Több mint egy év után ismét engedélyezték a népszavazásokat Magyarországon, ennek örömére pedig Orbán Viktor azonnal be is nyújtott öt kérdést, mellyel a homofób törvényt kívánja a népakarat által legitimálni. Karácsony Gergely sem tétlenkedett, nem sokkal a miniszterelnök után ő maga is benyújtotta öt kérdésből álló népszavazását, melyben többek között kitér a Fudan Egyetem terveinek eltörlésére, az autópályák koncesszióba adásának kérdésére, és az Európai Ügyészséghez való csatlakozásra is.

Habár a főpolgármester és a kormányfő kérdései annyira eltérnek egymástól, hogy akár két párhuzamos valóságban is feltehették volna őket, a kezdeményezések rámutatnak, hogy a közelgő választásokkal mindkét oldalnak égető szüksége van a nép támogatására.

De vajon mit értenek a politikai szereplők a népakarat fogalmán, reprezentálható-e valamiféle közös vélemény a népszavazással, és mi a garancia arra, hogy a szavazás bármit is ér majd a hatalommal szemben?

A népszavazás a közvetlen demokrácia egyik eszköze, éppen ezért rendkívül fontos mind a kormánynak, mind pedig az ellenzéknek ahhoz, hogy kapcsolatba lépjenek a választókkal. Míg az ellenzék az előválasztást igyekszik felhasználni, hogy elérhetőbbé tegye magát a választópolgárok számára, addig a Nemzeti Együttműködés Rendszere már évek óta a nemzeti konzultáció eszközével próbálja a politikába való közvetlen beleszólás látszatát kelteni.

A népszavazás most mindkét fél számára egy olyan megoldás lehet, amely választók általi legitimációt hozhat politikájuk számára. A kormány és az ellenzék népről alkotott elképzelései azonban merőben eltérnek egymástól.

„Amikor a hazánkra nehezedő nyomás ilyen erős, csak a közös népakarat tudja megvédeni Magyarországot”- jelentette ki Orbán Facebookon közzétett videójában, melyben a népszavazási kezdeményezéséről beszélt. A NER egyik kardinális eszköze a népakarat mítosza. Csakhogy a nacionalista populizmus (melyben magyar a kormányfőt már csak Erdoğan török elnök képes túlszárnyalni) politikai eszközeivel fokozatosan és következetesen zárja ki a kisebbségi csoportokat a nép fogalmából, míg végül nem marad más, csak a hatalomnak tetsző réteg. Az orbáni retorika népfogalma erre épül, aki pedig nem esik bele ebbe a kategóriába, az potenciálisan a rendszer ellensége, vagy csak szimplán nem érdemes arra, hogy a problémáit meghallgassák. Egy politikai célokkal létrehozott, exkluzív és öncélú népfogalom pedig nem is képes arra, hogy valóban a választói akaratot reprezentálja.

Az ellenzék ezzel szemben máshogy definiálja a népet. Karácsony Gergely 99% mozgalma a megosztó orbáni politikával szemben nem a nacionalizmushoz fordul, hanem az embereket az őket érintő problémák mentén kívánja összefogni. Karácsony inkább a baloldali populista politikából kölcsönzött népdefeníciójába beletartozik mindenki, akit valamilyen módon megkárosított a jelenlegi politikai elit. A főpolgármester népszavazásra szánt kérdéseiben is visszaköszön ez a hozzáállás, valamint Karácsony miniszterelnöki programjához is szorosan kapcsolódnak a témák.

A Fudan Egyetemről már korábban is tervben volt egy budapesti népszavazás, az autópályabiznisz pedig szintén fontos téma az ellenzék számára. A nemrég nyilvánosságra hozott jogállami jelentés újra aktuálissá tette az Európai Ügyészséghez való csatlakozás kérdését. A további két kérdés az ingyenes antigén tesztre és az álláskeresési járadék meghosszabbítására vonatkozott. A felvetett problémák  széleskörűek, és pártpolitikától függetlenül fontosak lehetnek az ellenzéki  választóknak, így a magas részvétel igazolhatja Karácsony baloldali populizmusának sikerességét.

A népszavazási kezdeményezés ugyanakkor a politikai napirend befolyásolására tett kísérlet is, amely a homofób fideszesek vs. LMBTQ szövetséges ellenzék szembeállításon túlmutatva, érdemi politikai munkára sarkallhatja a törvényhozókat.

Vagyis sarkallhatná, ha a demokratikus intézményeket nem üresítette volna ki a kormánypártok alkotmányozó többségével létrejött hatalmi eltolódás.

A koronavírus járvány enyhülésével a kormány nemcsak népszavazást, de nemzeti konzultációt is tervez. Az utóbbi kérdései egyértelműen tükrözik a kormány prioritásait és legfontosabb kampány-kommunikációs stratégiáit. A brüsszelezés és sorosozás nem változott, ugyanakkor bekerültek a homofób törvényről szóló kérdések, valamint akadnak olyanok is, melyekkel a kormány a járványkezelési stratégiáját igyekszik igazolni, és persze előkerül a jól ismert migránsozás is.

Az idei konzultáció minden eddiginél szájbarágósabban magyarázza el nekünk a fideszes narratívát, de ha még mindig nem vagyunk biztosak benne, melyik a „jó válasz” a kérdésre, a kormány még emojikkal is kommunikálja, mit kell éreznünk egy-egy problémával kapcsolatban. A nemzeti konzultáció irányított kérdéseivel Orbán a közvetlen demokrácia látszatát kelti, holott csak a Fidesz által nyereségesnek ítélt narratívák konzerválására szolgálnak, valamint hivatkozási alapként politikájuk támogatottságára. Viszont ha ennyi energiát fektettek a konzultációba, miért akarja a miniszterelnök még egy népszavazás keretében is megkérdezni az embereket, ráadásul egy teljesen értelmetlen kérdéssel kapcsolatban?

A kormány nem csak itthon kapott komoly kritikákat a homofób törvénnyel kapcsolatban, de a széleskörű nemzetközi közvélemény is elítélte a jogszabályt, a közelgő választásokkal pedig egyetlen kommunikációs kampányfogás köré akarja rendezni a közbeszédet, ami a menekültválság helyett jövőre is vélhetőleg a szexuális kisebbségek elnyomásáról fog szólni. A kérdéseknek ráadásul közjogilag semmi értelme, hiszen a homofób törvényt már rég megszavazta az Országgyűlés, ráadásul az Európai Unió irányelvei 1989 óta írják elő, hogy a népszavazásban említett nemváltoztatással kapcsolatos tartalmakat kiskorúaknak nem lehet korlátozás nélkül bemutatni. Ezt az 1996-os és a 2010-es médiatörvény is részletesen szabályozta.

A miniszterelnök ráadásul saját maga is elmondta, nincs tétje a népszavazásnak, hiszen az erre vonatkozó törvények már készen vannak. A kezdeményezés tehát pusztán kampányfogás, ezzel viszont egy újabb demokratikus intézményt gyarmatosítanak saját politikai céljaik által.

Egy évvel a választások előtt tehát már megindult a verseny a választókért. A kormány és az ellenzék számára egyaránt fontos, hogy mekkora támogatottságot ér majd el a népszavazási kérdésük.

Viszont amíg Orbán az LMBTQI közösség lejáratásával egy nem létező probléma köré akarja tematizálni a Fidesz választási kampányát, addig Karácsonyék a társadalmat érintő kérdésekben kérik ki a lakosság véleményét.

A népszavazás a választókkal való kapcsolattartásra és a politikai narratívák beágyazására is optimális kampányeszköz, ezért mindkét oldalnak fontos, hogy érvényes és nekik tetsző eredmények szülessenek. A nagy hajrában azonban nekünk, választóknak is fontos lesz számon kérni a hatalmat, hogy a népakaratot ne holmi öncélú, politikai legitimációra használja és ne üresítse ki a demokrácia egy újabb intézményét.