Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Lesz-e parlamenti képviselete a cigányságnak 2022-ben?

Múlt év október 20-án Lesz-e politikai képviseletünk 2022-től? címmel kiskonferenciát tartottunk. A kerekasztal-beszélgetésre a Roma Parlament Bura Galériájába hívtuk a roma politikai közélet aktív szereplőit: Setét Jenő, az Idetartozunk Egyesület, Rácz Béla, az 1Magyarország Kezdeményezés vezetője mellett jelen voltak a pártok potentátjai is: Lakatos Béla, Berki Sándor, Lőcsei Lajos.

Alapvetően jó színvonal, felelősségtudat és őszinteség jellemezte a találkozót. Megbeszéltük, hogy az 1Magyarország Kezdeményezés által proponált dokumentum a listahelyekre jelölő pártok számára ad útmutatást a civilek által kívánt szakmai, erkölcsi, hitelességi követelményeket illetően. Az Idetartozunk a társadalom- és roma politikai program paradigmáit és minimumkövetelményeit, a Roma Parlament az új köztársaság roma politikájának alkotmányos alapelveit mutatta be a roma kerekasztalon, majd tette a parlamenti pártok elé. Mind a három szervezet megírta a saját vállalását, nyilvánosságra is hozta, de az 1Magyarország elzárkózott a további egyeztetéstől: nem szólnak bele, hogy a pártok kit jelölnek, csak a minőségi követelményeket kérik rajtuk számon.

Az alábbi írás a kerekasztalon elmondott vitaindítóm kibővített változata.

A közvetlen politikai képviseletre 2022-ben sem lesz lehetőség

Elsősorban azért, mert az Országos Roma Önkormányzat nemzetiségi listáját a Fidesz rakja össze, másrészt a hazai politikai konstellációban egy roma etnikai vagy polgárjogi pártnak nincs esélye mandátumszerzésre.

Az Országos Roma Önkormányzat egy parlamenti képviselőt „delegálhat” a Parlamentbe, ha parlamenti választási listájukra legalább annyi szavazat érkezik, amennyi a parlamenti pártok esetében egy mandátum elnyeréséhez szükséges. A testület által összeállított listába viszont nem szólhat bele a cigányság. Még a roma civil szervezetek sem: a kontraszelektált, szervilis, 47 fős testület szavazatán múlik, ki kerülhet a lista élére.

Mitöbb, az ő szavazatuk sem számít, ha a döntésük nem egyezik a NER hatalmi érdekeivel. Múlt év novemberében az ORÖ többsége (meglepően) úgy döntött, hogy ezúttal nem a Fidesznek bevált Farkas Félixet fogja harmadszor is a választási lista élére rakni, hanem Agócs János jelenlegi elnököt. A döntést Farkasék azonnal megtámadták, amit a Fővárosi Törvényszék ugyan elutasított, ám a rekordgyorsasággal összeülő Alkotmánybíróság eljárási hibákra hivatkozva érvénytelennek nyilvánított: meg kell ismételni a szavazást. Hogy a szavazás ezúttal ne okozhasson politikai szorongást, a Belügyminisztérium Esélyteremtési Főigazgatósága benyújtott egy félmilliárdos ki nem fizetett számlát az ORÖ-nek, Sztojka főigazgató, augusztus óta romaügyi kormánybiztos, december végén egy hotelbe hívta az ORÖs „tékozló fiúkat”, hogy velük búcsúztassa az óévet. Közölte velük, hogy ők a fideszes család tagjai, ennek megfelelően kell viselkedniük, és akkor mindenki jól jár. Vannak ezek a tartozások, és ugye egyébként is a BM mindenkiről és mindent tud. De mindezek ellenére van egy csomó lehetőség, amit most fölkínál, természetesen a „körön belül lévőknek”.

Ez a Pegazus-szintű tájékozottság, és a „mentoroknak, koordinátoroknak járó fizetések” pillanatok alatt újrarendezték a sorokat: így az ORÖ-ben újra többséget alkot a Lungo Drom. Megértették az elvtársak, hogy az ő érdekük azonos a „család, az állam, és a párt” érdekeivel: Farkas Félixet vissza kell szavazni a lista élére, pont. A fideszes pártállam fogja eldönteni, hogy képviselő lesz-e belőle (ez esetben mintegy harmincezer magyar választópolgár feliratkozik a cigány nemzetiségi listára – ezáltal ők nem szavazhatnak a pártokra –, leadja szavazatát a roma listára, amellyel beküldi a T. Házba lista élén állót), vagy ahogy eddig, párezer, vagy akár párszáz szavazattal szavazat nélküli (néma) szószóló marad. Így a romák tömegei is „szabadon” szavazhatnak majd – ahogy eddig – a Fidesz pártlistájára.

A közvetlen roma képviselet másik módja az lehetne, ha saját politikai erővel bírnánk, és átugornánk az 5%-os parlamenti küszöböt. Már csak az előzőekben leírtak miatt sem tudunk egyik feltételnek sem megfelelni: nincs saját politikai pártunk, amely megugorná a küszöböt. Az elmúlt fél évszázad roma politikáját meghatározó avítt nemzetbiztonsági doktrína napi gyakorlata („a cigány öntudat veszélyes a magyar államra: etnikai konfliktusokat gerjeszthet”, vagy a 2002-ben előjött: „ti dönthetitek el, ki kormányozzon”) szétverte a civil roma önszerveződést is: harminc éve a minden kormány számára megbízható Lungo Drom állami „feltőkésítésével” korrumpálja és államosítja a politikai-érdekvédelmi szervezeteket. Csak a rövid pórázon tartott és/vagy hatalomszolga cigány politikusok rúghattak/nak labdába – az elmúlt bő 25 évben a politika cigánytelepén, az OCÖ-ben, ORÖ-ben. Az öntudatos, jogkövetelő polgárjogi mozgalom leszűkült néhány radikálisnak, Fekete (vagy „Barna”) Párducnak bélyegzett vezető által működtetett egyesület, alapítvány hősies kiállásaira.

Ennek ellenére a 2014-es választásokra megmozdultak a mindenik oldalban csalódott cigány választók, és országos lista állításához segítették a Magyarországi Cigány Pártot. Az MCP indulásával esély kínálkozott arra, hogy egy országos hálózatot alkotó politikai pártunk legyen, amelynek erőteljes programja van, és szavahihető, autentikus hangja a roma közösségeknek. De elszabtuk: a miskolci vezetés vállalkozási projektnek tekintette az indulást, ahogy ezt a Fidesz elvárásai és a törvényi szabályozás előrevetítette. A pártállam ui. hatalmas pénzzel díjazta a jelöltállítást, amelynek feltételeit a többes ajánlás intézményével kriminálisan megkönnyítette. A jelölés, így a választás komolytalanná züllesztése mellett nagy pénzek érkeztek a számlára, törvénytelen felhasználásuknak semmilyen jogkövetkezménye nem volt – legfeljebb a tolvaj pártelnökök „megbonthatatlan barátságot” kötöttek a kormányzó párttal, esetleg a belüggyel. Mindez 2018-ban is megismétlődött. A pártállam és annak cigány kápó rendszere ezzel is tovább demoralizálta, és a saját karámjaiba hajtotta a legkiszolgáltatottabb választói réteget, a cigány elnyomottakat.

Talán megoldást jelentene, ha egy demokratikus parlament eltörölné a bejutási küszöböt. Így körülbelül százalékonként egy képviselői mandátumot szerezhetnének a kispártok (esetleg civil szervezetek) vagy a nemzetiségi listák. Tehát, ha mondjuk 60%-os részvétel mellett 120 ezer szavazatot kapna egy polgárjogi párt vagy etnikai lista, két legitim képviselői hely jutna a törvényhozásban. Erre még nem lesz lehetőség 2022-ben.

A közvetett, vagy korlátozott képviseletnek egyféle módja lehetséges: ha a kormánypártok, illetve az ellenzék közös listájára a pártok fölpakolnak cigány származású politikusokat.

Márki-Zay Péter az ellenzéki miniszterelnökjelölt-aspiránsok 2021. szeptember 24-i nyilvános tv-vitáján egyedül szólította meg a roma közéletet. Javasolta, hogy az országgyűlési választásokon a pártok az ellenzéki közös listán esélyes első harminc helyen legalább három roma jelöltet indítsanak. A Jobbik elnöke kislisszolt az egyenes nem-válasz elől („nem hívei a kvótarendszernek”), a többiek, a DK, a Momentum, valamint a Párbeszéd-MSZP jelöltjei, Dobrev, Fekete-Győr és Karácsony – ugyan a pártjukkal való egyeztetés nélkül – de támogatólag nyilatkoztak a felvetésről. A miniszterelnök-jelölt eddigi kommunikációjában – a képmutató „baloldali” és a szociáldarwinista „jobboldali” roma politikával szemben – befogadást, felzárkózást szorgalmazó integratív politikát hirdetett meg. Vagyis olyan feltételrendszer kialakítását, amely lehetővé teszi a társadalomból kirekesztett cigány/roma nemzetiségű magyar emberek számára is a politikai közösségbe való be-, vagy visszaintegrálódást, a közös haza építését. Ennek első pontja szerinte – helyesen – a politikai integráció, a demokratikus politikai döntésekbe való beleszólás jogának az érvényesítése, vagyis a romák hiteles politikai képviseletének a megteremtése.

Szeptember vége óta előbb a Momentum és a Párbeszéd, majd az MSZP országgyűlési választási listája, erősorrendje is nyilvánosságra került. A Momentum az első 15 helyen nem szerepeltet cigány politikust. A Párbeszéd Berki Sándor salgótarjáni munkásembert, a párt tevékeny és népszerű Nógrád megyei elnökét, roma témafelelősét a bejutásra esélyes negyedik helyen szerepelteti. Az MSZP az esélytelen 18. helyre rangsorolta hűséges roma politikusukat, Teleki Lászlót.

A DK környezetéből olyan információk láttak napvilágot, miszerint Kolompár Orbán, az ORÖ korábbi, és Agócs János, a jelenlegi elnök között zajlik a verseny, s közülük az előbbi esélyesebb. Kolompár szervezete elsőként állt be a DK mögé, az előválasztási kampányban szorosan követték Dobrev Klárát, együttműködésüket szerződés rögzíti. Varjú Lászlóval folytatott tárgyalásukat például egy azóta letörölt facebookos videófelvétel is őrzi, amelyen a DK alelnöke Majakovszkij Leninnel kapcsolatos, feledésbe merült sorait idézi fel, amikor kijelenti: „Kolompár volt, van és lesz!” (Érthetetlen, hogy mitől ez a nagy „egymásra találás”; Ha Kolompár mögött több tízezer cigány szavazó állna, még csak-csak értenénk a dolgot, de ennek a töredéke sem áll, mint ahogy akkor sem állt, amikor a szocik puccsal az országos cigány önkormányzat élére rakták, s nyolc évig jelentős pénzek és infrastruktúra felett diszponált…).

A párton belül azonban heves tiltakozások indultak el a Kolompárral való együttműködés és esetleges jelölése kapcsán. Az ellenzők szerint támadhatóvá válnak, ha nekik is lesz egy „farkasflóriánjuk”. (Lényegi különbség a két figura között, hogy az uniós támogatások helytelen felhasználása miatt Kolompárt a Farkas alatt eltűnt pénzek töredékéért elítélték, és több mint egy évet börtönben is ült, míg Farkast hat éve ki sem hallgatja Polt.) Kérdés, ha nem a „kisorbán”, akkor ki lesz a DK-ban a romák politikai képviselője? Egyelőre úgy tűnik, a DK-ban sem lesz roma képviselő.

Januárig úgy tűnt, saját pártlistáján Márki-Zay fog szerepeltetni további egy-két főt. A miniszterelnök-jelölt roma ügyekért felelős stábtagja, Lakatos Béla szerint a személy kiválasztására „pályázat lesz kiírva”: bárki indulhat, s hogy ki nyer, arról az MZP-stáb fog dönteni. A miniszterelnök-jelölt január 4-i Facebook-bejegyzésében több országos roma önkormányzati politikussal készített friss fotóval nyitja az évet, a következő szöveggel:

„Közös harcunkhoz megfelelő képviselet is szükséges a roma testvéreimmel. Lakatos Béla, ifj. Bogdán János, Varga Zoltán, Hegedűs István, Agócs János”

A névsorból úgy tűnik, Márki-Zaynak nincsenek roma lánytestvérei, esetleg nem ismeri őket. Ha kéri, szívesen bemutatunk neki több nyelven beszélő, megbecsültséggel rendelkező, a romák jogaiért folyó küzdelemben bizonyított fiatal, cigány értelmiségi nőt. Ahogy férfi politikust is, szívesen.

Friss hír, hogy a miniszterelnök-jelöltnek nem lesz saját frakciója, ebben állapodott meg az ellenzék vezérével, Gyurcsány Ferenccel. Így további presztízsveszteséget akkor nem szenved Márki-Zay, ha a Momentummal, DK-val, vagy az LMP-vel megegyezik abban, hogy e pártokhoz, esetleg az anyaszervezetéhez, a Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz (MMM) közel álló roma politikust tegyenek fel a közös listára. Így lehetőség kínálkozhat arra, hogy Oláh József (Pöli), Lőcsei Lajos (Momentum), Ifj. Bogdán János (Bicske, MMM) és Ignácz József (Besence, LMP) közül egy-két fő 2022-ben képviselő legyen.

Hogy milyen színvonalú, hitelességű lesz ez a közvetett politikai képviselet, az nagymértékben függ a kiválasztott személyek és a pártjaik színvonalától és hitelességétől – és e tekintetben joggal lehetnek fenntartásaink.

A Roma Parlament tavaly november 8-án levélben fordult Márki-Zay Péterhez és stábjához. A cigány jelöltek kiválasztásához a helyi képviselőjelöltek és a miniszterelnök-jelöltek kiválasztásánál jól bevált előválasztást javasoltuk. Levelünkre szóban reagált Márki-Zay cigányszakértő munkatársa. Lakatos Béla szerint a roma előválasztáshoz kevés az idő, és a pártoknak nincs elég energiájuk, pénzük ehhez a feladathoz, ráadásul a cigány politikusok sem támogatják a felvetést. Ez utóbbi sejthető volt.

A pártok akarnak dönteni, és nem fogják a roma választókra bízni a döntést. Az ellenzéki pártok roma politikusai sem bíznak a saját ismertségükben, népszerűségükben.

Orbán Viktor – az ellenzék politikusaival ellentétben – tisztában van a cigány szavazatok kiegyenlített küzdelemben különösen magas értékével: Sztojka Attila esélyteremtési főigazgatót múlt év augusztusában roma kapcsolatokért felelős kormánybiztossá nevezte ki, akinek politikai súlyát és rangját fölemelte a párt novemberi kongresszusán történt szerepeltetése. Farkas Flóriánt elbújtatták, egy hangja sincs. A „néma szószóló” Farkas Félix ORÖ-s listavezetői helyéért elkövetett kormányzati beavatkozások azt is jelzik, őt látnák szívesen a Lungo Drom élén. Ennek „kivitelezése” a választásokig nem reális, így Flóriánnal fognak „stratégiai szerződést” kötni. A Híd a munka világába programnál történt többmilliárdos csalás és lopás ügyében hat éve indított nyomozás határidejét 2022. júniusra tolták ki. Addigra el fog dőlni a szolnoki Don sorsa. Bizonyosra vehető, hogy képviselő lesz, és szerintem várható még egy meglepetésjelölt – egy ismert, közkedvelt fiatal cigány művész vagy tudós bedobása a politikai arénába.

Hova fognak szavazni a romák tömegei?

A legnagyobb valószínűség szerint a legszegényebb falvak még szegényebb cigányai – a megnyomorított és a rendszer szolgájává tett választók tömegei – ahogy eddig, most is az elnyomóikra fognak szavazni.

Miért lehetséges ez? Úgy vélem: elsősorban nem a „Stockholm-szindróma” az ok, hanem a központosított (maffia)állam belső hatalmi, működési struktúrája.

Ennek a függőségi rendszernek a legalján és legszélén helyezkednek el a közmunkások, illetve a közmunkára váró vagy onnan is kiszorult munkanélküliek, a nyomorgó falusi cigányok. Életben tartja őket a rezsim: a választási évben megemelt közmunkabér háromszor annyi pénz, mint a munkanélküli segély, amit családonként nemcsak egy fő vehet igénybe, mint annak előtte, a „balliberális” kormányok utolsó éveiben. Ennek következtében „csak”ott fordul elő éhezés, ahol egyedül kényszerül valamely szülő több gyereket nevelni, vagy súlyos és állandó betegség okoz ellehetetlenülést. De a legrosszabb helyzetű települések nagy részén jelen van valamelyik egyház, ingyenkonyhával, az iskolában is ehetnek a gyerekek, s akik nélkülöznek, kapnak néha segélycsomagot, tűzifát, jut némi zöldség a falu fóliasátorából. Azokat pedig, akik iparkodóbbak és beletanultak egy (rész)szakmába – a kivándoroltak miatt keletkezett munkaerőhiányból fakadóan – felveszik a multik is dolgozni, így többszázezret vihetnek haza a Boschból, vagy a német autógyárakból. A budapesti építkezéseken is megkereshet egy segédmunkás 300 ezret, egy jó szakmunkás ennek majdnem a dupláját: sokan találkozhatnak az M3-on a lerobbant kisbuszokkal, amelyek hajnalonta Hevesből, Nógrádból hozzák a cigány brigádokat a fővárosba, és este szállítják őket haza.

Beletörődtek abba, hogy sokukat iszonyatosan kihasználja, kizsákmányolja a korrupt gazdasági rezsim; nem érdekli őket, hogy az új urak hány milliárdot lopnak el a közösből; azt mondják, Orbánnak köszönhetik, hogy arányaiban nem csupán kisebb mértékű az éhezés, de a dolgosabb réteg fejlődik is. Többségük a cigánytelepen maradt, mert nem engedi az urak rendszere, hogy a cigány beköltözzön a faluba – ebbe is bele kellett nyugodni –, de a házuk szebb és komfortosabb lett, ezért Orbánra fognak most is szavazni.

Vagyis a roma szegények és kirekesztettek nagyobb része picivel jobban él, de semmiképp nem él rosszabbul, mint a balliberális kormányok alatt élt.

A koronavírus-járvány lezárása alatt munkáját vesztett, megtakarítással nem bíró cigány tömegeknek a civil szervezetek segítettek túlélni a karantén szörnyű kínjait: sok helyütt nemcsak a maszk vagy a gyógyszerek, tisztálkodószerek hiánya volt kétségbe ejtő, de a nyomortelepüléseken előfordult, hogy az alapélelmiszerekben és vízben is hiányt szenvedtek a legszegényebbek. A kormányzó szélsőjobboldal totális közönye halálra ítélte a nyomorgókat. A civil szervezetek, egyházak, jóérzésű emberek és kisközösségek összefogása, segítségnyújtása életmentő volt.

Ők nem látják olyan mértékű problémának a jogállam leépítését, a feudális Magyarország előretörését, mert ők korábban sem voltak a köztársaság sáncain belül, náluk korábban is feudalizmus volt, legfeljebb most többet és nyilvánosabban lopnak az urak, mint a szocik alatt. De most a helyi gazdasági és politikai hatalom kontrollja és befolyása révén részei az illiberális hatalmi struktúrának, tartoznak valahová…

Mindezek miatt bizonyosra vehető, hogy a vidék cigánysága nem fogja leváltani az orbáni rezsimet.

Márki-Zay, a korrupció és rasszizmus nélküli Fidesz-kapitalizmust hirdet. De elfelejti, ez önellentmondás: a Fidesz-féle kapitalizmus alapja éppen hogy a korrupció és a rasszista gyűlöletpolitika.

Ugyanakkor van bátorsága szembeszállni a maffiarezsimmel, mert ehhez erkölcsi felhatalmazással bír: nem a nagyrészt képmutató, korrupt és gyáva magyar posztkommunista elit dagonyájában szocializálódott, hanem amerikai-kanadai úriemberek között lett üzletember; és nem üzletelt, különösen a köztulajdon ellopásában, egyik oldallal sem. Eddigi megnyilatkozásai alapján Márki-Zay érzi, hogy a hazai romák a magyar demokrácia és gazdaság, a magyar jövő kiaknázatlan aranytartalékai. Kérdés, meg tudja-e erről győzni az előítéletes, frusztrált, nemcigány magyarokat? Legalább ilyen nehéz feladat lesz elhitetni a közel félmilliós roma-cigány választói réteggel (is), hogy a maffiarendszernél van jobb, van emberibb életkilátás. Mégpedig van: a szabad emberek okos és bizalomteljes együttműködésén alapuló társadalom, ahol a szegény emberek fejlődésének és jóllétének alapja a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés, a jó és kirekesztésmentes iskola, a tisztességes bért fizető munkahely, amelyeket erős törvények és egy határozott kormány fog garantálni.

Márki-Zay többször hivatkozik a hódmezővásárhelyi modellértékű roma programra: ahol a cigányokkal együtt, egyenrangú viszonyban, végiggondoltan és szakszerűen zajlik egy rehabilitációs, komplex fejlesztési program. Ez referencia: bizonyíték és ajánlólevél, hogy ha jó a vezető, és a közösség összefog, létre lehet hozni vegyes iskolákat; szakmásító tanfolyamokat. Be lehet vinni a verseny feltételei közé a romák által vezetett/tulajdonolt vállalkozásokat is. Kicsi segítséggel komoly sikereket érhetnek el.

De a hódmezővásárhelyin kívül hivatkozhat-e Márki-Zay más demokrata vezetésű önkormányzatra, felmutatható-e például „budapesti modell”, erzsébetvárosi, józsefvárosi „zászlóshajó-program”? Pedig javaslatokat tettünk rá, a két évvel ezelőtti választások után, és azóta is többször.

Hogyan fognak szavazni az ellenzéki vezetésű városok romái?

A Roma Parlament még a rendszerkritikus polgárjogi mozgalmak közül is egyedül állt Karácsony, Pikó, Baranyi, Niedermüller, vagy a miskolci Veres Pál mellé, mert őszintén hittünk abban, hogy végre nemcsak nevükben, hanem a meggyőződésükben, cselekedeteikben is zöld, baloldali és szabadelvű emberek fogják vezetni a „szabad városokat”. De például Budapesten a barátainktól küzdelmek árán megszerzett józsefvárosi Kőfaragó u. 5. alatti, 71 négyzetméternyi galérián kívül sehol nem érezhetjük a cigány intézmények szabadságának alkotó, városi levegőjét!

A fővárosi önkormányzat, mint a kerületiek nagy része „cigánymentes övezet”: még mutatóban sincs egy osztályvezető, vagy egy alpolgármester. Legfeljebb takarítónő lehet cigány a balliberális világváros ezerfős hivatali rendszerében.

Beszédes példa: két éve átfogó fővárosi roma stratégiát javasoltunk, roma esélyteremtő programot, végrehajtására biztosi intézmény felállítását a Városházára, a romákkal sűrű kerületekbe, az egykori Cigány Házból lett üres Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ (FROKK) ügyének rendezését. (Közismert tény, hogy a központ 10 éve nem végez értékelhető munkát. A fizetésüket mégis kézhez kapják.)

Mi alapján várható el, hogy a százezres fővárosi roma szavazói kör az ellenzékre szavazzon, ha még a tőlük elorozott Cigány Házat, Roma Parlamentet és Rádió C-t sem kaphatta vissza a budapesti cigányság? Balogh Lajos (Paci) fájdalmas halála óta Józsefvárosban egy cigány politikus vagy szakértő sincs a vezetés körül. A nyolcadik kerületiek panaszkodnak, koszosabb, rendetlenebb a kerület, mint a Fidesz alatt volt. A megpályázható lakások száma csak töredéke a beígérteknek. Erzsébetvárosban felkérésre hetven család bevonásával elkészítettünk egy roma esélyteremtő programot. A szakma elismerését fejezte ki, a megrendelő Niedermüller polgármester úr (DK) nyilvános kér(d)ésre sem nyilatkozott –folytatjuk-e a beígért megvalósítással? Nekik Zinyó úr, a roma önkormányzat botrányhős elnöke a partnerük, és nem a roma értelmiség, polgárság.

S ha megnézzük, milyen káderpolitikát csinál a Fidesz, látható, hogy nagy léptekkel építi ki a párthoz-kormányhoz hű új roma elitet! Nem a félanalfabéta aktivistákat szervezi maga köré, hanem a roma egyetemistákat és főiskolásokat tolja a keresztény szakkollégiumi és az alapítványi egyetemi hálózatba. A közszolgálati egyetemen egyre több diák tesz esküt a magyar állam szolgálatára. Az államigazgatásban, a külügyben, a miniszteri sajtóosztályokon magas állami tisztségekben (nemcsak roma fókuszú feladatokkal megbízva!) ülnek fiatal szakembereink.

A Fidesz a baloldalinak, liberálisnak tartott intézményeinket sorra felszámolta, ellehetlenítette vagy államosította. Térdre kényszerített minden roma pénzekből élő értelmiségit, politikust. A polgárjogi mozgalom két „állva maradt” vezetője (Setét Jenő és Horváth Aladár) számára nyitva állt a lehetőség az egyezségre, ami még azzal is kecsegtetett, hogy a romák széles rétegei számára teremthetünk esélyt. Azonban az elveink („Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.”) felülírták az antidemokratikus állammal való szövetkezés potenciális előnyeit.

A szellemi barátainknak gondolt, és hatalomba került városvezetők nem gondolták feladatuknak, hogy a Fidesz által egyesületétől, intézményétől, életlehetőségeitől megfosztott roma értelmiségieket valamelyest kárpótolják, legjobbjainkat pozícióhoz juttassák. Ahogy a körülöttünk, a baloldali liberális „iskoláinkban” felnőtt többdiplomás tanítványaink, kutatóink sem juthatnak megfelelő kutatási, tanítási lehetőséghez. Jó esetben külföldön, vagy valamelyik Soros-intézetben lelhetnek polgári megélhetést biztosító állásra.

Ezzel szemben a Fidesz körüli roma értelmiségiek, vállalkozók nem hogy folyamatos megbízásokhoz, de vagyonokhoz jutnak.

Szavazhatunk-e a Jobbikkal kiegészült ellenzékre?

Hiába mutat fel rokonszenves tulajdonságokat Márki-Zay, hiába hiteles számunkra törekvése a konzervatív, baloldali és liberális értékek összeegyeztetése ügyében, roma területen valamennyi szövetségese komoly hitelességi deficittel bír. Leginkább a Jobbikkal való együttműködés miatt lehetetlen beállnunk az ellenzéki koalícióba. Értjük a történelem drámai kihívásainak üzenetét, hogy csak egy egységes ellenzék tudja leváltani Orbánt. Azon romák döntését, akik eszerint a közös jelöltekre és az MZP-listára fognak szavazni (esetleg úgy, hogy ahol jobbikos a jelölt, ott nem szavaznak), ha mégis, akkor a kétfarkúakra, maximális tisztelettel fogadjuk. Az ellen sem tudunk tenni érdemben, hogy ha a hatalomtól függők a jelenlegi kormánypártra teszik le voksukat.

Az öntudatos romák, akik a polgárjogi mozgalom antifasiszta, kirekesztésellenes akcióin nevelkedtek, a Jobbikkal kötött szerződés miatt nem fognak az ellenzékre szavazni.

A 2021 októberben megjelent A nemzeti(-)szocialista Miskolc című tanulmányomban azt elemeztem, miképp volt lehetséges a kétezres évek első évtizedeiben (is), hogy a Számozott utcák cigány negyed romáit állami segédlettel elűzzék otthonaikból. A recept nem csak a nácik, vagy az államszocik, de a városrehabilitáló „liberális önkormányzatok” által is kipróbált: össze kell kötni az ingatlanpanamát a város -az adott esetben- stadionépítés és a cigánymentesítés „nemes eszméivel”. Miskolcon a Fidesz „hagyományápolására” erősített rá Jakab Péter, és az általa vezette helyi Jobbik. 2010-től sorozatos cigányellenes provokációi, hisztériakeltései, közösségsértő, gyűlöletet szító megnyilatkozásai uralták a közéletet, tartották félelemben Miskolc cigányait. A város (2006 után az ország is) a Jobbik politikai fogságában annak anticiganista programját valósította meg. 2010-ben a parlamenti választások második fordulójában az MSZP új szociálpolitikai (elsősorban családtámogatási) programmal állt elő, szinte szóról-szóra megegyezett a Jobbikéval. Ők sem kértek még bocsánatot a cigányoktól.

A Debreceni Ítélőtábla és a Miskolci Törvényszék jogerős ítéletei, hazai és nemzetközi jogi fórumok állásfoglalásai bizonyítják, hogy „a város önkormányzata, a Miskolci Önkormányzati Rendészet éveken át megalázta, zaklatta, emberi méltóságában folyamatosan megsértette a város szegénytelepeinek lakóit, akik túlnyomórészt roma származásúak”. Az ítélet szerint az önkormányzat és rendészete a miskolci romák emberi méltóságát és egyenlő bánásmódhoz való jogát megsértette a szegénytelepeken folytatott razziákkal, illetve egyéb, a romák elüldözését szolgáló intézkedésekkel. Ide értendő az önkormányzat és a polgármester nyilvános kommunikációja is. A Miskolci Törvényszék ítéletének indoklása implicite az apartheid bűncselekmények tényállását is rögzíti: Miskolc vezetése olyan emberi(es)ségellenes cselekményeket hajtott végre, amelyek a nemzetközi egyezmények és a magyar jogszabályok szerint is „a békét, a népek szabadságát, a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoportok létét és elnyomásmentes élethez való jogát veszélyeztetik”. Álláspontunk szerint Jakab Péter, jelenlegi Jobbik elnök, a 2010-es években a miskolci képviselőtestület jobbikos politikusaként társtettese volt az apartheid-bűncselekményeknek: cigányüldözést követett el legalább kétszáz cigány családdal szemben! Ezek az emberi(es)ségellenes bűnök elévülhetetlenek. S ha ez a felelősség örökké tartó, megbocsáthatunk-e anélkül, hogy a tettes felelne tettéért?

A Jakabbal szövetségesek folyamatosan védik a fasisztából lett demokratát. A holokauszt-túlélő nagymama cigányüldöző unokájának lehetősége lett volna pl. a Számozott utcáknál bocsánatot kérni az onnan, és a városból elüldözöttektől, és hazahívni a Torontóban politikai menekültstátuszt kapott, de hazavágyó cigányokat, és nekik, valamint a környező nyomortelepekre menekülteknek megígérni, koalíciós társaival egyetemben, hogy az új kormány emberi létezésre alkalmas otthonokat és környezetet fog biztosítani állampolgárainak. Ez is elmaradt.

Mindezek után a kérdés úgy tehető fel: ha nem szavazhatunk sem az ORÖ-listára, sem saját pártunkra, ha nem szavazhatunk sem a Fideszre, sem az ellenzéki koalícióra, kire szavazhatunk?

Véleményem szerint ezen abszurd és végtelenül szomorú helyzetre a megoldás: a viccpárt (lenne, ha komolyan venné a jelen helyzetben kialakult protest-párt szerepét).

Velük kellene „társulnia” a roma polgárjogi mozgalmaknak, civil, értelmiségi, művészeti csoportoknak, és felmutatni egy vállalható, emberséges alternatívát. Esély kínálkozna egy 5-7 fős parlamenti frakcióra, amelyik szoros eredmény esetén jelentős befolyással bírna a törvényhozásra.

S ha a kutyákat saját kenneljükbe zárja a brandjük, s nem nyílik lehetőség a velük való szövetkezésre, tudomásul kell vennünk, hogy az öntudatos romáknak, tágabb értelemben a rendszerkritikus, polgárjogi gondolkodásnak nem lesz 2022-ben képviselete a magyar Országgyűlésben.

Hozzá kell látni a saját, európai polgárjogi pártunk felépítéséhez!