Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ki indulhat Németh Szilárd körzetében? – a Csepel-Soroksár vita tanulságai

A 17. számú választókerület (Csepel-Soroksár) kiemelt jelentőségű az ellenzék számára, hiszen a Fidesz jelöltjét, Németh Szilárdot a 2014-es és 2018-as országgyűlési választások alkalmával is sikerült legyőznie itt Szabó Szabolcsnak. A politikus harmadszorra indul a képviselői helyért, ezúttal a Momentum színeiben (és a Jobbik támogatásával). Bár Szabó korábban már bizonyított, komoly előválasztási küzdelemre lehet számítani a kerületben, mert az országos ismertségű Komjáthi Imre, az MSZP elnökhelyettese lett az ellenfele, akit a Párbeszéd, a DK és az LMP is támogat.

Az élesedő pártpolitikai konfliktus egy élőválasztási vita keretében bontakozhatott ki a Partizán szervezésében szeptember 17-én. A vitát alapvetően a jelöltek közötti kölcsönös tisztelet határozta meg és a pártpolitikai ellentéteken túl (szerencsére) ideológiai különbség is kirajzolódott a jelöltek között.

Ellentétes pártpolitika és világnézet

Szabó Szabolcs egyetemi oktató, a vitán elhangzó állítása szerint

„kívülről jött a politikába”.

2014-ben, a Bajnai Gordon-féle Együtt színeiben nyert az országgyűlési választáson, az akkori Összefogás (MSZP-DK-Együtt-Liberálisok-Párbeszéd) támogatásával. A 2018-as választásokra ráfordulva az MSZP megkereste Szabót, hogy legyen az ő jelöltjük, azonban a politikus visszautasította az ajánlatot, nem kívánta elhagyni a választások után egyébként rögtön megszűnő Együttet. Az MSZP az akkori megállapodások nyomán saját jelölt bejelentésére kényszerült, Bangóné Borbély Ildikó indulása azonban az ellenzéki győzelmet fenyegette, a Fideszt hozva előnybe az ellenzéki szavazatok megosztásával.

A pártok egyeztetetését követően, kölcsönös visszalépések után végül Szabó Szabolcs lett a választókerület országgyűlési képviselője másodszorra is. Szabó Szabolcs az Együtt megszűnésével előbb az LMP frakciójába ült be, majd független képviselőként folytatta az országgyűlési munkát. Az idei választásokon pedig ismét nem a régi pártok közül választott, hanem a Momentum Mozgalom képviselőjelöltjeként indul.

Szabó Szabolcs. Forrás: Facebook / Szabó Szabolcs (politikus)

Komjáthi Imre borsodi származású politikus, 2018 óta az MSZP alelnöke, továbbá országosan ismert a szakszervezeteket segítő akcióiról. Ő maga 33 évig dolgozott a vegyiparban, a vitán ezzel kapcsolatban elmondta, hogy

„soha nem felejti el, honnan indult”.

Habár ellenfelével szemben ő nem helyi lakos, elmondása szerint sorsközösséget érez a választókerületben élőkkel, „itt van dolga”. Az olyan ipari nagyfoglalkoztatók, mint a Csepel Művek mára megszűntek működni, azonban a kerületet járva Komjáthi ma is munkába igyekvő embereket lát. Tisztában van vele, hogy egy inkumbens jelölt az ellenfele, azonban miután a Momentum felrúgta azt a megállapodást, hogy sikeres jelöltekre nem indul rá senki, élt a lehetőséggel, és elindult egy, a munkások helyzetéhez történetileg és a jelenben is kötődő kerületben, amely nem mellesleg hagyományosan MSZP-snek számít, pártjának érdeke visszaszerezni a kerületet.

Komjáthi Imre fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy nem elég az országgyűlési képviselői helyek elnyerése, a helyi önkormányzatokat is meg kell szereznie az ellenzéknek, amihez elengedhetetlen az pártok együttműködése (Csepelen a fideszes Borbély Lénárd 2014 után 2019-ben is megnyerte az önkormányzati választást, Soroksárt pedig 2019 óta a független, de Fidesz-KDNP által támogatott Bese Ferenc polgármester vezeti). Komjáthi úgy látja, az önkormányzatok megszerzéséhez szövetségi politikára van szükség, és vele ez zökkenőmentesebb lenne. Szabó erre visszavágva rámutatott, hogy szerinte inkább pont az MSZP a gátja az ellenzéki sikernek, hisz 2019-ben épp ők akadályozták meg a közös ellenzéki jelölt indulását Csepelen.

Az állam, a piac és az Európai Unió

Szabó Szabolcs egy moderátori kérdésre válaszolva kifejtette, hogy ő a szociális piacgazdaságban hisz, abban, ami benne volt a régi magyar alkotmányban a kilencvenes évek elején.

„Nem gondolom azt, hogy kifejezetten a kapitalizmus ellen kellene küzdenünk.”

Ehelyett Szabó szerint egy jóléti kapitalista berendezkedés lenne az ideális, nem érdemes olyan mértékig beavatkozni a piaci folyamatokba, hogy azzal bizonyos országok vállalatai lehetetlenüljenek el. Például a választókerület fuvarozói, akiket hátrányosan érint az Európai Uniós Mobilitási Csomag, amely egységes béreket és munkafeltételeket igyekszik szabni egész Európában a szállítmányozás területén. Szabó Szabolcs szerint ez egy nagyon sajátos helyzet, hisz a nyugati vállalkozások a kizsákmányolás elleni védekezés nevében szorgalmaznak különböző intézkedéseket, de a a valódi céljuk a saját piaci helyzetük védelme. Megjegyezte, hogy az itthoni cégek az olcsóbb munkaerő révén tudtak eddig versenyképesek maradni. Az elsietett béregyesítés helyett inkább az adott nemzetgazdasági átlagbér százalékos arányához igazított minimálbérben látja a megoldást.

Komjáthi Imre szerint igenis be kell avatkozni a piaci viszonyokba, a munkavállalók nem válhatnak kiszolgáltatottá.

Nagyon fontos, hogy például egy kamionos minél többet pihenhessen, itthon időt tölthessen a családjával, védeni kell a magyar dolgozókat, és természetesen emelni kell a bérüket. Abban egyetértettek a jelöltek, hogy egy adómentes minimálbér olyan beavatkozás lenne, amely a cégeknek és a munkavállalóknak is előnyös, továbbá Szabó szorgalmazza a G7-ek javaslatát is a globális 15%-os társasági nyereségadót illetőleg (jelenleg ez Magyarországon 9%).

Azt viszont mindkét jelölt hangsúlyozta, hogy a bér maga nem lenne elegendő a szabad munkaerőáramlás elszívó hatásának ellensúlyozására. Komjáthi szerint a külföldre távozó honfitársaink nem is feltétlen a jobb bérekért jönnének haza, hanem a jobb munkakörülményekért és a kiszámíthatóbb munkavédelmi és munkaügyi környezetért, „ez az igazi lemaradásunk”.

Komjáthi Imre. Forrás: Facebook / Komjáthi Imre (politikus)

A jelöltek egyetértettek abban is, hogy a rabszolgatörvényt el kell törölni, a sztrájkjogokat vissza kell adni, továbbá béremelésre is szükség van, bár Szabó Szabolcs ehhez hozzátette, hogy a bérek felzárkózása csak a gazdaság felzárkózásával együtt történhet. A triplázni kívánó jelölt szerint ehhez jó példát kell mutatni: először az állami dolgozók bérét kell jelentősen növelni. A kormány általános gazdaságpolitikájáról is hasonlóan gondolkoznak mindketten: úgy látják, hogy a külföldi tőke kiegyezne egy dolgozóbarátabb munkaügyi szabályozással is, továbbá szívesen fizetnének magasabb béreket, hisz a magyar munkaerő magasan képzett és értékes.

Összeségében tehát, habár a két jelölt között látványosak hozzáállásbeli különbségek, a konkrét intézkedések terén hasonlóan képzelik el a hazai dolgozók helyzetének rendezését.

Fejlődő (?) városrész

Dél-Pest számos állami beruházás célterülete, melyek egyrészt infrastrukturális hiányosságokat kívánnak orvosolni, másrészt barnamezős fejlesztések. Kiemelkedő közülük a Budapest Déli Városkapu Fejlesztés, amely az elhíresült Diákváros tervezeten túl számos Csepelt és Soroksárt érintő beruházást tartalmaz.

Habár természetesen mindkét jelölt a lemaradó választókerület fejlesztése mellett állt ki,  hangsúlyaik eltértek a fejlesztendő területek kapcsán. Komjáthi figyelme elsősorban a dolgozókra, a kiszolgáltatottabbakra összpontosul, míg Szabó Szabolcs inkább az általánosabb, presztízsnövelő fejlesztésekben, a lakosság életszínvonalának emelésében gondolkodik.

A Déli Városkapu Fejlesztés kapcsán a Fudan megkerülhetetlen. Alapvetően mindkét jelölt ellenzi a felépítését, de hangsúlyozták, hogy az erre szánt hatalmas pénzösszeg a fő probléma, amit sokkal jobb fejlesztésekre is el lehetne költeni. Komjáthi Imre a helyi közlekedést és a lakhatást érintő fejlesztéseket támogatna ebből a keretből, jutna belőle például a csepeli gerincút felépítésére, a Corvin csomópont szintezésére és a panelprogram újraindítására (a válaztókerület jelentős része él panellakásban). Szabó Szabolcs egyetemi tanárként az oktatás felől közelítette meg a kérdést, szerinte a Fudan súlyosan torzítaná a már eleve torz és forráshiányos magyar felsőoktatás struktúráját. Úgy látja, hogy a teljes magyar felsőoktatás állami forrásának megfelelő pénzösszeget a magyar egyetemekre kéne költeni „(…) ha nekünk, az egyetemeknek ideadnák azt pluszba, akkor csodálatos eredményeket tudnánk elérni Magyarországon”.

Szabó Szabolcs az egész Déli Városkapu terv kapcsán kiemelte, hogy az lenne a legfőbb cél, hogy Csepelen és Soroksáron a valóban itt hasznosuló fejlesztések valósuljanak meg. „Mi az egészből eddig csak azt láttuk, hogy a HÉV 14 hónapig nem járt” utalt Szabó az atlétikai stadion építkezése miatt elhúzódó HÉV-kiesésre, amely minden ingázó dolgozót érintett a kerületben (a kerületi lakosok és a tágabb agglomeráció jelentős része jár be a belvárosba dolgozni a csepeli HÉV-vel).

Épp ezért, habár a tervben nem szerepel, fontosnak tartja a soroksári és a csepeli egykori ipari területek (Csepel Művek) rendezését, a társasházi szigetelések javítását és a Kis-Duna vízminőségét, amit jelenleg az iszaposodás és a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep kapacitásának elégtelensége veszélyeztet. A tervben szereplő tételek közül Szabó az észak-csepeli terveket hangsúlyozta, a Galvani hidat, továbbá a közparkot, amelyet ő mindenképp felépítene. Komjáthi Imre szerint azonban ugyan sok park és a sétány szerepel a tervezetben, de fontosabb lenne, hogy azokban a parkokban

„olyan gyerekek játszhassanak, akiknek van mit enni; olyan emberek sétáljanak, akik kiegyensúlyozottak és kipihentek, mert nem szipolyozza ki őket a rendszer”.

A moderátor ezután a tervezett beruházás esetleges negatív, dzsentrifikáló hatására kérdezett rá. A jelenségtől egyik jelölt sem tart, Szabó Szabolcs szerint az eleve csupán „a társadalom kicserélődését” jelenti, és önmagában nem problémás. Komjáthi Imre azonban hangsúlyozta, hogy egy ilyen beruházás elveheti a fókuszt a legszegényebb városrészekről, a Hárosról, a Vasas utcában élők problémáiról, a soroksári SZTK felújításáról. Arra érdemes figyelni szerinte, hogy a lelketlen és értelmetlen beton helyett embereket szolgáló betont építsünk, ilyen lenne egy gyalogos és kerékpáros híd a Molnár-sziget felé, továbbá a Soroksári rév fejlesztése.

Amiről mindig szó van, és amiről sosem

Természetesen a jelöltek a vita végén kitértek az elszámoltatás kérdésére is. Ez ügyben teljes volt az egyetértés a két induló között, feles többséggel véghezvihetőnek tartják az elszámoltatást, a ⅔-os törvények átalakítását és az új alkotmányozást. Ehhez szerintük megvannak a jogállami eszközök, csupán megfelelő politikai nyomásgyakorlásra van szükség. A választókerületi cigányság helyzetéről azonban sajnos csak futó említés szintjén esett szó, Csillagtelep kapcsán. Pedig döntő fontosságú lenne, hogy ezeket a problémákat az érintettek bevonásával feltárjuk, és javaslatokkal álljunk elő a megoldásukra. Az 1Magyarország Kezdeményezés ezt a közbeszédbeli hiányt igyekszik orvosolni, remélhetőleg a 22-es választásokig még lesz alkalma pótolni az ellenzéknek ezt a hiányosságot ebben a választókerületben is.

Szerencsére egy személyeskedésektől teljesen mentes, azonban a valódi különbségeket is felmutató ellenzéki vitát hallgathatunk meg szeptember 17-én a Partizánon. Habár talán konkrét intézkedésekben a két jelölt között több a közös pont, mint az a hozzáállásbeli különbségeikből következne, mégis, és az ellenzéki összeborulás vitát háttérbe szorító jellege ellenére, ezúttal karakteres világnézeti különbségeket kirajzoló vitát láthattunk. Az ellenzéki előválasztással élni kívánó helyi lakosok szeptember 26-áig szavazhatnak az általuk preferált jelöltre, hogy az 2022-ben a teljes ellenzék támogatásával indulhasson a kormánypárti erők jelöltje ellen.