Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Pereskedés helyett azon fog dolgozni Szilágyi Liliána, hogy az áldozatok előbb kapjanak segítséget, mint ő

Szilágyi Liliána hosszabb hallgatás után kétórás interjút adott a Klubrádiónak, amelyet két részletben közöltek. Ma került ki a második rész, melyben újabb részletek derültek ki történetéből, többek között arról, hogy elmondása szerint az apja hogyan izolálta őt mindenkitől, és hogyan érte el fizikai erőszakkal, hogy Liliána nagyapja, a híres vízilabdázó Gyarmati Dezső se tudja megvédeni unokáját. De beszélt arról is, hogy mi lesz most, és hogy mennyire felszabadító végre a saját életét élni.

Az Európa-bajnoki ezüstérmes, ifjúsági olimpiai és Európa-bajnok úszó december végén beszélt először WMN Magazin Elviszlek magammal című műsorában arról, hogy – úszóedzőként vele is dolgozó – apja egész gyerekkorában bántalmazta. A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) az ügyben vizsgálatot kezdeményezett, a vizsgálóbizottság igazat adott a bántalmazott úszónak.

Mára a történet nagyobbrészt elcsendesett a közbeszédben. Liliána részéről a hallgatás tudatos volt, úgy érezte, ez sokkal fontosabb annál, mint hogy a nyilvánosság előtt „szappanoperát rendezzen” belőle. Március elején arról írt Instagram-oldalán, hogy másfél év kihagyás után újra úszni kezdett – ezúttal már állandó félelem és teljesítménykényszer nélkül. Most pedig megtörve a csendet, Kadarkai Endre Szavakon túl című műsorában mesélt részletesen az apjával, a családjával és az úszósporttal való kapcsolatáról, az őt és családját ért bántalmazásról.

Liliána elmondása alapján gyerekkora óta bántalmazó közegben nevelkedett, sem édesanyjától, sem apjától nem adatott meg neki a szülői szeretet és támogatás, egyedül az anyai nagyszülőknél talált megértésre. Az apai nagymama személye ezzel szemben épphogy az apa bántalmazó viselkedését alapozhatta meg: az úszó állítása szerint apai nagyanyja mentálisan zavart, rossz természetű ember volt. Igyekezett izolálni a fiát mindenkitől, és ugyanezt tette később az apja vele. „Én igazából féltem tőle” – vallotta be apai nagyanyjáról Liliána.

Az elmesélt nagyszülő félelmetes alakja alapján komoly transzgenerációs traumák sejlenek fel Szilágyi Liliána családjában, ahol az apa anyjának bántalmazó mintáit követve alakította saját abuzív viselkedését (fontos megjegyezni: ez egy bántalmazót sem ment fel tettei alól – a szerk.) Az úszó beszámolt saját szűkebb családjának működéséről is, elmondta, hogy családjában nem volt, nem lehetett önálló gondolata, véleménye, annál több volt viszont a fizikai erőszak. Állítása szerint, ha ellent mondott, akkor jöttek a retorziók, a fizikai bántalmazás: apja őt és édesanyját bántalmazta – utóbbi sűrűbben előfordult, neki pedig végig kellett ezt néznie. Elmondása alapján az apa tetteiért soha nem kért bocsánatot, mindig csak azt hajtogatta, hogy ők, családjának tagjai provokálják ki ezt a viselkedést, ő csak egy áldozat.

Az apai áldozatisága más értelemben ugyan, de igaz volt Liliána elmondása alapján, hisz az úszó rámutatott arra is, hogy apját nem csak saját anyja bántalmazhatta, de az uszodában is abuzív légkör vette körül. Kadarkai Endre kérdésére, miszerint édesapját is bántalmazták-e, konkrét történettel válaszolt:

„Futottam befelé az uszodába és volt ott egy ember, beállt az utamba, majd felkapott és magához szorított. Apám belépett és meglátta, halálra várt arccal állt ott és kért vissza ettől az embertől. Aki erre röhögve csak ennyit mondott: milyen kár, hogy nem kisfiú! Az apám, erre kitépett a kezéből és elrohant velem, leültetett és azt mondta: ehhez az emberhez soha, semmilyen esetben se menj oda, mert ez az ember egy nagyon rossz ember.”

Liliána azt nem árulta el, ki volt ez az ember, de annyit elmondott, hogy egy elismert edző volt, aki már nem él, és aki kisfiúkat molesztálhatott, és akiről tudja, hogy bántalmazta az édesapját is. Megnevezni azért nem akarta, mert szerinte ez nem az ő harca, számára azért fontos ez a történet, mert most ezen keresztül érti, hogy mi vezetett édesapja tetteihez.

Az őt ért, apja által elkövetett szexuális bántalmazásokkal kapcsolatos kérdésekre jogi megfontolásból kérdésekkel válaszolt:

„Ha egy apa egy ágyban alszik a lányával, aki arra ébred, hogy a hímvesszője megmerevedve nekinyomodik a hátához, és nem érti, hogy mi történik, az szexuális zaklatás? Vagy, hogy egy lány első menstruációja után az apja a bugyiját elteszi, szagolgatja és mindenféle dolgokat mondogat rá? Vagy milyen dobozba tennéd, ha egy 19 éves lánynak a bugyijába nyúlva a szeméremdombját simogatná valaki?” – kérdezte. A műsorvezető kérésére, mely szerint ezek megtörténtek-e, úgy válaszolt: „én csak kérdezem, hogy szerinted ez micsoda? Én nem mondhatok semmi konkrétat, nem akarok támadható lenni”.

Az interjúban mesélt arról is, hogy 2015-ben egy izraeli nyaraláson már az öngyilkosságot fontolgatta a történtek miatt. Beszámolója szerint szörnyű volt a légkör, mindent édesapja kénye-kedve szerint kellett csinálni.  Az egyik este leszökött a tengerpartra, és magával vitte a szerencsekését is. Ott fogalmazódott meg benne először az öngyilkosság gondolata, ami végül szerencsére nem történt meg.

Az interjú első felének végén kifejtette azt is, mit szeretne elérni most az apjával kapcsolatban.

„A szemébe akarok nézni. Addig nem engedem. Szemébe akarok nézni – nem kell, hogy beismerjen semmit, azt akarom, hogy lássa a szememet ő is” – mondta az apjáról, akivel hat éve nincs kapcsolata, és lánya minden állítását tagadja.

Az interjú második részében Liliána elmagyarázta azt is, miért állt újra a nyilvánosság elé. „Azért vagyok itt, hogy képviseljem a bántalmazottakat.”

Rámutatott, hogy szerinte bőven van mit tanulnia a társadalomnak ebben a témában, hogy a vele történtek ne ismétlődhessenek meg.

„Az már nagyon jó lenne, ha lejjebb tudnánk venni az áldozathibáztatásból, ha el tudnánk indítani valamit, amit talán akár forradalomnak is neveznék, annak érdekében, hogy az emberek ne féljenek felvállalni azt, ami érte őket, hogy tudjanak beszélni róla”

Annak érdekében, hogy Liliána története minél hitelesebb legyen, a műsorvezető az interjú második részét főleg az apa válaszlevelének, állításainak szánta. Rákérdezett arra, hogy mit gondol Liliána arról, hogy az apja azt állítja, szereti őt és szeretne megbocsátani neki. „Nem hiszem, hogy az apám képes szeretni” mondta el Liliána, aki szerint tipikus, ahogy az elkövető apja áldozati szerepbe igyekszik helyezkedni.

Sokat beszéltek Liliána húgáról is, aki nyilvánosan is kiállt apja mellett. Gerdáról Liliána elmondta, szerinte az apjuk hamis valóságban tartja, és nagyon ügyesen manipulálja.

„Nyolc évesen, amikor az apám megkérdezte tőlem, hogy akarok-e úszni, azt mondtam, nem, balettozni akarok. Másnap bekerültem az uszodába”- mondta, szemléltetve, mennyi beleszólása volt saját életébe.

Szerinte húgát apjuk nem fogta ilyen erősen, hisz Liliána volt az elsődleges „projekt”, Gerdát most az elmaradt figyelem ígérete tarthatja ott. „12 évig nem volt apám, most kipróbálnám milyen” – mondta Gerda Liliána szerint anyjuknak, amikor korábban megpróbálta elhozni a lányt apjuktól.

Liliána továbbá mesélt arról is, hogy Gerdát az apja most pont úgy izolálhatja a világtól, ahogy vele tette korábban. „11 éves korom óta Zsombor a szerelmem és csak most lehetünk együtt. Mert a serdülőkorom óta sosem engedte meg, hogy kapcsolódjunk”. Amikor Liliána 16-17 éves volt, akkor elmondása szerint apja már megengedte neki, hogy vasárnaponként háromtól ötig találkozzanak, de kocsival hozta és vitte őt ezekről a villámrandikról. És általában is minden emberi kapcsolata úgy volt kiforgatva értelmezve az apja által, hogy azok a teljesítménye rovására mehetnek.

A műsorvezető kitért arra a kérdésre is, hogy miért nem lépett közbe Liliána nagyapja, a híres és karizmatikus vízilabdázó Gyarmati Dezső a bántalmazásokat látva.

Liliána szerint megtette, de az apja nem egyszer„összeverte”a nagyapját. „2001-ben is úgy jöttünk el, hogy a nagyapámat felszorította a falra”.

Liliána az anyja hallgatását is megmagyarázta a beszélgetés során. Elmondása szerint ő maga kérte meg anyját a hallgatásra, nem akarta belerángatni ebbe, mert úgy érzi, édesanyja még nem áll készen rá, hogy nyilvánosan beszéljen a történtekről.

Mindazok ellenére, amelyek korábban és ebben a beszélgetésben kiderültek, Liliána nem akar bíróságra menni. Hiába áll készen gyakorlatilag a vádirat, szakértői jelentésekkel és több mint 20 őt igazoló tanúvallomással, nem akar bosszút állni az apját, valamint nem akarja, hogy az apja körül forogjon az élete. Tudja, hogy ezzel a hitelessége csorbulhat, de ezt a döntését önazonosnak tartja, és ez nagyon fontos számára. „December 29-éig én egy színdarabot játszottam, most elkezdhetek végre önmagam lenni” – mondta.

Liliána rámutatott arra is, hogy fiatal korában sokan nem hittek neki, és bár sokan észlelhették az uszodai közegben, hogy valami nincs rendben, sehonnan nem kapott segítséget.

Épp ezért egy elhúzódó bírósági eljárás helyett sokkal fontosabb számára, hogy azon dolgozzon, hogy a társadalom megértse a bántalmazást, és ezáltal valóban segítsen az áldozatokon, ahelyett, hogy a hitelességét bizonygatná éveken keresztül – hisz szerinte hiteles így is, az úszószövetség döntése és a történeteinek valósága igazolja őt.

Az interjú végén elmondta, hogy nemrég eldöntötte, felhagy a versenyszerű úszással, hisz eleve apja kedvéért csinálta, ehelyett írással és közösségszervezéssel, az áldozatok védelmével foglalkozna. A vizet nem hagyja ott, ahhoz jó emlékek fűzik a pólólegenda nagyapja által.

„Nekem az uszodához nagyapámnak a személyisége köt, amikor én gyerekként ott ugrálok a Komjádi nyolcas pályáján és a világ legboldogabb gyermeki énjével sellőt játszok” – mesélte el kivételesen elmosolyodva Szilágyi Liliána.

Az interjút bizakodó hangulatban zárta a volt úszó: „nem tudom mi fog jönni, de én magam alkothatom meg végre a jövőmet.”

(Telex, Klubrádió)

Szilágyi Liliána ügye kapcsán nemrég dr. Spronz Júlia ügyvéddel, a Patent Egyesület jogsegély-szolgálatának vezetőjével készítettünk interjút a Mércén. Spronz rámutatott: pozitív változást indított el Szilágyi Liliána bátor kiállása – az ügy hatására fontos és régóta várt rendszerszintű változás veheti kezdetét a hazai úszósportban és azon túl.