Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Karácsony Gergely: Az emberről szóljon a város, és ne a betonról – A Föld Napjára

A világnapok, van belőlük jó sok, általában ürügyül szolgálnak. Ürügyek a pillanatnyi emlékezésre, hogy kerüljön virág az emléktáblákra, vagy hogy ilyen magamfajta politikusok próbáljanak kipréselni magukból valami okosat.

Szerintem a Föld napja, április 22-e már több ennél. Több lett az elmúlt években, mert nem csak szavak hangzanak el, de tettek is követik őket. A tettekből persze még mindig nem elég, de talán valami elindult. Mert egyre több döntéshozó, és egyre több polgára egyre több országnak gondolja úgy, ahogyan Ferenc pápa írta fontos és nagyhatású enciklikájában 2015-ben:

„A fejlődésbe és az emberi képességekbe vetett irracionális bizalom után a társadalom egy része nagyobb tudatosságról árulkodó korszakba lép. … egyre növekszik a fogékonyság a környezetre és a természetvédelemre, és egyre erősebb az őszinte és fájdalmas aggódás azért, ami bolygónkkal történik. … Merjük személyes szenvedésünkké tenni azt, ami a világgal történik, és így felismerjük, mi az, amit ki-ki tenni tud.”

Ferenc pápától, akit szeptemberben Budapesten köszönthetünk, sokat lehet tanulni, ha klímavédelemről, környezetvédelemről van szó, talán tőle a legtöbbet a világ fontos vezetői közül. Azért is, mert talán elsőként mondta ki a legfontosabbat.

A klímaváltozással és a környezet pusztulásával szemben csak akkor tudjuk hatékonyan felvenni a harcot, ha a szegénységgel és a szociális problémákkal is szembeszállunk.

A környezetkárosítás, a bolygónk pusztítása és az emberek közti hatalmas egyenlőtlenségek fenntartása tehát nem különálló, egymástól elszigetelt bűnök, hanem egyetlen bűn különböző következményei.

Zöld és szociális fordulatra van szükség

Nem csak ma, a Föld napján, de most, amikor egy éve élünk a járvány árnyékában, most, amikor talán elérhető közelségbe került, hogy az élet visszazökkenjen a rendes kerékvágásba, most kell feltennünk magunknak a kérdést: ott akarjuk folytatni, ahol a járvány kitörése előtt abbahagytuk? A régi normálist akarjuk vissza, avagy képesek leszünk változni és változtatni, új normalitást teremteni. Én ebben, az új normalitásban, a dolgok újfajta menetében hiszek.

A globális kihívások, a járvány és a gazdasági válság okozta belátások nem csak a változás lehetőségét, de a változás kényszerét is megteremtették. Ez pedig azt jelenti, hogy fenntarthatóbb és emberségesebb politikára van szükség. A humán tőkébe és a környezeti infrastruktúrába való befektetés elengedhetetlen, különben nem csak a járvánnyal vívott háborút, de a jövő csatáit is elveszítjük.

A humán tőke és a környezeti infrastruktúra olyan politikusul hangzik, pedig tudom és lehet egyszerűbben is mondani. Az ember. Az embert kell minden cselekvésünk közepébe helyezni. Az ő biztonságát, egészségét, jólétét és jól létét.

És ha az emberről beszélünk, az nem jelentheti megint a kiváltságos keveseket. Ez nem róluk, nem erről az 1 százalékról kell szóljon. Hanem a 99 százalékról. Zöld és szociális fordulatra van szükség, ez Magyarország legjobb esélye is.

Ezt a szemléletet, a zöld és szociális fordulatot szerte a világban a nagyvárosokban kell érvényre juttatni. Magyarországon Budapesten.

Manapság az emberiség több mint fele városokban él. Ott használják el az energia 75 %-át, ugyanakkor az üvegházhatású gázok 80 %-a is ott kerül a légkörbe. A városok lakossága évente 60 millió fővel növekszik. Bár városaink a gazdasági növekedés motorjainak számítanak, megtestesítik a fogyasztásorientált életstílust is.

Ezért az egyre fogyatkozó erőforrások és a növekvő környezeti terhelés tekintetében elsősorban a városokban kell a változást kezdeményezni. Ez az, amit elkezdtünk Budapesten, és amit folytatni kötelességünk.

Ahhoz, hogy megértsük, miért sürgető, hogy változtassunk életmódunkon, néhány fontos adatot kell megemlítenünk a légszennyezettséggel kapcsolatban, amelyek a fővárosunkat érintik. Részben a megváltozott szokásaink hatására, 2020-ban csökkent a légszennyezettség Budapesten. Ez leginkább a nitrogén-dioxid esetében volt kimutatható, és elsősorban a belvárosi mérőállomásokon. Emellett a szálló por (PM10 és PM2,5) szintje is csökkent az év egészét tekintve, a 2013-2019-es évek átlagához képest.

Ettől függetlenül sajnos továbbra is előfordulnak olyan napok, amikor rossz a levegő a városban: az elmúlt évtizedben 50-100 közötti olyan nap volt évente, amikor a PM10 szálló por szintje meghaladta a napi egészségügyi határértéket valamelyik budapesti mérőállomáson.

A Nemzeti Népegészségügyi Központban elvégzett becslések szerint a budapesti PM2,5 szint az utóbbi 12 évben a 30 év feletti idő előtti halálesetek mintegy 3-7 százalékáért volt felelős. A PM10 „szálló por” komoly egészségkárosodást okozhat, ilyen például a vérrögösödés, az asztma, a szív-, és érrendszeri betegségek.

A klímaváltozásnak már észrevehető hatásai vannak a város mindennapjaira nézve. Az egyre gyakoribb extrém mennyiségű csapadékmennyiséget a csatornázási rendszer nem tudja elvezetni. A nyarak egyre forróbbak, Budapesten az éves átlaghőmérséklet több mint 1 °C-ot emelkedett, és ez a következő évtizedekben további 1-2 °C-kal emelkedhet.

Túl sokáig éltünk abban a kényelmes tudatban, hogy a bolygó azért van, hogy minket szolgáljon, de nem késő észrevennünk, a bolygó nem a miénk, nekünk felelősségünk van abban, hogy milyen állapotban hagyjuk rá unokáinkra.

Mit tesz Budapest?

Budapest városvezetése a zöld, esélyteremtő, demokratikusan működő város megvalósítására tett vállalást. A közgyűlés megalakulásakor első lépésben klímavészhelyzetet hirdettünk. A példánkat később több kerületi önkormányzat is követte, elismerte ezzel, hogy a klímaváltozás alapvető fenyegetést jelent a jólétre, a társadalmi békére és a jövő generációk életfeltételeire.

Az új Budapesti Klímastratégiát és Fenntartható Energia- és Klíma Akciótervet március 31-én fogadta el a Fővárosi Közgyűlés. Ebben azokat a lépéseket határoztuk meg, amelyeket a következő évtizedben meg kell tenni annak érdekében, hogy 2030-ig a klímaváltozást okozó szén-dioxid-kibocsátást 40 százalékkal csökkenteni lehessen Budapesten 2015-höz képest, és mérsékelni lehessen a klímaváltozás már elkerülhetetlenül jelentkező hatásait.

A budapesti szén-dioxid-kibocsátás közel 40 százaléka lakóépületekben felhasznált energiából származik. (Fűtés, melegvíz-készítés, világítás, sütés-főzés, elektronikai berendezések használata stb.). Emellett a kibocsátás jelentős része, több mint egynegyede a személy- és tehergépjármű-forgalom során elfogyasztott üzemanyaghoz kötődik. A közösségi közlekedés mindössze a CO2-kibocsátás 2 százalékát adja Budapesten.

A légszennyezéssel kapcsolatban külön meg kell említeni a háztartási szilárd tüzelést, mint a szálló por egyik fontos kibocsátási forrását. A budapesti háztartások mindössze 3-4 százaléka használ tűzifát fűtéshez, ugyanakkor egyes kerületekben ez az arány a 10-15 százalékot is eléri. Az agglomeráció településeiről is sok esetben Budapestre érkezik a légszennyezés. Logikus, hogy a környezet- és klímavédelmi lépések is elsősorban ezeken a területeken teendők meg.

A Budapesti Klímastratégiában a Főváros azokat a lépéseket határozta meg, amelyeket a következő évtizedben meg kell tenni annak érdekében, hogy a káros kibocsátásokat érdemben csökkenteni lehessen Budapesten, és mérsékelni lehessen a klímaváltozás már elkerülhetetlenül jelentkező hatásait.

A budapesti lakások egyharmadában jelentős energetikai felújításnak kell történnie.

Ez az épületek hőszigetelését, ablakcserét, a fűtési rendszer korszerűsítését, megújulóenergia-felhasználásra irányuló technológiák telepítését jelenti. A budapesti épületfelújítási program elindításához szükséges egy több komponensű finanszírozási modell kialakítása, mind hazai, mind pedig nemzetközi források bevonásával.

A budapesti közösségi klímagyűlésen elsöprő többséggel a legfontosabb kérésként, klímavédelmi javaslatként fogalmazták meg a résztvevő fővárosiak ezeknek a felújításoknak, korszerűsítéseknek a pénzügyi támogatását. A Városháza ősszel készült nagymintás, reprezentatív közvélemény-kutatásának adatai szerint a budapestiek 29 százaléka felújítaná otthonát, ha lenne önkormányzati vagy állami támogatási program.

A közösségi közlekedés részarányát 50 százalékra kell növelni, elsősorban a járműpark korszerűsítése és közlekedésszervezési intézkedések (tömegközlekedési járművek haladásának előnyben részesítése a forgalomban, pl. elkülönített sávok létesítése; a közlekedési lámpáknak a tömegközlekedési járművekre hangolása; elektronikus, időalapú jegyrendszer és kapcsolódó tarifarendszer bevezetése) révén.

Emellett cél a kerékpáros közlekedés jelenlegi kb. 1 százalékos részarányának 5 százalékra emelése, egyértelmű kialakítású, jól használható, biztonságos kerékpárforgalmi főhálózat kialakításával, a közterületi kerékpártárolás bővítésével, a közbringa-rendszer további fejlesztésével.

A napelemek által termelt áram mennyiségét 130-szorosára szükséges növelni. A megújulóenergia-részarány növelése Budapesten legegyszerűbben és költséghatékonyan a napenergia aktív hasznosításával, elsősorban napelemek alkalmazásával mozdítható elő. A napenergia-hasznosítás földrajzi és éghajlati adottságai kiválóak (magas a napsütéses órák és napok száma), mégis, egyelőre alacsony a napelemek használata: Budapesten az összes felhasznált áram mindössze 0,2 százalékát termelték napelemek.

Fontos cél a zöldterületek számának és területének növelése. A zöldfelületek nagysága, elhelyezkedése hatással van a városklímára, ezek a felületek képesek megkötni az üvegházhatású gázok és a por egy részét is a levegőben.

Budapesten az egy főre eső közkertek, közparkok felülete 6 m2, de a belváros egyes részein ez kevesebb mint 1 m2. (A WHO ajánlása szerint legalább 9 m2/fő zöldterület szükséges.) A budapesti klímastratégiában meghatározott célok szerint az egy főre jutó zöldterületi ellátottság 2030-ra 7m2-re nő, a helyi jelentőségű védett természeti területek nagysága pedig 350 hektárral bővül. Ezeket a céljainkat számos beruházás szolgálja. Erről szól a pesti alsórakpart megújítása éppúgy, mint a Blaha Lujza tér felújítása, ezért valósítunk meg több mint 50 zöldprojektet, ezért ültetjük el fák ezreit, ezért ragaszkodunk a Budapesti Diákváros és a Budapesti Nagyerdő projekthez. Egy élhető és zöld várost teremtünk, amely a vas és a beton helyett az emberről szól.

Könnyen belátható, hogy a klímavédelmi törekvések sikeressége a pénzforrások elérhetőségén áll vagy bukik. Budapesten jelenleg nehéz helyzetben van, hiszen a gazdasági válság hatásain túl a kormányzati elvonásokkal is szembe kell néznünk. Az Európai Unió által biztosított Helyreállítási Alap éppen azt a célt szolgálja, hogy a tagállamok talpra tudjanak állni, és szembe tudjanak nézni az új, járvány utáni élet kihívásaival.

Az Európai Unió világosan kimondta, hogy a tagállamok kormányainak kötelezően be kell vonnia az önkormányzatokat a források felhasználásába. A megvalósítandó projekteknek hozzá kell járulniuk az éghajlati és a környezetvédelmi fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok érvényesítéséhez, támogatniuk kell a tiszta energiára való átállást az energetikai rendszerek korszerűsítésén keresztül. A kormány ódzkodik az érdemi egyeztetéstől, pedig Budapestnek is, az önkormányzatoknak is konkrét terveik vannak arra nézve, mire lehetne okosan elkölteni a forrásokat, úgy, hogy abból legtöbbet a városlakók profitáljanak.

Magyarország április 30-ig köteles beszámolni arról az Európai Bizottságnak, hogy mire akar költeni 5800 milliárd forintot. Ez a következő évek legfontosabb dokumentuma, túlzás nélkül állítható: Magyarország jövője múlik rajta. Ezért is elfogadhatatlan, hogy az eddig megismert kormányzati tervek megint a kevesek érdekeit sorolják a többség igényei elé.

Nem csak az a baj tehát, hogy a kormány 0, azaz nulla javaslatot fogadott be azok közül, amit a főváros és az önkormányzatok szövetsége megfogalmazott. Az igazi baj, hogy a kormány napokban bemutatott tervei az 5800 milliárd forint felhasználásáról az építőiparról szólnak, nem a magyar társadalomról; betonról, és nem az emberről; a kevesekről és nem a többségről; az oligarchák érdekeiről, és nem a magyar vállalkozások támogatásáról.

Az önkormányzatok, köztük a Fővárosi Önkormányzat bevonása lehetne a biztosítéka annak, hogy ebből a pénzből olyan fejlesztések valósuljanak meg, amelyek a magyar emberek érdekeit szolgálják. Ha ezek a források ismét a kiváltságos kevesek zsebébe kerülnek, azzal nem csak tovább mélyítik a szakadékot ember és ember között, de jelentősen hátráltatják nem csak Budapest, de az egész ország fenntartható fejlődését. Ha most nem változtatunk, félő, hogy elkésünk: az elszegényedés óriási méreteket ölt, a klímakatasztrófa pedig elkerülhetetlenné válik.

Mi a budapesti projektek mellett amellett fogunk érvelni, hogy az egész program fókuszát változtassa meg a kormány, a betonról az emberre. Ha a tárgyalóasztalnál netán nem érünk célt, élni fogunk az Európai Unió által biztosított lehetőségeinkkel. Minden eszközt latba vetünk annak érdekében, hogy az 1 százaléknyi kevesek haszna ne lehessen fontosabb a 99 százaléknyi többség jövőjénél.

Kiemelt kép: MTI/Szigetváry Zsolt