Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Itt az idő megmutatni, mit is tudnak a tanárok és a diákok!

2010 óta koptatom az iskola padjait. Mióta elkezdtem a pályafutásom a magyar oktatási rendszerben, eddig még egyszer sem láttam példát arra, ami jelenleg készülődik. Egy ébredező társadalmi osztály, amely kezdi belátni: ahhoz, hogy tagjai olyan fizetést kapjanak, amelyet igazán megérdemelnek, sokkal többre lesz szükség néhány fekete esernyőnél.

2019 november 30-án a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete közös tüntetést tartott a Kossuth-téren. Ezen a demonstráción magam is felszólaltam, több ezer tanár, óvodapedagógus, gyógypedagógus lepte el a teret, ráadásul rengeteg, a tanárokkal szimpatizáló diák is felvonult. Érdekes eufória volt a levegőben, ahogy a fekete esernyők vezényszóra a levegőbe emelkedtek, azonban miközben a színpadon álltam, egy rossz érzés fogott el. Féltem, hogy amit ott tettünk a téren, nem lesz elég. Sajnos igazam lett.

Már akkor is arra lett volna szükség, amit most próbálnak meg összehozni a szakszervezetek: sztrájkra. 31 évvel a rendszerváltás után eljutottunk odáig, hogy a tanárok félnek sztrájkot hirdetni, hiszen a kormány megkötötte a kezüket, tehát egy sikeres sztrájkhoz teljesen szembe kellene menniük a felállított rendszerrel.

De ahogy telik az idő, egyre nyilvánvalóbb, hogy kezd a tanároknál betelni a pohár. Már az április 19-ei iskolanyitáskor is megszellőztették a munkabeszüntetést, akkor az lett a vége, hogy a kormány meghátrált, hisz a Fidesz tudta, hogy tényleg el voltak szánva a sztrájkra.

Majd következett az utolsó csepp a pohárba. Azok után, hogy a tanárok és a diákok közösen építették fel a digitális oktatást, amelyben az állam rendre cserbenhagyta őket, miután úgy parancsolták be őket tanítani, hogy közben még rosszabb számokat produkáltunk, mint a világ nagy része a COVID-hoz köthető halálozások tekintetében, a pedagógusok tűrtek. Tűrték, hogy kiszervezték az egyetemek jelentős részét alapítványokba, és azt is, hogy a Fudannal még egyszer utoljára beintettek minden felsőoktatásban dolgozónak, majd megjelent a jövő évi költségvetés.

Az oktatás idén 2223 milliárd forintot kapott, és ez a tervezet szerint jövőre 43 milliárddal csökkeni fog, így már csak 2180 milliárd fog erre a célra jutni. Egy olyan oktatási rendszerről beszélünk, ahol a gyerekeknek kell bevinniük rengeteg helyen a pénzt fénymásolásra.

Úgy néz ki, a kormány elfelejtette, hogy abban az országban élünk, ahol miután központosították az iskolák irányítását 2012-ben, a Klebelsberg Központ valóságos adósságlavinát görgetett maga előtt.

Egy dolog bizonyos, az eddig is alulfizetett tanárok között jogos felháborodást váltott ki ez a javaslat.

Egyre nehezebbé válik egy olyan rendszerben tanítani, ahol a megbecsülést egy Kásler Miklós EMMI miniszter által megírt levél jelenti, nem pedig a rendes bér.

Sok tanár magának vásárol eszközöket a tanításhoz, nem egy helyen fordul elő, hogy a szülőknek kell megvenniük egy kicsit drágább tankönyvet, mert nem futja rá a keretből, vagy mert a kormány „lecsempészte” azt  a támogatott tankönyvlistáról.

A Pedagógusok Szakszervezete a tervezet bejelentése után nyílt levelet intézett Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkárhoz. Levelükben sérelmezik, hogy az oktatási ágazatra szánt összeg a GDP 2,9%-áról 2,6%-ra csökkent. Kifejezik továbbá ellenvetésüket a béremelésekkel kapcsolatban, állításuk szerint a közoktatásban dolgozók 10%-os ágazati szakmai bérpótlékát bármikor visszavonhatja a kormány.

Említést tesznek emellett a pályakezdők nehézségeiről, arról, hogy a 25 év alatti SZJA-mentességet a pályakezdő pedagógusok csak egy évig élvezhetik, majd az adminisztrációs terhek növekedését róják fel a kormánynak. Végül pedig nyilvánvalóvá teszik, béremelés nélkül szerintük nincs jövője az oktatásnak.

És itt érünk el oda, ahol jelenleg tartunk. A PSZ közzétett egy kérdőívet, amelyben arról kérdezik a kollégáikat, mire lennének hajlandók a fizetésemelés reményében. A válaszlehetőségek között a petíciók aláírásától a több napos sztrájk opciójáig rengeteg lehetőség kiválasztható. Majd végszóra a II. kerület sikeresen feltette az I-re a pontot azzal, hogy 750 forintot ajánlottak óránként egy nyári táborban a tanároknak.

Sokszor beszéltek már a pedagógus szakszervezetek munkabeszüntetésről. Már amikor a színpadon álltam 2019 őszén, akkor is téma volt a sztrájk. Legutoljára 2016. április 20-án volt munkabeszüntetés az ágazatban, akkor több száz intézményben vonultak sztrájkba a tanárok. Természetesen ez nem maradt retorzió nélkül, a Magyar Államkincstár szó szerint beszűntette a tanárok társadalombiztosítását arra a napra. Volt olyan tanár, akinek egy hónap múltán még mindig fel volt függesztve a jogosultsága.

A sztrájkkal a diákok is megpróbálkoztak, többször is, azonban itt elég volt azt bevetni, hogy a tanulás szervezett beszüntetése nem érv az igazoláshoz, majd a diákok fele be is ment az iskolába.

Egyértelmű volt a cél. Szerették volna elvenni a tanárok kedvét attól, hogy kiálljanak magukért, hogy szembe merjenek szállni a hatalommal.

2019-ben aztán volt egy visszavont sztrájkfelhívás is, és idén úgy néz ki, tényleg elmennek újra idáig a pedagógusok. Ehhez viszont egy nagyon fontos lépést nem szabad elmulasztani: meg kell győzni azokat a tanárokat, akik félnek, hogy a sztrájk joguk, és a jelenlegi helyzetben pedig szinte kötelességük.

A szakszervezeteknek, a kollégáknak egymás között, sőt, nekünk diákoknak is bátorítanunk kell a pedagógusokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket.

Mi, diákok sem szeretnénk, ha a mi gyerekeinket már nem tanítaná meg senki a kémia, biológia vagy a fizika fortélyaira, csak mert nem maradt tanár a pályán. Mi sem akarjuk, hogy egy pályakezdő tanárnak számolgatnia kelljen a pénzét hónap végéig az alacsony fizetése miatt.

Azt üzenném minden tanárnak, fontos a munkájuk. Épp ezért kell minél több embernek kiállnia most, és azt mondani, elég volt! Nincs más út, csak a munkabeszüntetés, ebben pedig mi diákok is önök mögött, mögöttetek állunk. Kérem tehát a pedagógustársadalmat, lépjenek sztrájkba! A diáktársaimat pedig arra, hogy támogassuk tanárainkat ebben, hiszen egy hajóban evezünk, már a rendszerváltás óta, és ha ez a hajó megfeneklik, annak mi leszünk a legnagyobb vesztesei.