A brit alsóház összpárti, vagyis a Toryk, a Munkáspárt, a Liberális Demokraták, a Skót Nemzeti Párt és a Demokrata Unionista Párt által is támogatott határozata alapján az, ami Kínában az ujgurokkal és más vallási és etnikai kisebbségekkel történik, nem más mint emberiségellenes bűnök és népirtás – írja a Poiltico.
A határozat miatt annak ugyan kevés a valószínűsége, hogy a Brit Expedíciós Hadsereg az ujgurok felszabadítására indulna, kiadós diplomáciai csetepatét még okozhat a lépés.
A pártok cselekvésre szólították fel a brit kormányt, hogy
„teljesítse kötelességét a népirtás meggátolására és büntetésére vonatkozó egyezménynek megfelelően, és a nemzetközi jog valamennyi megfelelő eszközét alkalmazva vessen véget neki.”
A határozat támogatói azt is jelezték, hogy Kanada és az Egyesült Államok már népirtásnak nyilvánították az ujgurokkal szembeni bánásmódot.
A brit kormánynak azonban a határozat nem kötelezi semmilyen szinten, mindazonáltal a többpárti kiállás is jelzi, milyen széleskörű az egyetértés a választott képviselők körében. A kormány ugyanakkor azt mondja, hogy nemzetközi bíróság dolga, hogy kimondja valamiről, hogy népirtás, vagyis egyelőre nem kívánja rángatni a Kínai Népköztársaság kormányának a bajszát.
Ezt némiképp árnyalja, hogy Kína nem tagja a Nemzetközi Törvényszéknek, és nem engedélyezi az ENSZ számára, hogy vizsgálódjon az ujgurok helyzetét illetően.
A határozati javaslatot beterjesztő konzervatív képviselő, Nusrat Ghani szerint
„a kormány azt állítja, hogy a népirtás tényét csak kompetens törvényszék állapíthatja meg. Kína minden, törvényszékre vezető utat blokkol. (…) A kormányunk keze bilincsben van, megbénította az ENSZ. Vissza kell szereznünk az irányítást. És Kína nem kontrollálhatja az eljárásainkat, hogy hogyan állapítjuk meg a népirtást.”
Ghani egyébként egy azon hét brit politikus közül, akiket Kína azért szankcionált, mert Egyesült Királyság csatlakozott más országokhoz emberi jogsértésekhez kötődő kínai polgárok szankcionálásában. Szintén részt vett a törvénykiegészítés megalkotásában, ami a népirtást elkövető országokkal való kereskedést korlátozza.
Most azt szeretné elérni, hogy tegyék feketelistára azon cégeket, melyek Hszincsiang tartományban termelnek, hacsak nem tudják megnyugtatóan bizonyítani, hogy nem alkalmaznak rabszolgamunkát. Márpedig a cégek jellemzően nem tudják, ugyanis Kína nem enged be független megfigyelőket a területre, a cégek pedig profitálnak a kényszermunkából.
A tartományban Kína évek óta kényszerít kényszermunkatáborokba muszlim vallású ujgurokat átnevelés, valamint egyéb eleve nem túl jól hangzó jogcímeken. A táborok foglyait különböző üzemekben dolgoztatják, derült már ki laptopról, maszkokról, és számtalan más termékről, hogy koncentrációs táborokban élő rabszolgák munkája árán készültek.
A globális tőkés rendszer egyelőre se lenyelni, se kiköpni nem tudja az ujgurok koncentrációs táborba zárását. Míg több kormány elítélte már a gyakorlatot, és a világ egy része felháborodással – és nagyjából tehetetlenül – figyeli az eseményeket, a nagy cégek és a kínai állam hasznot húz a kényszermunkából.
A nagy cégek ennek megfelelően lobbiztak azért, hogy az Egyesült Államok ne szankcionálja a kényszermunka útján előállított termékeket, Kína pedig rendelkezik akkora gazdasági és politikai lobbierővel, hogy nagyjából sértetlenül megússza, hogy állampolgárai millióit zárja koncentrációs táborokba.
Az ujgurok helyzetéről rendszeresen beszámolunk a Mércén, témába vágó cikkeink itt olvashatók.
