Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Jávor Benedek: Zöld áttörés Németországban

Az elmúlt hetekben a Zöldek és a konzervatív uniópártok is megnevezték kancellárjelöltjüket a szeptemberi szövetségi választásra, ez pedig a mérések szerint váratlan mértékben forgatta fel a pártok támogatói bázisát: a Zöldek a közvéleménykutatások élén találtak magukat, Angela Merkel jelenlegi „nagy”-koalíciójának pedig mindkét „nagy” szereplője korábban nem látott mélységekbe zuhant. Ki Annalena Baerbock, aki a Zöldek jelöltjeként hirtelen tényleges esélyt kapott a kancellárságra? Milyen ma Németország kormányzásra készülő zöld pártja? És mit hozna Németországnak, Európának és Magyarországnak a Zöldek hatalomra kerülése? Jávor Benedek két részes elemzésének első része.

Zöld hullám

A német Zöldek felemelkedése nem egyedülálló jelenség. Az elmúlt években a zöld politika Európa-szerte lendületben van – jóllehet erősödése csupán a közelmúlt fejleménye. Sokan (leginkább maguk a zöldek) már a 2008-as válság után a zöld politikai erők előretörését várták, tekintettel arra, hogy a pénzpiacok szabályozatlanságának és ellenőrizetlenségének veszélyeiről, amelyek a válság egyik fő okának tekinthetők, épp a zöldek beszéltek a legtöbbet, már a válságot jóval megelőzően.

Ez azonban nem következett be: a gazdasági krízis az anti-establishment, populista, euroszkeptikus, szélsőjobboldali politika felemelkedését hozta Európában és a tengerentúlon. A 2014-es európai parlamenti választáson a zöld frakció létszáma a korábbi ciklushoz képest valamelyest még vissza is esett (57-ről 52-re). A következő néhány évben úgy tűnt, hogy a 2019-es választás még rosszabb eredményt hozhat a zöldeknek, a szélsőjobb mellett a radikális baloldali protestmozgalmak (a spanyol Podemostól a görög Szirizán át az abból kiváló Jánisz Varufákisz DIEM25-jéig), és olyan nehezen címkézhető mozgalmak, mint az olasz Öt Csillag is sikeresebbnek bizonyultak a választók megszólításában. A mélypont talán 2017-ben jött el, ekkor egy hagyományos zöld bástya, az osztrák Zöld Párt (belharcoknak köszönhető) kiesése a bécsi parlamentből már a vészharangot kongatta a zöldek felett.

Ebben az időszakban még a német Grünen sem tudott kitörni a kispárti létből. Bár a 2014-es európai parlamenti zöld frakciót nagyrészt az ő relatíve jó választási szereplésük mentette meg a nagyobb visszaeséstől, a párt tartósan nem tudta átlépni a 10 százalékos határt, a 2017-es szövetségi választáson 8,9 százalékot kaptak. Csak 2018 elejétől kezdett el a párt tartós növekedést mutatni a közvélemény-kutatásokban, az év végére pedig már a 20 százalékot ostromolta a támogatottságuk, az év őszén megelőzve a szociáldemokratákat, és ezzel a második politikai erővé előlépve Németországban.

Épp 2018 januárjában veszi át a párt vezetését a most kancellárjelöltté választott Annalena Baerbock és Robert Habeck párosa, a Grünen szárnyalása egyértelműen az ő személyükhöz köthető. A következő évben, 2019-ben aztán üstökösként ívelnek fel a zöldek Európa számos országában. A májusi EP-választásokon a Bündnis’90/Grünen 20,5 százalékot ér el, ezt közelítő eredményt mondhat magáénak az Ecolo a belga Vallóniában, második erővé válnak a zöldek Finnországban, Franciaországban pedig a korábban felmorzsolódni és darabokra hullani látszó EELV 13,5 százalékkal a harmadik. Ausztriában a két évvel korábban parlamentből kieső Zöldek 14 százalékos eredménnyel térnek vissza, ezt gyakorlatilag megismétlik a szeptemberi előrehozott szövetségi választáson, hogy aztán váratlan fordulatként a Strache-botrány utáni osztrák belpolitikai válságból a velük kötendő koalícióval találjon kiutat Sebastian Kurz. 2020 januárjában kísérleti laboratóriumként Ausztriában feláll az új ÖVP-Grünen-kormány, amely egyfajta tesztként is szolgál a konzervatívok és a zöldek kormányzati együttműködési lehetőségeinek feltérképezésére. Erősödnek a zöldek Dániában Luxemburgban, Flandriában, Skóciában. A cseh Kalózpárt, amely már a 2018 őszi önkormányzati választáson megszerzi Prágát, 14 százalékot ér el az EP-választáson, és négy képviselője beül a zöld frakcióba, amely ennek is köszönhetően a 2014-eshez képest 50 százalékkal növeli méretét.

Annalena Baerbock (forrás: Annalena Baerbock fb-oldala)

Az év őszén a budapestiek a zöld-baloldali Párbeszéd társelnökét, Karácsony Gergelyt választják meg főpolgármesternek. Bár EP-mandátumának mindkét magyar zöld párt, a Párbeszéd és az LMP is kénytelen búcsút mondani – 2018-ban azonban mindketten bejutnak az Országgyűlésbe, megőrizve a zöld politika parlamenti képviseletét.

A 2020. júniusi francia önkormányzati választások is hatalmas zöld áttörést hoznak: a válságba csúszó szocialisták és republikánusok helyett a szélsőjobb (Marine Le Pen) és a liberálisok (Macron) közötti erőpróbának tekintett választás igazi győztesei a zöldek. Az EELV egy sor nagyvárost hódít meg, az évek óta a kezükben lévő Grenoble mellett zöld polgármestert választanak Lyonban, Strasbourgban, Bordeauxban, Besançonban, Toursban, Poitiersben és Annecyben, hogy csak a 100.000-nél népesebb városokat említsük, és számos további településen (Marseilles-ben például) részesei a győztes koalíciónak.

Erősödnek a zöldek a keleti és a déli tagállamokban is. Bulgáriában a 2021. áprilisában tartott választásokon a Demokratikus Bulgária koalíció tagjaként a zöldek, az ország történetében először, négy képviselőt juttatnak be a parlamentbe. Horvátországban a május végi zágrábi önkormányzati választáson a baloldali-zöld Možemo koalíció jelöltje, Tomislav Tomašević toronymagasan vezet a többi jelölt előtt, nagy valószínűséggel júniustól ő a horvát főváros főpolgármestere. Milánó főpolgármestere idén márciusban bejelenti, hogy csatlakozik az európai zöldekhez, és az évek óta küszködő olasz zöldek (I Verdi) is a rendeződés jeleit mutatják, hosszú évek után vannak képviselőik a parlamentben, és a válságba jutott Öt Csillag is zöld irányba tolódik.

Kancellárjelölt választás: jó lépés jókor

Az európai zöld hullám élén azonban egyértelműen Németország áll. Számos borúlátó jóslat dacára, amelyek szerint felemelkedésük csupán átmeneti, a Zöldek nem csak tartósan őrzik 20 százalék feletti támogatásukat, de a tartományi választásokon (Baden-Württemberg, Rajna-vidék-Pfalz) népszerűségüket szavazatokra is sikerül váltani.

2021 áprilisára aztán minden a feje tetejére áll. Április 19-én a Zöldek bejelentik, hogy a széleskörű népszerűségnek örvendő Annalena Baerbockot, a párt társelnökét, brandenburgi politikusát jelölik kancellárnak az őszi szövetségi választásokra.

A lépés azért is történelmi, mert a Zöldek korábban – 10 százalék körüli kispártként – hivatalosan soha nem kommunikálták vezetőiket „kancellárjelöltként”, csupán listavezetőjük volt, akinek személye inkább csak üzenet, semmint tényleges hatalmi kérdés.

A német politika második legerősebb pártjaként azonban fel kell nőni ehhez a szerephez, és a hatalmat megszerezni képes, és átvenni kész párt arcát kell mutatni. Ehhez pedig elengedhetetlen az is, hogy egyértelművé tegyék a választók számára: esetleges győzelmük esetén ki vezetné Németországot. Baerbock jelölése nagyon pozitív visszhangra talál. Mind a jelölés ténye, mind a brandenburgi politikus személye jó lépésnek tűnik. Nem csak a zöld választói közegben, de azon túl is van támogatása, és vele komoly tartalékai vannak még a Zöldeknek. A rákövetkező napon, április 20-án aztán a CDU elnöksége, a pártszövetségen belüli hosszú belső küzdelem után jelentős többséggel kiáll amellett, hogy a CDU-CSU szövetség kancellárjelöltje a bajor Markus Söder helyett a CDU elnöke, Armin Laschet legyen. Söder a konfliktus további éleződésének elkerülése végett hátrébb lép, így hivatalossá válik: a német uniópártok a személyes karizma tekintetében nem igazán átütő észak-rajna-vesztfáliai politikus vezetésével szállnak ringbe.

A két döntés forgószélként forgatja fel a német politikát. A Zöldek fellélegezhetnek: Söder veszélyesebb jelölt volt rájuk nézve. A végletekig pragmatikusnak tartott bajor politikus a klímaváltozás és a zöld ügyek fontosságának növekedését felismerve egyfajta kommunikációs zöldülést hajt végre, és „nem kellenek a Zöldek a zöld politikához” felkiáltással próbálja visszaédesgetni a környezeti kérdéseket egyre fontosabbnak tartó választókat. A pár éve még Orbán Viktort ölelgető Söder most fákat ölelget nyilvánosan. És bármennyire is üres és felszínes a CSU-vezér zöld elkötelezettsége, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a Zöldeknek jelen állás szerint csekély esélyük lenne a népszerű Markus Söder vezette CDU-CSU szövetség megverésére, még Annalena Baerbock vezetésével is. Ugyanakkor az is világos, hogy a két lehetséges zöld jelölt közül Baerbock a jobb: Robert Habeck még Armin Laschettel szemben is csak csekély előnyt tud felmutatni a közvélemény-kutatásokban, sőt, egy ilyen felállás a szociáldemokrata Olaf Scholzot is visszahozná a versenybe. A Baerbock-Laschet-Scholz felállás azonban aranybánya a Zöldeknek: jóllehet a bizonytalanok aránya magas, de női kancellárjelöltjük előnye meggyőző, 17 százalékos mindkét riválisával szemben. Népszerűsége pedig a pártot is húzza magával.

Laschet, Scholz és Baerbock, illetve Söder, Scholz és Baerbock  támogatottsága a teljes népesség körében a Forsa mérései szerint

Adatfelvétel időpontja Minta mérete

 

Laschet
– CDU/ CSU
Scholz
– SPD
Baerbock
– Zöldek
Egyik sem
20 Apr 2021 1,502 15 15 32 38
13–16 Apr 2021 2,003 19 17 26 38
6–12 Apr 2021 2,500 16 18 23 43
Adatfelvétel időpontja Minta mérete
Söder
– CDU/CSU
Scholz –
SPD
Baerbock
– Zöldek
Egyik sem
13–16 Apr 2021 2,003 40 16 23 21
6–12 Apr 2021 2,500 39 14 21 26
9 Apr 2021 1,003 37 12 15 25

A 2018 őszi fordulat után, amikor a zöldek az SPD-t megelőzve második helyre jöttek fel a pártok népszerűségi versenyében, újabb történelmi változást mér a FORSA közvéleménykutató: április 20-án a Grünent történetük során először a legerősebb német pártnak mérik 28 százalékkal (+5% az egy héttel korábbi eredményekhez képest), miközben a CDU-CSU 21 százalékot ér el (-6%). Annalena Baerbock jelölése jó lépés volt jókor, még akkor is, ha ez csupán egyetlen mérés, és valószínűleg inkább a CSU-szavazók pillanatnyi felháborodását tükrözi, mint egy tartós állapotot.

Természetesen valószínűsíthető, hogy az első felháborodást követően a csalódott konzervatív szavazók jó része visszazár majd az uniópártok mögé, és Baerbock újdonságának varázsa is megkophat. A trend mindenesetre egyértelműen a Zöldeknek kedvez. Az INSA kutatóintézet április 23-i legfrissebb mérése nagyon pontosan követi le ezt a folyamatot. A CDU-CSU visszakapaszkodik 24 százalékra, a Zöldek eredménye pedig 23 százalékra süllyed. Az erőviszonyok azonban kiegyenlítődtek, és ez tartós is lehet.

A verseny végképp nyitottá vált, és ezzel reálisan megnyílt az út nem csupán egy esetleges fekete-zöld koalíció előtt, de ennek – vagy más koalíciós kombinációk – Zöldek vezette verziója számára is.

A konzervatívnak és stabilnak tekintett német politika a szemünk előtt alakul át radikálisan.

Annalena: az egyesítő erő

A zöld siker egyik legfontosabb kovácsa, a kancellárjelölt Annalena Baerbock nem csak kívülről tűnhet ismeretlennek, a párton belül is gyorsan felívelő üstökösnek számít. A 2018 januárjában megválasztott két társelnök közül Robert Habeck, schleswig-holsteini környezetvédelmi miniszter számított a fajsúlyosabb politikusnak, és sokáig a Zöldeken belül őt tekintették favoritnak a párt választási listájának vezetésére. A filozófus végzettségű Habeck népszerű volt a párton belül és kívül is, „a nem konvencionális politikus típus” megtestesítője sokak szerint.

Robert Habeck (forrás: Wikimedia Commons)

Baerbock azonban szívós, szisztematikus munkával építette magát. Kiváló kapcsolatteremtő képességével a párton belül széleskörű ismeretségi hálót épített ki, és a hannoveri születésű politikus Brandenburgban, egy keletnémet tartományban építette fel magát politikusként, ahol a Zöldeknek hagyományosan nem sok babér terem. 2013-ban brandenburgi listavezetőként a Bundestag tagja lett, a 2017-es – végül sikertelen – koalíciós tárgyalásokon a liberálisokkal és a konzervatívokkal kemény tárgyalónak bizonyult, de végül sikeresen zárta le a rá bízott EU-ügyi fejezetet. 2018-ban ennek ellenére sötét lóként futott neki a Zöldek társelnökválasztásának, de végül meggyőző többséggel nyert a balosabb Anja Piellel szemben.

Társelnöksége alatt Baerbock egyfajta „egyesítő erőnek” bizonyult. Németország nyugati felében (Hannoverben) születetett, de politikai szocializációja egy keleti tartományban történt. Brandenburgi háttere segítséget jelent a Zöldeknek a különösen nehéz keleti országrészben, és Baerbock így személyében is hidat jelent az egészen más környezetben politizálni kényszerülő keleti és nyugati zöld pártszervezetek és tagok között. Ugyanígy képes összebékíteni a hagyományosan vitázó irányokat is.

„Annalena Baerbocknak nagyon erős egyesítő és integráló vezetői képességei vannak. Ezért választották társelnöknek 2018-ban, és most ezért választották meg a Zöldek első kancellárjelöltjének. Pragmatikus, empatikus, tényszerű s mindig nagyon elkötelezett egy sor szakpolitikai területen, így a klíma, energia- és iparpolitikában, külügyekben vagy az EU jövőjét illetően. A párt egésze támogatja.”

– mondta róla Eva van de Rakt, a Böll Alapítvány, a német Zöldek politikai alapítványának brüsszeli igazgatója.

„Történetileg a Zöldek több különböző politikai mozgalomból nőttek ki, innen erednek a különböző szárnyak a párton belül. Amikor az irányzatok közötti küzdelmek valamelyik „győzelmével” zárultak, azt mindig az egész párt megszenvedte. Az elmúlt években a tagság egy teljesen új generációval gyarapodott, akik felismerték, hogy ez így nem mehet tovább. 2018-ban Baerbockot és Robert Habecket épp azzal a megbízással választották meg, hogy integratív módon vezessék a pártot, menedzseljék a belső vitákat, folyamatokat és döntéseket. Sikeresen találták meg az egyensúlyt a különböző álláspontok között, ráadásul nagyon konstruktív módon. Annalena Baerbock sima és egyhangú jelölése is ennek a sikeres vezetői tevékenységnek a jele.”

A párton belüli konfliktusok feloldásával pedig a Zöldek energiáit a politikai ellenfelekkel folytatott küzdelemre tudja koncentrálni. Nem kis részben ez a kulcsa, hogy 2018 óta Robert Habeckkel közösen a Zöldeket a kispárti létből Németország egyik vezető pártjává változtatta.

A cikk második részében arról lesz szó, hogy milyenek ma a hatalom közelébe került Zöldek, milyen messze vannak radikális gyökereiktől, milyen koalíciós lehetőségek állnak előttük, és hogy kormányra kerülésük mit jelentene Németországnak, Európának és Magyarországnak.