Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kína 2030-ra kivezeti a szénalapú energiatermelést

Az Egyesült Államok által a Föld napjára Joe Biden kampányígéretének megfelelően összehívott online klímakonferencián a világ negyven országának, köztük a 17 legnagyobb szennyezőnek a vezetői gyűltek össze a virtuális térben. Az állam- és kormányfők (vagy képviselőik) számos hangzatos, változatos horderejű lépést hirdettek meg – bár az kétséges, hogy elegendők lennének az élhető jövő biztosításához, és azt is tény, hogy a klímavédelemmel kapcsolatos vállalások nem mindig öregednek szépen.

Az egyik legnagyobb horderejű bejelentés Kínából érkezett, miszerint 2030-ig kivezetik a szénalapú energiatermelést.

Hszi elnök bejelentette, hogy az ország károsanyagkibocsátási csúcsát továbbra is 2030-ra tervezik, míg a karbonsemlegességet 2060-ra érnék el, ami környezetvédők szerint túlságosan kései. Azonban azt is elmondta, hogy a 15. ötéves terv során kivezetik a szenet az energiatermelés területéről, ami 2030-as céldátumot jelent, és az ilyen energiaprojekteket addig is nagyon komolyan korlátozni fogja az ország. Kína korábban arról is volt ismeretes, hogy egészen a legutóbbi időkig rengeteg szénalapú energiaprojektet finanszírozott.

Németország csak 8 évvel később, 2038-ban vezeti ki a szenet energiatermeléséből, és tartja korábbi céljait: 2030-ig 55% károsanyagkibocsátás, karbonsemlegesség elérése az évszázad közepén. Amik noha a szén későbbi kivezetése mellett is jobbak a Kína által megfogalmazott céloknál, így is határozottan elégtelenek.

Az Amerikai Egyesült Államok 2030-as célja, hogy 2005-höz képest megfelezze üvegházhatású gázkibocsátását (pontosabban, 2030-ig 50-52 százalékkal csökkentse), és Biden bejelentette azt is, hogy megduplázzák a klímavédelmi kiadásokat. Japán a korábbi 26-hoz képest 46 százalékos csökkentést vállalt, a 2013-as bázisévhez képest. Ezek az arányok noha komolyabb vállalások a korábbiaknál, azonban így sem érik el az EU vállalását, miszerint az évtized végéig 55 százalékkal csökkenti kibocsátását (1990-hez képest), és 78 százalékkal 2035-ig. Az Egyesült Királyság már 2030-ra elérné ezt a célt.

További vállalásokat is bejelentettek, így

  • Kanada 40-45 százalékkal csökkenti kibocsátását 2005-höz képest, ami nem túl acélos vállalás.
  • Oroszország az elkövetkezendő harminc évben összességében kevesebb károsanyagot kíván kibocsátani az EU-nál, ami vélhetően sikerülni is fog, hisz jelenleg is jóval alacsonyabb a kibocsátása. Putyin arra is büszke, hogy Oroszország károsanyag-kibocsátása jócskán kevesebb, mint 1990-ben, ami egyébként a szovjet ipar összeomlása után nem különösebben komoly teljesítmény.
  • Franciaország elég sok kivétellel betiltja a belföldi repülőjáratokat. Tényleg nagyon sok kivétellel. Szakértők szerint Franciaországnak jócskán volna tennivalója a klímavédelem terén, akár legalább annyiban, hogy fejezze be a fosszilis energiaipar támogatását.
  • Dél-Korea befejezi a külföldi szénalapú projektek finanszírozását.
  • Szaúd-Arábia, mint a világ meghatározó olajkitermelője kijelentette, hogy 2030-ra energiaigénye felét megújuló forrásokból, leginkább napenergiából kívánja fedezni. A tervet szakértők „merésznek” nevezik.
  • Bolsonaro 2030-ra felszámolná Brazíliában az illegális erdőirtást.
  • A parlamenti szenes akciójáról is ismert ausztrál Scott Morrison miniszterelnök ismét kiállt a szénipar érdekei mellett, mindazonáltal bejelentette, hogy ők fogják legolcsóbban előállítani a zöld hidrogént. Majd valamikor, és majd valamikor karbonsemlegesek is lesznek.
  • Chile annál is olcsóbban állítana elő zöld hidrogént.
  • Törökország 21 százalékkal csökkenti kibocsátását 2030-ig, és addig nem ratifikálja a párizsi egyezményt, míg nem kap támogatást más országoktól a klímaváltozás elleni harchoz.
  • Kolumbia ellenben 51 százalékkal csökkenti kibocsátását az évtized végéig, és 2050-re karbonsemlegessé válik.

A Climate Action Tracker szerint egyik ország sem tesz eleget ahhoz, hogy az évszázad végére is élhető legyen a bolygó – és sikerüljön betartani a párizsi egyezményben vállalt célt, miszerint lehetőség szerint másfél fok alatt maradjon a Föld klímájának felmelegedése az iparosodás előtti időkhöz képest.

A különböző bázisévekhez képest számolt vállalások könnyen összezavarhatják az embert, így az alábbi összehasonlítás segíthet az arányok megértésében.

 

 

A résztvevő országok – egy része – önmagukhoz képest kétségkívül komoly vállalásokat tettek. Azonban ezek jelentős részben továbbra sem elegendők a párizsi klímacélok eléréséhez, és míg a nagy szennyezők csak oly mértékben hajlandók kibocsátási célokat megfogalmazni, melyek mellett gazdaságuk továbbra is növekedni tud, jellemzően a szegényebb országok lakói isszák meg először a klímaváltozás levét.

Ahogy a Marshall-szigetek, vagy Banglades vezetői is felhívták rá a figyelmet, felszólítva a nagy kibocsátókat, hogy koncentráljanak a párizsi klímacélok betartására, több szegény ország pedig felszólította a gazdagokat, hogy támogassák erőfeszítéseiket nagyobb mértékben. A Greenpeace pedig felszólította a gazdag országokat, hogy engedjék el a szegény országok felé fennálló követeléseiket, hogy ezzel is elősegítsék a zöld helyreállítást.

Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök javaslata szerint a zöld projektek finanszírozását a fejlődő országokban nem hitelek, hanem támogatások formájában kellene finanszírozni, ezzel szemben az Oxfam szerint a környezetbarát fejlesztéseket 80 százalékban hitelekből finanszírozzák.

Dél-Afrika egyébként az egyetlen nagy fejlődő országként lőtte be 2050-et a karbonsemlegesség éveként, miután 2025-ben tetőzik majd a károsanyagkibocsátása. Ezen célok elérése nem lesz sétagalopp, ugyanis az ország jelenleg Afrika legszénfüggőbb országa.

Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára még a találkozó elején emlékeztetett arra, hogy jelenleg 1,2 Celsius fokkal van melegebb a bolygón, mint az iparosítás előtt. Ez három tizedfokkal kevesebb, mint a párizsi klímacélban foglalt érték, ennek ellenére a járvány miatti válság kezelésére meghirdetett újjáépítő csomagok költségvetése a főtitkár szerint mindössze 18-24 százalékban támogat környezetbarát célokat. Pedig, ahogy említette

„egy zöld bolygóra van szükségünk, de a világ vörös riasztáson van. A szakadék szélén tántorgunk. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a következő lépést a jó irányba tesszük.”