Se szeri se száma azoknak a módszereknek, amelyekkel a kormányzatok világszerte a koronavírus elleni védőoltás felvételére akarják motiválni vagy éppen kényszeríteni a munkavállalókat. A magyar kormány általános oltási kötelezettséget csak néhány állami szektorban rendelt el, a magánszektor esetében pedig a munkáltatónak adta meg a jogot, hogy eldöntse, kötelezi-e a dolgozókat az oltásra. Az állami szférára érvényes oltási kötelezettség azonban számos olyan területen vezethet az oltást felvenni nem kívánó dolgozók kiesése miatt további létszámcsökkenéshez, amelyek már így is súlyos munkaerőhiánytól küzdenek.
Az általunk novemberben megszólaltatott szakszervezetek egyöntetű véleménye szerint a kötelező oltás elrendelését a munkáltatóra bízó intézkedés leginkább felelősséghárítás volt a kormány részéről, ami nem növelte érdemben a lakosság átoltottságát, hiszen a legtöbb cég egyszerűen nem engedhette meg magának az oltás elutasítása miatt kieső dolgozók nyomán kialakuló munkaerőhiányt, és az ezzel járó versenyhátrányt, ezért inkább nem is élt a felkínált lehetőséggel. Ez alkalommal arra voltunk kíváncsiak, hogy mi a helyzet azokban az állami szektorokban, mint az oktatás, a közigazgatás vagy éppen a katasztrófavédelem, ahol a kormány bevezette a kötelező oltást? Jó megoldást választ-e a kormány egy olyan területen, ahol a szakszervezetek támogatják az oltást, a kormány kötelező oltási stratégiáját és annak végrehajtását viszont számos ponton elhibázottnak tartják?
Sok szakmában néhány ember hiánya is katasztrófához vezetne, nemhogy a munkaerő 30 százalékának a hirtelen kiesése
Az oltási kötelezettség elsősorban olyan területeket érint, mint az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra, a közigazgatás, a rendvédelmi és katasztrófavédelmi szervek, valamint a honvédség. Alapvetően két dolog közös ezekben az igen különböző területekben: a munkáltatói szerepkört kizárólag vagy túlnyomórészt a központi vagy helyi kormányzat gyakorolja, illetve az, hogy a felsorolt szakmák döntő többségében óriási problémát jelent a munkaerőhiány. Az általunk megkérdezett szakszervezetek egyöntetű véleménye szerint
a kormány azon döntése, hogy az oltás felvételét megtagadókat maximum egy évig tartó fizetetlen szabadságra küldik, majd pedig elbocsátják, ha ez idő alatt sem oltatták be magukat, csak súlyosbítani fogja a megfelelő számú munkavállaló hiánya miatt fellépő problémákat.
A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete (HTFSZ) részéről Salamon Lajos szakszervezeti elnök arról beszélt, hogy számításaik szerint a tűzoltók 30 százaléka még nem oltotta be magát, ezt a magas arányt látva pedig nehezen tartják elképzelhetőnek, hogy a január 31-i határidőig olyan számban vonulnának a tűzoltók az oltópontokhoz, hogy februártól ne jelentsen problémát a katasztrófavédelem megfelelő működtetése. Salamon szerint ugyanis a rettentő alacsony bérek, a rossz munkakörülmények, a kevés jelentkező és nagyszámú leszerelő miatt már így is olyan alacsony az állomány létszáma, hogy ha csak a dolgozók 10 százaléka esne ki az oltási kötelezettségnek való ellenszegülés miatt, már az is alapjaiban veszélyeztetné a tűzoltóság működését.
A közoktatásban is komoly problémát jelent, hogy sok pedagógus nem térhetett vissza a munkába a téli szünet után: az állami iskolákban tanítóknak december végéig kellett beoltaniuk magukat. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma néhány napja egy igen karcos sajtóközleményben büszkélkedett el vele, hogy a 78 ezer, állami intézményben tanító pedagógus közül csupán 1 százalék azok aránya, akik még nem oltották be magukat, és az ellenzéki pártok hangulatkeltéseként értékelte azokat az aggályokat, hogy sok iskolában lép fel tanárhiány az oltási kötelezettség miatt. Ahogy azt a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) a Mércének eljuttatott közleményében kifejti, a valóság az, hogy a tankerületekhez tartozó pedagógusok 94 százaléka oltott, tehát a maradék hat százalék nem vette fel az oltást, ebből egy százaléknyian mentek fizetés nélküli szabadságra, a többiek orvosi vagy miniszteri mentességet kaptak a fizetés nélküli szabadság alól vagy annak elbírálására várnak, egy százaléknyian táppénzen vannak.
Az általunk megkérdezett szakszervezeti vezetők igyekeztek árnyalni az EMMI optimista termelési jelentését. Ahogy a PSZ részéről Totyik Tamás alelnök elmondta, a kormányzati statisztikák nem veszik figyelembe a pedagógustársadalom körülbelül egy százalékát kitevő dolgozókat, akik az oltási kötelezettséget tavaly októberben bejelentő kormányrendelet után egyszerűen a pályaelhagyás mellett döntöttek, ők pedig már nem is szerepelnek a statisztikában. Totyik szerint ezért az állami iskolák háromnegyedében kellett helyettesítésekkel vagy más módon megoldani a kötelező oltás felvételének elmulasztása nyomán kieső pedagógusok pótlását.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) részéről Nagy Erzsébet azt emelte ki, hogy számos pedagógus orvosi vagy miniszteri felmentést kapott az oltás alól, így valójában alacsonyabb a közoktatásban a dolgozók átoltottsága.
Ráadásul a PDSZ szerint a mentesítési rendszer teljesen átláthatatlan, nem világos ki és milyen alapon kaphat felmentést.
A szakszervezeti vezető találkozott olyan pedagógusokkal, akiknek súlyos autoimmun betegségük vagy a lombikbébi programban való részvételi szándékuk miatt orvosi szakemberek nem javasolták az oltás felvételét, de nem kapták meg a felmentést, melynek birtokában oltatlanul is dolgozhatnának.
Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke úgy látja, jelentős eltérések mutatkoznak az átoltottságban az MKKSZ által képviselt különböző szakmákban (már csak azért is, mert például az önkormányzati dolgozók számára csak egy maroknyi település vezetése tette kötelezővé a védőoltást), ami a szakszervezeti vezető szerint jelentős részben az oltással kapcsolatos kormányzati kommunikáció átláthatatlanságára és átgondolatlanságára vezethető vissza.
Az oltás miatt kiesők pótlására az állam jogsértő és további pályaelhagyást ösztönző intézkedésre hagyatkozik
Felmerül a kérdés, hogy a kötelező oltás által érintett szakmákban hogyan lehetséges a kieső munkaerő pótlása akkor, amikor ezek az ágazatok már eleve igen komoly munkaerőhiánnyal küzdenek. Boros Péterné szerint a közigazgatásban erre egyedül ott nyílik valódi esély, ahol lehetséges az online ügyintézés, ahol viszont erre nincs lehetőség, ott a kormány az oltási kötelezettséggel tulajdonképpen maga alatt vágja a fát, hiszen az államigazgatás alapvető területein történhetnek fennakadások a kieső munkaerő miatt.
Szerinte súlyos problémák jelentkezhetnek még a szociális szférában, hiszen könnyen előfordulhat, hogy bizonyos helyeken nem lesz elég ember az idős, egyes esetekben demenciával élő állampolgárok ápolására.
Nagy Erzsébet kifejtette, hogy a tanárhiányt nem egy esetben olyan módszerekkel kell megoldani, amelyek teljesen szembemennek a pedagógusok foglalkoztatását szabályozó törvényekkel.
Az egyik ilyen a kényszerszabadságra küldött tanárok óráinak szétosztása, amelynek következtében emelkedik az egy főre eső ledolgozandó óraszám, miközben ezért a túlmunkáért nem kapnak megemelt juttatást az azt elvállaló pedagógusok. Számos intézményben gyakori még a kieső tanárok eseti helyettesítéssel való pótlása, ami azonban a szakszervezet szerint szembemegy azokkal a hatályos jogszabályokkal, melyek értelmében ilyen típusú helyettesítés csak akkor írható elő, ha egy adott munkakör nincs betöltve, a pályázat kiírása vagy a pályáztatás folyamatban van, esetleg ha a pályáztatás sikertelen volt, illetve „ha munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált”.
A HTFSZ elnöke, Salamon Lajos szerint ha január végéig nem történik ugrásszerű növekedés a tűzoltók oltakozási kedvében, akkor szinte lehetetlen lesz kezelni a munkaerőhiányt.
Ebben komoly szerepet játszik az a tény, hogy a fizetetlen szabadságra küldöttek helyére nem lehetséges más dolgozók felvétele, ráadásul a dolgozók toborzása és kiképzése egy igen hosszadalmas munka, így nem lesznek azonnal pótolhatók azok a dolgozók, akikre jövőre elbocsátás vár, ha továbbra sem oltatják be magukat.
A szakszervezeti vezető úgy látja, hogy ilyen esetben a kormány csak olyan eszközökhöz nyúlhat, amelyek tovább növelnék az amúgy is jelentős páyaelhagyást. Az egyik ilyen a tűzoltók munkarendjét szabályozó 24/48 rendszer átvariálása lenne. (Ennek értelmében minden ledolgozott munkanap után két nap szabadnap jár.) Ezzel azonban végleg elveszítené munkaerő-megtartó erejét a tűzoltó szakma Salamon szerint.
A szép új világ, ahol az oltott rajztanár történelmet tanít az oltatlan diákok tömegének
Miközben a kormányzati kommunikáció kiemelt figyelmet fordít annak a ténynek a hangsúlyozására, hogy a kötelező oltás által érintett állami szakmákban mennyire magas az átoltottság, arról valahogy kevesebb szó esik, hogy ki és milyen minőségben pótolja az oltatlanok munkáját. Ez érthető módon különösen nagy gondot jelent a közoktatásban, ahol egy kieső matektanár óráit nem veheti át egy történelem szakos pedagógus. Vagyis, ha pontosak akarunk lenni, akkor azt mondanánk, hogy nem lenne jó, ha a tanároknak olyan tantárgyakat kéne oktatniuk, amihez nincs képesítésük. Totyik Tamás beszámolója alapján pedig éppen ez történik.
A PSZ alelnöke egy olyan esetről is beszámolt, amikor egy iskola francia szakos tanárának kiesése nyomán kérdésessé vált, hogy a végzős diákok hogyan készülhetnek fel majd az érettségire és a szülők jelenleg elkeseredetten keresnek valakit, aki – ha nem is rendelkezik tanári diplomával – legalább beszél franciául, hogy a gyerekeik legalább valamiféle nyelvoktatásban részesüljenek.
A PDSZ-es Nagy Erzsébet szerint az oltás alóli miniszteri felmentés bevezetése arról tanúskodik, hogy ezzel a problémával legalább részben a kormány is tisztában van.
Hasonló problémák merülhetnek fel a tűzoltók esetében is, hiszen nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a tűzoltói munka nem merül ki annyiban, hogy valaki egy nagy piros kocsival odagurul az égő házhoz, és addig locsolja a lángokat egy kerti slaggal amíg azok el nem alszanak. A tűzoltás egy nagyon komoly csapatmunka, amelyet Salamon Lajos szerint lehetetlen a hatályban lévő szigorú előírások szerint végezni, ha nincs elég ember az oltási kötelezettség, és az annak való jelentős mértékű ellenszegülés miatt. A HTFSZ vezetője attól tart, hogy amennyiben a munkaerő kiesése miatt a jelenleginél is gyakoribbá válna a tűzoltók áthelyezése, nem ritkán az ország átellenes pontjára, az magában hordozná annak a veszélyét, hogy a tűzoltóknak olyan térségekben kéne dolgozniuk, ahol nem rendelkeznek a munkájuk megfelelő végzéséhez elengedhetetlen helyismerettel.
Miközben az általunk megkeresett szakszervezetek kivétel nélkül támogatóak voltak a koronavírus elleni védőoltással szemben, kemény kritikával illették a kormány járványkezelési politikájának belső logikai ellentmondásait, és a dolgozók megélhetését megnehezítő elemeit. Nagy Erzsébet szerint például igencsak nehéz napirendre térni afölött, hogy miközben a tanároknak be kell oltatniuk magukat, addig a diákokra nem vonatkozik ilyen kitétel. Így tulajdonképpen egy némettanárnak most annak a tudatában kell munkába mennie, hogy egyrészt bármikor megkérhetik őt, hogy a pun háborúkról vagy a szinusztételről okítsa a nebulókat, másrészt pedig könnyen előfordulhat, hogy egyedül ő lesz beoltva a tanárhiány miatti csoportösszevonás következtében kéttucatnyi diákkal zsúfolt tanteremben.
Totyik Tamás szerint az a tény, hogy az oltási kötelezettség nem vonatkozik az egyházi, alapítványi és önkormányzati fenntartású iskolákra, azt mutatja, hogy a kormány célja nem más, mint a pedagógustársadalom megosztása az oltott – oltatlan, állami iskola – nem állami iskola kategóriák mentén.
Salamon Lajos azt nehezményezte, hogy miközben nemrég még több vezető kormánytag (köztük Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter) arról beszélt, hogy a fegyverpénznek hívott juttatás (melynek összege hathavi bérezéssel megegyező mértékű, és nevével ellentétben nem csak fegyveres erők és a rendőrség, de a tűzoltóság kötelékében szolgálóknak is jár) célja, hogy anyagi elismerésben részesüljenek a rendvédelem, honvédelem és katasztrófavédelem területén évek óta kemény munkát végző dolgozók, a juttatás mára kiváltsággá vált. Egy december végi kormányrendelet értelmében ugyanis már csak a beoltott munkavállalók részesülhetnek ebből a juttatásból.
Az MKKSZ-t vezető Boros Péterné úgy látja, az elhibázott járványügyi intézkedésekben komoly szerepe van annak, hogy a kormány a sokadik ilyen irányú kérés ellenére sem volt hajlandó érdemben egyeztetni a munkavállalókat képviselő szakszervezetekkel. Szerinte ugyanis a makroszinten érvényes intézkedések meghozatalánál elengedhetetlen, hogy az egyének igényei is érvényesüljenek, ezekről az igényekről pedig azok az érdekvédelmi szervezetek tudnának a legtöbbet becsatornázni a kormányzati döntéshozatalba, akik napi szintű közvetlen kapcsolatban állnak a munkavállalókkal.
A fentiek fényében jól látszik, hogy miközben a járványügyi kommunikáció szívesen beszél arról a nyilvánosságnak, hogy az oltási kötelezettség nem vezet komoly fennakadásokhoz az érintett szakmákban, de a valóságban a kormány nem tett mást, mint oldalba lökte azokat az állami szférákat, amelyek a rendszerszintű munkaerőhiány, az alacsony fizetések és rossz munkakörülmények miatt már így is a szakadék szélén táncolnak, és ahol néhány száz dolgozó kiesése is súlyos problémákhoz vezethet.
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy mivel a transzparens és egyértelmű oltási tájékoztatás helyett a kormány parancsolgatással és a nélkülözéssel való fenyegetéssel képzeli el az átoltottság növelését, akkor a továbbra is sok ember által osztott oltásszkepszis fényében ki lesz az, aki a magyar államot egyben tartja, és kieső orvosok, tanárok, tűzoltók, rendőrök, közalkalmazottak nélkül lesz-e e valaki, aki átviszi az országot a járvány utáni világ jelentette túlsó partra?
