A police.hu-n megjelent közlemény szerint október 7-én egy tiszaföldvári férfi oly módon bántalmazta a feleségét, hogy az belehalt a sérüléseibe, a támadó ezt követően pedig magával is végzett.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei lap, a Szoljon értesülései szerint a pár gimnazista korú fia talált rá a holtestekre a tiszaföldvári házuk udvarán, egy műhelyhelyiség közelében. A hatóságokat értesítő fiú átmenetileg a keresztszüleihez kerül.

Tiszaföldvár polgármestere, Hegedűs István a megyei lap megkeresésére elmondta, hogy az áldozat a város vérvételi laborjában dolgozott, a helyi közösség kedvelt tagja volt. A tragédiát a hatóságoknak jelző fiú gimnáziumának igazgatója is részvétét fejezte ki valamint biztosította őt mindennemű segítség megadásáról.

Az áldozatról a helyiek a Homoki Egészség Háznál gyertyagyújtással emlékeznek ma 18 órától.

A kunsági várost 2015-ben is egy hasonló tragédia rázta meg, akkor egy 49 éves férfi végzett a 44 éves élettársával, majd a saját életét is kioltotta.

Ahhoz, hogy lássuk, milyen komoly, rendszerszintű probléma Magyarországon a nők elleni erőszak, elég csak az elmúlt hónapok híreire pillantanunk. Néhány hete írtuk meg, hogy Budapest IX. kerületében található lakóépület lépcsőházában egy férfi késsel támadt egykori barátnőjére, életveszélyesen megsebesítve őt.

Augusztusban Gödön történt hasonló késes támadás, itt a 34 éves nő életét vesztette miután a barátja többször megszúrta őt. Júliusban a X.kerületi Hős utcában egy 39 férfi olyan súlyosan bántalmazott egy nőt, hogy az belehalt a sérüléseibe.

Május végén egy nagyari férfi gyilkolta meg 32 éves élettársát és sebesítette meg tinédzser lányát. A 34 éves elkövető késsel vágta el a nő torkát, majd többször hasba szúrta saját magát, őt kórházba szállították. Szeptember közepén pedig egy engedéllyel tartott vadászpuskával kivégezte családját egy 54 éves férfi Dunakeszin, a Kisfaludy utcában, majd önmagával is végzett.

Annak ellenére, hogy a nők elleni párkapcsolati erőszak rendszerszintű probléma, a kormány nem hajlandó olyan érdemi lépéseket tenni, amelyekkel megelőzhetők lennének ezek a tragédiák. Számos nőjogi szervezet véli úgy, hogy az Isztambuli Egyezmény ratifikálása (amelyre többe között azért nem került sor, mert az egyezmény a menekült nők jogait is védi, és mert tartalmazza a kormány által elítélendőnek tartott „társadalmi nem” kifejezést)  érdemben hozzájárulhatna a nők elleni erőszak elleni küzdelemhez.