Hétfőn Orbán Viktornak tehették fel kérdéseiket az ellenzék képviselői az Országgyűlésben, és ahogy azt már megszokhattuk, ez az ülés is bővelkedett figyelemreméltó hárításokban a miniszterelnök részéről.

Az egyik ilyen volt, amikor Harangozó Tamás (MSZP) arról a nagyjából egymillió lejárt szavatosságú PCR tesztről érdeklődött, amit nemrég nemes egyszerűséggel kidobott a kukába a kormány ahelyett, hogy mondjuk szétosztotta volna azt igénylő intézmények vagy olyan emberek közt, akiknek nem áll módjukban 15-20 ezer forintot kiadni, vagy több napot várni arra, hogy megérkezzen hozzájuk a háziorvos által felírt ingyenes teszt.

Válaszul Orbán közölte, hogy a PCR teszt semmire sem jó, csak az oltás jelent megoldást. (Hát, arra éppenséggel jó, hogy ha valaki – akár oltott, akár oltatlan – tüneteket észlel magán, meg tudja előzni, hogy megfertőzze a családját, barátait, vagy néhány tucat ismeretlent a buszon – de ne akadjunk fent a miniszterelnök „érvelésén”, ennél még cifrábbakat is hallhattunk.) Harangozó válaszában hangsúlyozta: jól mutatja, Orbán mennyire rosszul látja a helyzetet, hiszen Ausztriában (ahol majdnem annyian élnek, mint Magyarországon, és amit Orbán az első hullám idején a mi kísérleti laborunknak nevezett, amely néhány hétre előrevetíti, hogyan alakul majd nálunk a járvány, és ehhez mérten milyen intézkedéseket kell bevezetni) 12 796 ember halt meg eddig koronavírusban, nálunk pedig ennek többszöröse, 35 600.

Orbán szerint természetesen ez egész egyszerűen valótlanság, Magyarországnak nincs szégyenkezni valója. Ráadásul Harangozó megsértette a magyar orvosokat, ápolókat, kórházi dolgozókat is, „mert ugyan mitől halnának meg mástól indokolatlanul, ahogy Ön fogalmaz, ha nem a kezelés hiányosságaitól?” A következő másodpercekben megbizonyosodhattunk róla: az egészségügyi dolgozók egyetlen szerencséje, hogy egy ilyen védelmező miniszterelnökkel áldotta meg őket a sors, aki a Harangozó-féle feltételezéseket határozottan elutasítja.

„Aki arról beszél, hogy Magyarországon többen halnak meg, mint máshol, azt is állítja, hogy rosszabbul dolgoznak az orvosaink. Hogy rosszabbul dolgoznak az ápolónőink, és hogy rosszabbul működnek a kórházaink. Ez nem így van. A kórházakban dolgozó orvosok, ápolónők, a kórházakat igazgató emberek, az ott dolgozó nem egészségügyi munkát dolgozók mind becsületesen, kiválóan végzik a munkájukat, és az Ön gyanúsítgatásával szemben igenis megvédem őket” – mondta.

Ha egy szóval kellene jellemeznem az elhangzottakat, azt mondanám: gyomorforgató.

Bár ez már jó ideje nyilvánvaló, mégis a mai napig meg tud lepni Orbán mesterfokon űzött  felelősséghárítása és az a képessége, hogy az embereket egymás ellen fordítsa. 

Mert mi is történt itt? A miniszterelnök az egészségügyi dolgozók védőszentjeként tetszelegve bámulatos elhárító hadműveletbe kezdett. Már előre megsértődik az egészségügyi dolgozók nevében, nehogy a végén véletlenül ők mondjanak valamit, ami esetleg nem tetszene a miniszterelnök úrnak. Csak ne kritizálgassa senki se a magyar egészségügyet, mert az kiválóan működik. Aki az ellenkezőjét állítja, az személyesen bánt meg minden egyes orvost és ápolót, és megkérdőjelezi a szakmai kompetenciájukat.

Csakhogy az igazság az, hogy az egészségügy épphogy működik, a kiválótól pedig nagyon, de nagyon távol van. És bármennyire erőltetetten próbálja is Orbán az ellenkezőjét állítani, ennek a ténynek a kimondásával senki sem jelenti ki azt, hogy az egészségügyi dolgozók miatt omlik össze épp az egészségügy,

hiszen nyilvánvaló: nem ők azok, akik nem végzik „becsületesen, kiválóan” a dolgukat, hanem a kormány.

„Mert ugyan mitől halnának meg mástól indokolatlanul, ahogy Ön fogalmaz, ha nem a kezelés hiányosságaitól?” – kérdezte a miniszterelnök. A választ azonban rég ismerjük. Valóban nem az egészségügyi dolgozók felkészületlensége miatt. Hanem amiatt, hogy nincsenek is egészségügyi dolgozók. Hiába lehet Dunát rekeszteni a lélegeztetőgépekkel, ha a miniszterelnök fürkészei és portyázói nem szereztek melléjük személyzetet is.

„Megbetegedtek és meghaltak, kiégtek és kiléptek. Megfelelő számú szakszemélyzet nélkül pedig nincs valódi intenzív terápia”

– figyelmeztetett a Magyar Orvosi Kamara elnöksége három héttel ezelőtt, arra kérve a kormányt: ha már hagyta elszabadulni a járvány negyedik hullámát, vezessen be korlátozó intézkedéseket. Hiszen bár hosszú távon az oltás a megoldás, a helyzet jelenleg annyira súlyos, hogy önmagában nem lesz elég: megtelnek az intenzív és sürgősségi osztályok, nincs hova továbbküldeni a fulladó betegeket.

A MOK elnöksége kimondta: a magas halálozás nem a gépek, nem az orvosok, hanem a nővérek, szakdolgozók hiányával magyarázható. Azoknak a nővéreknek, szakdolgozóknak a hiányával, akiket a járvány leghalálosabb heteiben, a legnagyobb nyomás alatt arra kötelezett a kormány, hogy írjanak alá egy olyan szerződést, amely nemhogy egy fillér béremeléssel, hanem a korábbihoz képest több hátránnyal is jár számukra. Akinek nem tetszik, annak holnap már nem kell bemenni dolgozni – és sokan nem is mentek. Az egészet azzal koronázták meg, hogy miközben a szakdolgozók nem ritkán 2-3 munkahelyen is dolgoznak, hogy meg tudjanak élni, az orvosok bére szép nagyot emelkedett az új egészségügyi jogviszony bevezetésével, tovább növelve a feszültséget az ágazaton belül.

A dolgozók helyzetéről azonban legfeljebb egy-egy elcsípett szakszervezeti megszólalásból tudhatunk meg valamit, mivel a kórházakban az eddiginél is komolyabb hírzárlat van. Aki megszólal, a munkáját kockáztatja. A kórházi állapotokról pedig csak a kiváltságosok (értsd: közmédia) készíthetnek felvételeket, hisz tudjuk jól, „a kórházakban gyógyítani kell, és nem kamerázni”.

Azt hiszem, nem kell gondolatolvasónak lenni ahhoz, hogy azt mondhassam: a végletekig kizsigerelt, megalázott, betapasztott szájjal, csendben életeket mentő egészségügyi dolgozók köszönik, de Orbán Viktor védelmezéséből nem kérnek. Bőven elég lett volna, ha az elmúlt 12 évben, vagy legalább az elmúlt 2 évben csak egyszer is meghallotta volna a kormány a szavukat. Talán most egy ennél kisebb tragédiát kellene átélnünk mindannyiunknak.