Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hogyan alakítsuk ki a mozgósítási stratégiát? Kisokos az országgyűlési választásokhoz civileknek 4.

Cikksorozatunkban azokat a kérdéseket, dilemmákat és feladatokat részletezzük, amelyekkel a választásokban aktív szerepet játszó, alulról szerveződő csoportoknak meg kell küzdeni. Első írásunkban azt dolgoztuk fel, hogy mi lehet a civil szervezetek szerepe a jelöltállításon túl, a másodikban arról volt szó, hogy milyen a jó jelölt, hogyan érdemes kiválasztani, és milyen csapatra és erőforrásokra van szükség egy választási kampányhoz. A harmadik rész a politikai stratégiaalkotás és a programírás folyamatát mutatta be.

A választók mozgósítására érdemes a stratégiát jól kidolgozni, hogy ne csak a „levegőbe lőjünk”, és az energiánkat a céljainknak megfelelően használjuk. A mozgósítás egy választási kampány kulcseleme, ezért célszerű akár külön munkacsoportot alakítani ennek kidolgozására és folyamatos monitorozására.

Kérdések, amiket érdemes átgondolni:

  • Kik a potenciális választóink?

  • Melyek a választási trendek a településen?

  • Kik a bizonytalanok?

  • Kiket akarunk meggyőzni, hogy szavazzanak ránk?

  • Hogyan tudjuk elérni őket?

  • Honnan értesülnek a közéleti hírekről?

  • Mi lesz a mozgósítás üteme?

  • Kik fognak mozgósítani?

  • Hogyan tartjuk a kapcsolatot a választókkal?

A választási statisztikák vizsgálatának érdemes időt szentelni akkor is, ha vannak megérzéseink a választók szokásairól. A választási adatokat a társadalmi összetétellel összevetve fontos információkat kaphatunk arról, hogy kik hogyan viszonyulnak a politikához, és hol milyen nehézségekbe vagy ellenállásba fogunk ütközni.

Például egy viszonylag kevés erőforrással rendelkező kampánynak stratégiai kérdés, hogy a csapat figyelmét és energiáját mely választókörökbe koncentráljuk. Inkább a jobb módú körzetekre, vagy kifejezetten a szegény emberek lakta részekre? Az egyébként is magas választási aránnyal rendelkező területekre? Azokra a részekre, ahol hagyományosan nagyobb a támogatottsága a demokratikus ellenzéki pártoknak? Vagy oda, ahol az emberek korábban nem igazán szavaztak, de most végre felkelthetnénk az érdeklődésüket a demokratikus jogaik gyakorlása iránt?

A korábbi választási eredményekről rendelkezésre álló nyilvános információk alapján három csoportba érdemes sorolni a választókörzetben élő embereket: a saját szempontunkból nézve várhatóan erős, viszonylag kisebb erőfeszítéssel megnyerhető csoport; a közbülső, bizonytalannak tekinthető csoport, és a nagyon nehezen megnyerhető csoport. A kampánycsapatnak el kell dönteni, hogy hova összpontosítja erőit, és eszerint megtervezni a mozgósítást, vagyis azt, hogy hol várható az aktivitásától a legnagyobb hatásfok.

Mivel általában minden ilyen civil kampányban korlátozottak az emberi és anyagi erőforrások, érdemes lehet abból a szempontból is értékelni az egyes kampányeseményeket, hogy ezek mennyire érik meg a ráfordított energiát. Miközben a Facebook fontos felület a választókkal való kommunikációra (erről egy későbbi cikkben fogunk részletesen írni), a kapcsolatépítésre a személyes találkozások, és azok a közösségi események lehetnek a leghatékonyabbak, amik a kerületi lakosok szokásaihoz igazodnak.

Vagyis az online kommunikációt és toborzást egy ugyanolyan vagy még sokkal nagyobb intenzitású személyes mozgósításnak kell kiegészítenie.

Különösen fontosak a személyes találkozások a szegényebb környékeken és az idősek körében. A helyi kapcsolatokon túl erősen kell építeni a már meglévő informális és formális közösségekre, mert egy ilyen kiábrándult és apolitikus közegben valószínűleg a rokoni és egyéb informális szálak a szokásosnál is nagyobb mozgósító erővel bírnak.

Mivel mindenhová 2-3 hónap alatt sem tud eljutni egy jelölt, még a kampány előtt meg kell ismerni azokat a személyeket, intézményeket és helyeket, amelyek azután sok választópolgár felé tudják eljuttatni a jelölt közvetlen és közvetett üzeneteit. Érdemes ezt úgy megtervezni, hogy az újonnan megszólított választókat legalább 2-3 alkalommal el kell érni a választás napjáig.

A Közélet Iskolája 2017 óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi közük lehet a civil szerveződéseknek a választásokhoz. Egyúttal megpróbálja eloszlatni azt a tévhitet, hogy a választások kizárólag a politikai pártok csatározásának színterei.

Számos képzést tartottak a témában és megjelent A választás mindenkié! című kisokosuk második kiadása is, amelyben hasznos tanácsokat adnak civil szervezeteknek vagy akár informális csoportoknak helyi választási kampányok szervezéséhez. Cikksorozatukban a kisokos alapján dolgozzák fel azokat a kérdéseket, dilemmákat, feladatokat, amikkel a választásokban aktív szerepet játszó alulról szerveződő csoportoknak meg kell küzdeni. A Közélet Iskolája képzéseire itt lehet jelentkezni.

A mozgósítás szervezése

Ahhoz, hogy elérjük a választókat, érdemes saját térképet készíteni a választókerületről, illetve összeírni az összes ház címét, amely itt található. Ha van rá kapacitásunk, akkor a nagyvárosi területeken érdemes végigjárni az összes házat, hogy megszámoljuk, hány lakás van egy házban.

A házak listája, valamint a korábbi választókerületi és szavazóköri adatok alapján megállapított szavazási preferenciák és aktivitás alapján össze lehet állítani egy priorizált listát azokból a házakból és utcákból, ahova mindenképpen fontos, hogy eljussunk, és ahova akár többször is érdemes visszamenni.

Egy választási kampányban hatalmas szerepe van a pontos dokumentációnak. Folyamatosan vezetni kell, hogy mikor és ki vitt ki szórólapot egy-egy házba, ki és mikor kopogtatott, és személyes adatok rögzítése nélkül azt is, hogy milyen eredménnyel. Ahhoz, hogy ez a dokumentáció jól működjön, az aktivistáknak is jól kell ismerniük a mozgósítási tervet, pontosan kell vezetniük a dokumentációs lapokat, és ismerniük kell az adatvédelmi szabályokat.

Kopogtatás

A közösségi kampányok központi eleme az ajtótól ajtóig történő kopogtatás, amely lehetőséget ad a választópolgárokkal való személyes kapcsolat kialakítására. A kopogtatás során felmérhetjük a jelöltünk támogatottságának mértékét, a támogatókat és az ellenzőket, és közvetlenül kommunikálhatunk velük a település problémáiról, a nehézségekről és a vágyaikról.

Forrás: Közélet Iskolája.

Ezen kívül a kopogtatás során az adatvédelmi szabályok betartásával önkénteseket is toborozhatunk a kampányba, valamint a szimpatizánsok elérhetőségeit is begyűjthetjük, hogy később is fel tudjuk velük venni a kapcsolatot.

Személyes találkozás a jelölttel

A kampányban kulcsfontosságú, hogy a jelölt minél többször találkozzon a választókkal. Ennek egyik eszköze, hogy a lehető legtöbbet vegyen részt személyesen a kopogtatásban. A személyes találkozásra jó módszer lehet az ún. házfórumok vagy lakossági fórumok szervezése, de lehet olyan kreatívabb eszközökben is gondolkodni, mint a városi séták vagy a közösségi akciók és események, mint például a kampányindító vagy a kampányzáró esemény és a zenés vagy kulturális programok.

Köztéri jelenlét

A személyes felkeresésen kívül a kampány fontos eleme a folyamatos köztéri jelenlét. A kampányidőszak alatt mindennap érdemes néhány órát eltölteni a település valamely forgalmas kerületi köztéren. Az adatkezelési szabályokat betartva a standnál is gyűjteni lehet a lakosok elérhetőségét, akik jelezhetik, ha segíteni akarnak, vagy csak kapcsolatban akarnak maradni velünk.

Közvetett mozgósítás

Közvetett módon is el lehet elérni a választókat. Legalább két körben (a kampány elején és végén) érdemes minden postaládába szórólapot helyezni, amin megjelenik a jelölt fotója, elérhetősége, a kampány logója és szlogenje, valamint fő üzeneteink. A köztéri plakátozásnak is fontos szerep jut, amelyek szabályozását érdemes megismerni még a kampány előtt. Fontos kültéri eszköz az ún. citylight poszter, és matricákat is lehet terjeszteni, hogy a jelölt neve minél szélesebb körben ismertté váljon.

Mozgósítás a választás napján

A választás napján történő mozgósításról eltérő vélemények vannak a különböző kampánystábok között is. Van, aki úgy gondolja, hogy erre a napra sokkal több energiát kell fordítani, és ismét minden házba elmenni, hogy emlékeztessük a választókat a szavazásra. Más szerint ez ellentmond az állampolgárok autonómiájába vetett hitünknek, és nem szabad őket „zaklatni”, így elég, ha a közterületeken hívjuk fel a figyelmet. Bármilyen módszert is választ egy kampánystáb a választás napján a választók mozgósítására, ezt a kérdést érdemes már jóval korábban tisztázni, mert függetlenül attól, hogy az intenzív felkeresést vagy az aktív köztéri standolást választjuk, sok aktivistára lesz szükség, akiket időben kell mozgósítani.

Egyes helyeken akár a választás napján történő mozgósításon is múlhat a választás eredménye. A hatályos szabályok alapján választási gyűlést ezen a napon tilos tartani, de a választókörök 150 méteres körzetén kívül szabad kitelepülni, standolni vagy szórólapozni.

Érdemes nagy hangsúlyt helyezni a kopogtatásra is, hogy biztassuk az embereket, menjenek el szavazni. Azt, hogy a kerületben pontosan hova menjünk kopogtatni, a beérkező részvételi adatok alapján dönthetjük el. Érdemes egész nap figyelni a választási iroda óránként kiadott részvételi adatait, majd ezt összevetni az általunk előre meghatározott tömbökkel, ahol azt gondoljuk, hogy több potenciális szavazónk van, és ahol még érdemes volna mozgósítani, oda célzottan mehetnek az önkénteseink. Számos sikeres kampány alkalmazza a telefonbank módszerét, amikor az előzetesen megadott adatok alapján tömegesen telefonálnak az aktivisták a potenciális választóknak.

Végül, az urnazárás után érdemes nyilvános eredményvárót szervezni, ahol közösen várjuk a szavazóköri delegáltak által küldött eredményeket, és ünnepeljük vagy értékeljük az eredményt.

Címlapkép: Választási plakátok a Fejér megyei 4-es választókerület időközi választására Dunaújvárosban, 2020. február 16-án / Fotó: Bogatin Bence, Mérce