Megint megőrült valaki, mondhatnánk, de ennél sajnos rosszabb a helyzet. Vlagyimir Putyin nem őrült meg (teljesen), csak be kívánja fejezni a már nyolc éve tartó háborúját, amit még 2014 -ben kezdett el a Krím-félsziget elfoglalásával. Vissza kívánja szerezni az orosz birodalmi érdekszféra gyöngyszemét, Ukrajnát, és sajnos háborúval, mert máshogy nem tudja.^[1] Amikor ezt a „speciális katonai műveletet” nehezményezte az egyik riporter, kedves riportalanya, Dmitrij Szuszlov, a Kreml egyik ideológusa vörös fejjel bele is ordította a mikrofonba: „Így működnek a nagyhatalmak!”

Sajnos igaza van. Tényleg így működnek. A másik katonai nagyhatalma a világnak, az USA – és hű csatlósai – az elmúlt pár évtizedben hasonlóan véres és értelmetlen háborúkat vívtak Ázsia-szerte. Elég az afganisztáni és iraki háborúkra gondolni, amelyek csak újabb háborúkhoz és tengernyi szenvedéshez vezetettek. A következmények a mai napi beláthatatlanok.

De hát ilyen a világ ugye, mit csináljunk!? Ez mindig is így volt, így is lesz!

De nem így lesz, ennél sokkal rosszabb lesz.

Ezt a 21. században már nem lehet kihúzni sem a légoltalmi pincében – ahol most is didereg az ukrán lakosság egy része -, sem a zsákfalvakban.

Nincs hova menekülni a hatalmi téboly elől, mert a hatalmi versengés mellékhatásai immáron elviselhetetlenek lesznek mindannyiunk számára.

Az olcsó természet vége

A nagyhatalmi téboly járulékos költségeit és veszteségeit eddig rá lehetett terhelni a természetre, és a védekezésre képtelen tömegekre.^[2] Most már csak az utóbbira lehet: a gyengékre, az elesettekre. A természetre, a Föld nevű bolygóra viszont már nem, mert már képtelen befogadni több szennyezést.^[3]

Az 1970-es évek vége óta bolygószinten túlhasználjuk a természeti erőforrásainkat. Negyven év kemény munkával elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a bolygó számunkra nélkülözhetetlen élő rendszerei nem bírnak el már több terhet, a környezetszennyezés hatására gyors pusztulásnak indultak. Ha ez a változás túl gyors lesz, ahhoz semmilyen jelenlegi civilizáció nem fog tudni alkalmazkodni, és szétesik.

Csak arra van esélyünk, hogy „ellaposítsuk a görbét”, és a változás ütemét lassítsuk. Mivel viszont a földi élő rendszerek egységes egészt alkotnak, ezért az emberiség csak együtt, csak közös cselekvéssel tud megbirkózni ezzel a feladattal. Nincs külön légköre, világóceánja és óriáskontinense sem Putyinnak, sem Bidennek, sem Hszi Csing Pingnek. Ahogy szokták mondani, nincs belepisilős és nem belepisilős része az úszómedencének. A Föld bolygó egységes egész. Csak a közös cselekvés működik.

Ezért nem marad más hátra számunkra, mint hogy leállítsuk a nagyhatalmi versengést, hogy a kíméletlen gazdasági háborúkat felváltsa az emberiség együttműködésének korszaka. Ez már azért is praktikus volna, mert akkor mi és szeretteink túl tudnánk élni az elkövetkező évtizedeket, és nem a megmaradt kevés természeti erőforrásért bunkóznánk le egymást. Közösen kezelni tudnánk az ökológiai krízist, külön-külön viszont biztos elbukunk.

Ezt a praktikus javaslatot – mivel nincs túl sok időnk tovább egymást irtani – rögtön ültessük is át a gyakorlatba. Állítsuk le együtt a putyini háborút Ukrajna ellen!

Ez már azért is időszerű, mert Ukrajna és Oroszország a világ két meghatározó szereplője a világ élelmezésének. Mind a gabona, mind a foszfát- és nitrogén műtrágya gyártásban meghatározó szerepük van, és ezen áruk exportja leállt (az egyetlen magyarországi műtrágyagyár is leállt a magas gázár miatt). Enélkül pedig nem lehet működtetni a világ egy részének élelmiszertermelését. Ez lehetetlen helyzetbe hozza az ENSZ élelmezési programját (és ezen keresztül a legszegényebb országokat), az észak-afrikai és a közel-keleti országok egy jelentős részét, mert az ukrán és az orosz gabonából tudják etetni a népességüket: Egyiptom például 85%-ban orosz és ukrán búzából él, Libanon 50%-ban ukrán búzából, Jemen 40%-ban.

A globális élelmiszerárak már így is az egekben vannak (elég lemenni a boltba), és ez még csak a kezdet, hiszen a háborús konfliktus nyomán ez várhatóan tovább fog súlyosbodni a logisztikai, pénzügyi és az ellátási nehézségek miatt.

Az orosz politikai elit háborús ámokfutása és az erre adott EU-s és USA-beli szankciós intézkedések mérhetetlen szenvedést fognak okozni az egész világnak az elszabadult élelmiszer-, és energiaárak emelkedésén keresztül. Ideje ennek a gyökérségnek véget vetni, békét kötni, és erre meg is van a megfelelő eszköz, amire soha senki nem számítana: az EU maga.

Megalázó, durva szénhidrogén-szerelem

Az EU tényleg képes arra, hogy az orosz támadásoknak véget vessen. Kizárásos alapon csak az EU maradt – mint érdekelt gazdasági nagyhatalom –, amely erre képes lehet, mert elválaszthatatlan gazdasági függésben van az oroszországi olaj- és gázpiacoktól, míg az USA és Kína szépen elvan ezek nélkül is (az orosz szénhidrogén-szállítások Kínába más mezőkről, elkülönült vezetékeken érkeznek, az USA pedig önellátó).

Oroszország sem tudja leállítani a gáz- és olajszállításokat, mert ezek hiányában és a szankciók miatt nem lesz likviditása, pénze működtetni az orosz államot, másrészt a gázkútjait sem tudja technikailag lezárni komoly veszteség nélkül. A kölcsönös érdek megvan mindkét félnél: ezért sem került szankció alá sem az olaj-, sem a gázszállítás eddig az EU részéről.

Ha viszont marad a jelenlegi EU-s stratégia, és a brüsszeli vezetés nem csúszik be páros lábbal a két harcoló fél közé, akkor a putyini elit a minél gyorsabb ütemű katonai megoldást fogja erőltetni, mert az olaj- és gázszállításokból lesz elég pénze a brutális pénzügyi szankciók ellenére is, egy darabig.

Az EU vezetése pedig megint hiába hozott egy újabb szankciós csomagot, mint ahogy a 2014-es putyini katonai agresszió után is. A háborút megállítani nem tudja vele, a vétlen orosz lakosságnak viszont súlyos szenvedéseket okoz.

Ezt a fatalista, ön- és közveszélyes tétlen magatartást viszont nem kell eltűrnünk választott vezetőink, az EU vezetése részéről, főleg akkor nem, amikor az ukrán kormány hajlandó tárgyalni a katonai semlegességről, és a két kelet-ukrajnai szakadár népköztársaság státusáról (Donyeckről, és Luhanszkról), vagyis a feltétel nélküli megadáson kívül gyakorlatilag mindenről.^[4]

Az orosz katonai és politikai vezetés viszont még további városokat is le akar radírozni a térképről a következő pár hétben, szét akarja verni az ukrán hadsereget, amennyire lehetséges, ameddig le nem kell cserélnie a most fronton lévő, folyamatosan támadó egységeket. Putyinék javítani akarják az alkupozícióikat, mert valamikor meg kell állapodni nekik is (nincs végtelen mennyiségű pénzük és katonájuk a háborúhoz). Már bejelentette az orosz külügyi szóvívó, hogy nem akarják megbuktatni az ukrán elnököt (ezt azért ne vegyük készpénznek), már külügyminiszteri szinten találkoztak az ukrán és az orosz felek egymással Törökországban (nulla eredménnyel természetesen).

Csak akkor lenne esély a tűzszünetre, ha az EU vezetése erős ajánlatot tenne mindkét félnek, és háromoldalú tárgyalásokon tudnának megegyezni, ahogy ilyenkor szokás. Az ukrán félnek felajánlhatna az EU egy új Marshall-segélyt, az orosz politikai elitnek pedig a szankciók részleges feloldását a tűzszünetért cserébe (az USA bevonásával). A végső rendezés lehet, hogy hosszú éveket vesz igénybe, de addig is legalább tehetünk egy lépést a jó irányba, hogy ne bombázzanak Putyinék nap mint nap kórházakat, óvodákat, meg amit érnek (ezt szándékosan teszik, ahogy tették Szíriában is, és saját állampolgáraikkal a csecsen háborúkban).^[5] 

Sokan gondolhatják azt, hogy az EU-nak nem kellene Putyinnal tárgyalnia. Ez viszont – egy neves amerikai kutatóintézet szerint is – csak egy elhúzódó háborút jelentene, ahol még jobban felkoncolnák a háborús viszonyok miatt az ukrán lakosságot, az orosz ellenzéket (és az egész országot), megnyomorítanának sok milliárd embert a szankciós politikával^[6], és az együttműködés kényszere helyett a konfrontáció fényes ösvényét választanánk. Az EU vezetésének ezt az impotenciáját nem nézhetjük tétlenül. Minden felet vissza kell tuszkolni a normalitás irányába. Ehhez viszont unortodox megoldások szükségesek.

Repüljenek!

Elég egyetlen határozott lépéssel elindulni a békekötés felé vezető úton, és letérni a háborús logika jól kitaposott ösvényéről.

El kell érnünk, hogy az európai parlamenti képviselők egy része élő pajzsként Kijevbe repüljön.^[7]

Ha most az EU vezetése nem mutat példát, és fotelből nézi végig, ahogy felkoncolnak egy EU-val szomszédos országot az energetikai érdekei miatt, akkor ebből a morális farkasveremből már nagyon nehezen fog kimászni.

Speciális katonai gépek (STOL), helikopterek képesek leszállni bármilyen szükség repülőtérre. 705 európai parlamenti képviselő között bizonyosan akad pár tucat, aki hajlandó felszállni egy gépre, egy hivatalos békemisszió keretében, és meglátogatni az ukrán kormányt, az ukrán városokat a tűzszünet eléréséig.^[8]

Vegyenek példát Bruce Dickinsonról, az Iron Maiden énekeséről és bandájáról, amikor egy koncertért az ostromlott Szarajevóba el tudtak utazni. Az emberi kiállás, és szolidaritás a legfontosabb fegyver a háború ellen.

Képviselhetik Európát, az európai értékeket Kijeveben, Európa új fővárosában.

Miközben kis kék zászlókkal integetnek Kijevből EP-képviselőink, az Európai Tanács, és az EU Bizottság tárgyaljon Moszkvával a tűzszünet érdekében. Semmivel sem nehezebb elképzelni ezt, mint azt, ami most folyik Ukrajnában.