevetette az új túlóraszabályozás rendelkezéseit más európai országokéval”, és megvizsgálta, hogy „a Munka Törvénykönyvének módosítása miként érinti Magyarország 4 és fél millió munkavállalóját”. Kivetnivalót mindenesetre így sem talált a törvényben. Tavaly aztán a Fidesz homofób módosítókkal tűzdelt pedofiltörvényénének makulátlansága mellett érvelt pontosan úgy, mint a Fidesz: „Arról, hogy ki kivel és hogyan él, hogy kinek milyen a nemi identitása, és hogy valaki felnőttként miként változtatja meg születési nemét, a törvény semmiféle rendelkezést nem tartalmaz” – írta akkor Áder.

Attól, hogy többszöri hosszabb érvelés alkalmával sem talált egyetlen gyenge pontot sem a fideszes törvénygyár legdurvább alkotásain, nem lett persze szimpatikusabb kritikusai szemében a korábbi államfő, de az biztos, hogy a Novák-féle kommünikében fellelhető következetlenséggel nehezen lehetett vádolni.

Na de alkotmányellenes-e a katatörvény?

A kisadózók tételes adója jogi kereteinek gyökeres átszabásáról a sokat hangoztatott társadalmi-politikai kifogásokon túl már az ellenzéki pártok és több szakmai szervezet is kifejtette, hogy szerinte miért ütközik Alaptörvénybe. A leggyakoribb érvelés szerint a katatörvény főként a jogbiztonság veszélyeztetése miatt nem állja ki az alkotmányosság próbáját. Ennek kapcsán is megkérdeztük TASZ-t, hogy világosabban lássuk, hogyan bukhat el adott esetben a törvény a taláros testület előtt. 

Pásztor Emese szerint a jogbiztonság vizsgálatának három idevágó része van az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Az első ilyen elem a kellő felkészülési idő, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az embereknek elég ideje maradjon felkészülni a jogszabály alkalmazására. Ez részben azt is jelenti, hogy meg kell tudni ismerni a jogszabályt.

Ezen a ponton rögtön problémássá válik a törvény: jelenleg is viták zajlanak ugyanis arról, hogy hogyan kell értelmezni a kihirdetett törvény szövegét.

Ruzsin Zsolt, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének (MKOE) alelnöke ugyanis hétfőn – nem sokkal a törvény aláírását követően – rámutatott egy olyan hibára a törvény szövegében, amely kérdésessé teszi, hogy az átalányadózásra való áttérés lehetséges-e egyáltalán szeptember 1-jétől, hozzátéve azt is, hogy ezt a hibát szombaton írásban is jelezték a köztársasági elnöki hivatalnak. A Pénzügyminisztérium a mundér becsületét védendő azt nyilatkozta, hogy az MKOE téved, mindenesetre a könyvelőszervezet szerint az is az ő igazukat támasztja alá, hogy Novák Katalin a jogalkotói hibára is utal közleményében, mondván, ígéretet kapott a kormánytól arra, hogy „a részletszabályok kialakítása során megnyugtató válaszok születnek a jogosan felmerülő kérdésekre”. Pásztor Emese szerint ez is mutatja, hogy a törvény szövegének jelentése körüli bizonytalanságok nem lettek teljeskörűen eloszlatva.

A kellő felkészülési idő értelmezéséhez az is hozzátartozik, hogy hogyan alkalmazkodnak az emberek az új szabályhoz. Az Ab azt mondja a kellő felkészülési időről, hogy egzakt módon nem lehet megállapítani, hogy az mennyi, így a katások számára hagyott szűk másfél hónapra sem lehet azt mondani, hogy ez „általában elég felkészülési idő”, hanem a konkrét eset sajátosságait figyelembe véve kell eldönteni, hogy az új kötelezettségekre reális-e a megadott idő alatt felkészülni.

Amit itt figyelembe vehetnek a bírák, az az, hogy valakinek az előzetes várkozásaihoz képest több adót kell fizetnie az évben, sőt sokan vannak, akiknek adott esetben nemcsak a vállalkozásukat, hanem az egész életüket át kell szervezniük, hogy meg tudjanak felelni az új törvényben támasztott kötelezettségeknek.

Ha az emberek a legjobb szándékuk ellenére sem tudnak eleget tenni az új szabályozásnak, akkor áll elő az a helyzet, hogy Alaptörvény-ellenes a hatályba léptetés, így maga a szabályozás is.

Mindenesetre Pásztor Emese szerint a katatörvény határidői – azt is figyelembe véve, hogy az átalányadózásra való áttérést október 31-ig jelenthetik be a korábbi katázók – még a legmegengedőbb értelmezés szerint is rövid határidők, ha azt nézzük, hogy egyelőre az is bizonytalan, pontosan mire kell felkészülni.

A jogbiztonság szempontjából a második kulcsfogalom a visszaható hatályú jogalkotás tilalma, amely a TASZ szakértője szerint a szó szoros értelmében biztosan nem sérül, mert a kihirdetést megelőző időre maga a jogszabály szövege nem állapít meg új kötelezettséget. Közvetetten ugyanakkor nyilván visszahat a törvény az idei bevételekre az új jövedelemhatár miatt. „Ha például egy katás tudta volna, hogy mi lesz, akkor ehhez igazította volna a viselkedését, és lehet, hogy nem kezd bele egy olyan vállalkozásba, amelynek az adóterheit nem fogja tudni vállallni” – magyarázta Pásztor Emese.

A harmadik vizsgálandó terület lehet a bizalomvédelem elve, ami azt jelenti, hogy az emberek bízhatnak a jog állandóságában; hogy van egy, az alkotmány által is védett várakozásuk, ami az adott jogi környezet változatlanságához kapcsolódik. Pásztor Emese szerint kérdéses, hogy az alkotmányellenesség szintjét eléri-e ez a probléma a katatörvény esetében. A jogász véleménye ugyanakkor az, hogy a jogalkotás jogállami követelményét úgy kéne értelmezni, hogy a gyakorlatilag nulla előzetes egyeztetés  – mint az az új adótörvénynél is történt – ne állja ki az alkotmányosság próbáját. „A lehető legszélesebb társadalmi egyeztetésre kellett volna bocsátani ezt az intézkedést, mert nem csak a katásokat érinti” – fogalmazott a TASZ szakértője.