Miniszteri biztost kapott a Balaton Szári Zsolt Balázs, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója személyében. Ennek egy környezetvédelmi minisztérium nélküli országban akár még örülhetnénk is, de valahogy mégse áll össze a kép: az utóbbi években épp a kormány volt az, aki nemcsak, hogy szó nélkül hagyta a Balaton partjának és élővilágának gátlástalan kiárusítását és pusztítását, hanem asszisztált is hozzá, hiszen a befektetők – vagy épp a saját használatra luxusnyaralót építők – egy jelentős része a NER haszonélvezője.

A miniszteri biztos

• közreműködik a  Balaton növény- és állatvilágának, valamint a  víz minőségének megóvásához kapcsolódó, az agrárminiszter feladatkörébe tartozó szakmai feladatok összehangolásában;
• elősegíti a Balaton és a Kis-Balaton vízgyűjtő területein lévő szennyező források azonosítását;
• javaslatot tesz a Balaton medrének rekultivációjával kapcsolatos állami feladatok megvalósíthatóságára;
• elősegíti a balatoni halak gasztronómiai népszerűsítését
• és rendszeresen tájékoztatja az őt kinevező agrárminisztert, illetve havonta írásbeli beszámolót készít munkásságáról.

Csakhogy az utóbbi években szinte minden hétre jut az eszelős tempóban zajló, helyi közösségeket és természeti értékeket semmibe vevő Balaton-parti beruházásokról szóló hír. Tihanyban papíron mezőgazdasági épületnek álcázott luxusingatlanokat húznak fel külterületen. Nem számít, hány fát kell illegálisan kivágni, de még az sem, ha a hegyoldalból kell pár métert lefaragni. Ha fény derül a szabálytalanságra, legfeljebb kifizetik a bírságot, a hatóság szinte sose bontat. Balatonaligán teljesen bizonytalanná vált a szabadstrand jövője a partot elfoglaló kormányközeli beruházás miatt. Azért mondott le tavaly nyáron Szigliget polgármestere, mert szerint „bizonyos vállalkozókkal, befektetőkkel szemben” védtelen a település, az önkormányzat már kevés ahhoz, hogy megállítsa a Balaton körül kibontakozó folyamatot. Csak néhány hír az elmúlt hónapokból, ami különösen megrendített – de a felsorolást napestig lehetne folytatni, azt pedig már-már alapvető tényként kezeljük, hogy a Balaton gyakorlatilag Mészáros, Tiborcz és Matolcsy kezében van.

És akkor most, mindezek után kineveznek egy miniszteri biztost, aki majd jól megvédi a Balatont. De mégis hogyan, ha épp a NER facsarja ki az utolsó csepp hasznot is a Balatonból bármi áron?

Ki a miniszteri biztos a szabadstrandot elfoglaló apartmanóriással szemben? Mit tesz a miniszteri biztos, amikor irtják a balatoni élővilág fennmaradásában kulcsfontosságú szerepet játszó nádast? Milyen hatásköre van egyáltalán a miniszteri biztosnak azon kívül, hogy közreműködik, elősegít, javaslatot és jelentést tesz, amiből aztán vagy megvalósít valamit az agrárminiszter, vagy nem.

Ha tippelnem kéne, valószínűleg pont olyan hatékonysággal fog bármit is elérni a biztos úr, amilyen hatékonysággal mondjuk Áder János beszédeit sikerül cselekvéssé alakítania a kormánynak a magyarországi klímavédelemért vagy az élővizeinkért. A Balaton valódi őrzői pedig továbbra is a helyi közösségek és az ügyeket kihangosító civilek maradnak.