A hazai oktatási intézményekben dolgozók egyáltalán nem tudják pihenésre kihasználni évi rendes szabadságukat. Sokakat zsarolással vesznek rá a pluszmunkák elvállalására, mások megélhetési problémák miatt kénytelenek a nyáron is dolgozni – derül ki a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének 1400 fős felméréséből, amely a pedagógusok nyári munkaterheire volt kíváncsi.

A szakszervezet felmérése alapján a megkérdezettek közül öt főből több mint négy dolgozik a nyári szünet hetei alatt.

Ez azt jelenti, hogy a kitöltők 82,8%-a jelezte, hogy végez majd valamilyen fizetéssel járó, vagy fizetés nélküli munkát a nyári hónapokban. A megkérdezettek több mint fele (51,8%) táboroztatással tölti a vakáció egy részét, 25%-uk pedig ezen felül valamilyen önkéntes, vagy fizetett munkát is ellát majd.

A fenti adatok azért riasztóak, mert az oktatásban dolgozó munkavállalók nem vehetik ki akármikor a szabadságaikat – év közben csak nagyon korlátozottan képesek szabadságra menni, hiszen a jogszabályok miatt elsősorban ez a nyári szünetre korlátozódik.

„Nem kérdeztek meg, „parancsba” kaptam, hogy illene csinálni.”

A kérdőívből az is kiderül, hogy az intézmények, fenntartók által szervezett, vagy előnyben részesített táboroztatások esetében sok esetben zsarolással, vagy egyéb trükkökkel veszik rá a munkavállalókat, hogy ingyen, esetleg a munkavégzés mennyiségével arányban sem álló díjazásért vegyenek részt.

A válaszadók körében kiugró az ingyenes, vagy csekély díjazásért végzett táboroztatási munka.

A fenntartók, intézmények, önkormányzatok által szervezett táborokban közreműködő 372 tanár közel fele (45%) tapasztalt valamilyen nyomásgyakorlást munkáltatója felől. A kérdőív a nyomásgyakorlás eszközeire is rákérdezett, amelyre a pedagógusok különféle válaszokat adtak:

„Nem kérdezték, hogy szeretnèm-e, vállalnám-, csak besoroltak… ”

„Meg sem kérdezték, hogy szeretnénk-e táboroztatni. Csak kifüggesztették a faliújságra a beosztásokat. Nem is számítottunk rá.”

„Muszáj. Ez volt a válasz, amikor az életkoromra hivatkozva kértem, hogy ne osszanak be.”

Ahol a muszáj nem működött, ott konkrét retorzióval és fizetésmegvonással fenyegettek:

„Vagy csinálod, vagy fizetés nélküli szabadság”

„Az értekezletnek addig nincsen vége, ameddig el nem vállalja valaki”

„Osztályfőnöki pótlék lehet kevesebb is, ha nem vállalom.”

A táboroztatásért ráadásul a kitöltők 43%-a nem is kapott semmilyen ellentételezést.  Ezek a táborok a tanárok rendelkezésére álló 7 szabad hétből átlagosan 10 nap pluszmunkát jelentenek. Az Erzsébet táborokat szervező 132 pedagógusnál szintén hasonló arányok voltak az ellentételezés és a nyomásgyakorlás tekintetében. Legjobban a magán táborok teljesítettek, ahol a szervezők 64,5%-a részesült anyagi ellentételezésben, és a kitöltők összesen 11%-a számolt be nyomásgyakorlásról.

A felmérés szerint a kitöltők 68%-a végez valamilyen egyéb önkéntes vagy fizetéssel járó munkát a nyári hónapokban, amely nem táboroztatás, sokan pedig többféle munkát is vállalnak. Ezt elsősorban az alacsony pedagógusbérek és a szakmabeliek megélhetési gondjai indokolják. Az elvállalt feladatok közül kiemelkednek a korrepetálás, felkészítés, illetve a más oktatással összefüggő tevékenységek (32,8% és 33,1%). Fizetett fizikai munkát 27,2% vállal, fizetett szellemi munkát pedig 21,2%.

A PDSZ arra a kérdésére, hogy előreláthatólag hány napot töltenek majd munkavégzéssel a nyári szünetben, összesen 752 fő válaszolt. Ez alapján a válaszadók átlagosan 25,6 napot töltenek munkavégzéssel – amely valamivel több, mint öt heti munkavégzés. A szakszervezet szerint ez a szám, továbbá a táborozással töltött idő együttesen arra utal, hogy az oktatásban dolgozók túlnyomó része nem tud pihenni a szabadsága alatt. Sokszor kényszerűen, ingyenesen táboroztatnak, majd idénymunkával töltik a nyári hónapokat.