Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Vadkelet: az adósságbehajtás útvesztőiben bárki kiszolgáltatottá válhat

Ritkán kap figyelmet a politikában a végrehajtási rendszer igazságtalansága. Ha meg is üti a nyilvánosság ingerküszöbét ezzel kapcsolatban valami, az általában a kilakoltatás: látjuk, ahogy a végrehajtó megérkezik az új tulajdonossal és a rendőrökkel, akik eltávolítják az adóst az otthonából. A végrehajtási eljárás végső és legembertelenebb pontjának időnként szemtanúi lehetünk a médiában, de hogy milyen hosszú, átláthatatlan, és finoman szólva sem méltányos folyamat vezet idáig, arról szinte sose beszélünk.

Pedig a végrehajtói rendszerrel több embernek akad dolga élete során, mint gondolnánk, a rászorulók és lakásszegénységben élők pedig különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek egy-egy eljárásban. Az Utcajogász Egyesület önkéntes jogászai az elmúlt tíz évben gyakorlatilag napi szinten foglalkoztak végrehajtási jogi problémákkal, hiszen ügyfeleik jelentős része ilyen ügyekben kér jogi tanácsot. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az egyesület úgy döntött, egy projekt keretében kiemelten foglalkozik a bírósági végrehajtások jogával, és stratégiai módon kíván fellépni a szegény embereket hátrányosan érintő szabályok és gyakorlatok ellen.

Bírósági végrehajtóval szinte bármilyen per kapcsán találkozhat, aki nem tesz eleget valamilyen követelésnek. Ahogy neve is mutatja, arról az állami szervről van szó, amely végrehajtja a bírósági döntéseket. Ellentétben azonban a bíróságokkal, amelyek esetében világos és részletesen szabályozott például a bírók munkavégzésének eljárásrendje, a bírósági végrehajtó sokkal önállóbban, autonóm irodaként működik, és nem kapcsolódik szorosan a bírósághoz.

Ráadásul a törvény, amely alapján a végrehajtó eljár, igencsak öreg: 1994-ben született, és az utóbbi években nem igazán nyúltak hozzá, így szemben a legtöbb most hatályos, modernebb jogszabállyal, nagyon nehezen értelmezhető. Az Utcajogász Egyesület önkéntes jogásza, Molnár Noémi szerint ez egy tipikus jogállamisági probléma: nem világos ugyanis az a szabályrendszer, amely alapján a közhatalmat gyakorló végrehajtónak el kell járni.

Sok ügyfél esetében a problémák abból adódnak – túl a gazdasági környezeten, amiben élünk -, hogy nem értik a bírósági végrehajtási iratokat. Százszámra állítják ki őket, feltehetőleg sablonok alapján, az egyedi ügyekre némileg konkretizálva, emiatt gyakran hibásan szerepelnek rajtuk a felek vagy az eljárás adatai, és így még nehezebben értik meg az emberek, hogy mi a kötelezettségük, vagy milyen jogaik vannak egyáltalán.

Ezeket az iratokat még gyakorló jogászok is nehezen értelmezik, az alacsony iskolázottságú, illetve kiszolgáltatott helyzetű embereket pedig fokozottan hátráltatja ügyük rendezésében a közérthetőség hiánya – mondta a Mércének Noémi.

Egy másik jellegzetes igazságtalansága a végrehajtási törvénynek, hogy az adóstól nemcsak munkabérének felét vonhatják le, de akár ezzel egy időben inkasszálhatják a bankszámláján lévő pénzt is. Az, hogy melyiket és mikor alkalmazzák, kizárólag a bírósági végrehajtó mérlegelésétől függ, és teljes meglepetésként érheti az adóst.

Az egyes intézkedések közötti fokozatosság hiánya ahhoz vezet, hogy adott esetben az adós a 28 500 forintos öregségi nyugdíjminimumból kénytelen a havi létfenntartását biztosítani – ennyit köteles ugyanis a bankszámlán hagyni az egyébként teljesen törvényesen eljáró végrehajtó. Azt talán mondani sem kell, hogy ez az összeg még az életben maradáshoz is kevés, nemhogy egy család fenntartásához vagy a számlák befizetéséhez,

aminek az elmulasztása könnyen a közművek kikapcsolásához és újabb végrehajtási eljárásokhoz, majd végeláthatatlan adósságspirálhoz vezethet. Érdemes megjegyezni: az öregségi nyugdíjminimum összegét a kormány 2008 óta nem emelte, a 28 500 forintos összeg pedig már akkor sem volt reális, nemhogy most, 2021-ben.

A végrehajtási törvény számos határidőt tartalmaz, azonban ezek a határidők nagyobb részben a felekkel, a tartozás követelőjével és az adóssal szemben támasztanak követelményeket. A gyakorlatban sokszor találkozik az Utcajogász olyan esetekkel, amikor a felek várakoznak a bírósági végrehajtó fellépésére, azonban konkrét jogszabályi rendelkezés hiányában nem világos, hogy ennek milyen határidővel kell megvalósulnia. Ilyen, szabályozásra váró hiányosság például, hogy a sikeres ingatlanárverés után befolyt, és a követeléseken túlmutató összeg adós részére való kifizetésére a törvény nem tartalmaz határidőt.

Ezzel gyűlt meg a baja az Utcajogász egyik ügyfelének, Dohos Évának is. Éva devizahitele miatt 2011-től perben állt a bankjával, és 2020-ban végül a bank javára döntött a bíróság. Mivel Éva nem tudta fizetni az idővel több mint duplájára emelkedő törlesztőrészletet, 2017-ben végrehajtást indítottak ellene. Az ingatlant, ahol élt, 2020-ban elárverezték a feje felől, és noha a befolyt összeg nemcsak a tartozását fedezte, de megmaradt belőle annyi, amiből tudta volna a továbbiakban biztosítani a lakhatását, ehhez csak nagyjából 5 hónapnyi ügyintézés árán jutott hozzá.

„Megkérdeztem, hogy hogyan tovább: maradványpénzem áll fönn, az ingatlant át kell adni… muszáj megélnie az embernek a hajléktalanságot?”

– idézte fel a Mércének Éva a végrehajtónál tett próbálkozását, hogy megtudja, mikor kaphatja meg az összeget, amitől a lakhatása függ.

Mivel érdemi tájékoztatást nem kapott, hónapokig futott a pénze után. Mindeközben, anyagi okokból nem tudta átadni a végrehajtási eljárás során elárverezett lakását, és bár kilakoltatása később volt esedékes, fennállt a veszélye, hogy utcára kerül. Ráadásul az új tulajdonos hetente többször is zaklatta személyesen, vagy telefonon, a kiköltözését követelve. „Felhívta a figyelmem, hogy vegyem tudomásul, a végrehajtóval szemben esélyem sincs” – mesélte.

Évát nagyon megviselte a bizonytalanság: úgy gondolja, joga lett volna ahhoz, hogy minden információt megkapjon az ügyéről, hiába kért azonban jogi képviselőjével iratbetekintést a végrehajtótól, hogy végre kiderüljön, hol a pénze, azt megtagadták tőlük. Pénze visszatartása ráadásul konkrét kárt is okozott számára: ha közvetlenül az árverezés után megkapta volna, jó áron tudott volna azonnal költözhető, jó állapotú lakást vásárolni. Az árak azonban néhány hónap alatt annyira felmentek, hogy ezek a lehetőségek elúsztak, mire megkapta a neki járó pénzt.

A sietős lakásvásárlás következtében most egy, ázási problémák miatt nagyrészt lakhatatlan házban él, de még így is szerencsésnek érzi magát, hiszen nem került utcára. Az ugyanis, akinek nem marad pénze a végrehajtási eljárás után, könnyen fedél nélkül maradhat, ilyesmi akár teljes családokkal is megtörténik ma Magyarországon – hiszen egy albérlethez is több százezer forint kauciót kell lerakni az asztalra, magyarázta Éva.

Az önmagában is nagyon méltatlan, bonyolult és fárasztó eljárást pedig egyedül nem tudta volna végigvinni, minden kérdésével egyből az Utcajogászhoz fordult segítségért, egy laikusnak ugyanis nem sok esélye van a homályos törvényi szabályozás minden előnyét élvező végrehajtó ellen. Éva szerint az egyetlen megoldás „menni és ütni az asztalt”, amíg csak lehet. „Maga az eljárás embertelen. Azt gondolom, hogy az elesett felet is ugyanolyan emberszámba kell, hogy vegyék, és amiben érintett, arról tájékoztatást kellene kapnia” – mondja.

A lakáskiürítési eljárással, azaz a kilakoltatással és a tartozások megfizetésével kapcsolatos szabályokkal kiemelten foglalkozó Utcajogász szerint egy másik jellegzetes példa a végrehajtási törvény okozta bizonytalanságra, hogy ha valaki egy olyan ingatlanban lakik, aminek nem lakás a besorolása az ingatlan nyilvántartás szerint. Ebben az esetben ugyanis lehet, hogy nem védi a kilakoltatási moratórium, mert az csak lakóingatlanra vonatkozik.

Egy apró kis technikai megfogalmazás (pl. hogy mit értünk lakásnak az egyik törvény szerint), hatással lehet olyan jogokra, amelyek télen a lakásban tudnak tartani egy embert” – magyarázza Noémi.

A jogász szerint a törvény nagyon nagy mozgásteret biztosít a végrehajtóknak. Amikor váratlanul levon egy fizetést, vagy több év hallgatás után küld egy felszólító levelet, azzal nem sért törvényt. Ez egy szabályozási kérdés, és a végrehajtónak óriási szabadsága van abban, hogy mit mikor csinál, ráadásul mindezt különösebben indokolnia sem kell.

„Mindenképpen szeretnénk, ha ez a téma bekerülne a politikai közbeszédbe, mert erről nem volt szó, leszámítva például a devizás tüntetéseket, de ezek kapcsán sem alakult ki szakmai párbeszéd. Mi ezt szeretnénk egy kicsit pótolni. A projekt fő célja az lenne, hogy – ha nem is feltétlenül tudjuk megmondani, hogy mit kellene csinálnia a jogalkotónak ezzel a törvénnyel, hogy jobb legyen – előtérbe kerüljön ez a kérdés. Azt is gondoljuk, hogy ez nem a Fidesz mulasztása, hanem az elmúlt harminc év problémája. Becsukták a politikusok a szemüket, és elfordultak, így nem volt ennek kellő figyelem szentelve”

– mondta Noémi.

Az Utcajogász a Végrehajtási Jogi Projekt keretein belül egy jelentéssel készül, amit ősszel hoznak nyilvánosságra. Egyben azt is remélik, hogy az általuk feltárt problémakör az országgyűlési választási kampányban is téma lehet, felkarolhatják a politikusok, és vita indulhat róla.

Az idén februárban útjára indított projekt kifejezetten azokat az igazságtalanságokat szeretné feltárni a bírósági végrehajtói rendszerben, amelyek a kiszolgáltatott helyzetű embereket leginkább érintik, ez a problémakör azonban rendkívül szerteágazó.

Kicsit bonyolultabb a helyzet például a devizahiteles ügyekben: itt általában nincs bírósági per, mert amikor megkötötték ezeket a kölcsönszerződéseket, közjegyzői okiratba foglalták őket. Ha egy ilyen dokumentumot közjegyző ír alá, akkor nem kell a szerződés felmondása után bíróságra menni, hanem rögtön végrehajthatóvá válik, vagyis nagyon hamar bekövetkezhet a kilakoltatás.

De végrehajtási joggal tulajdonképpen mindenki kapcsolatba kerül így vagy úgy. Az olyan mindennapi esetek, mint például egy bliccelésért kiosztott bírság behajtását is követeléskezelő cégek végzik.

Például ha a BKV-nak van 10 ezer követelése 10 ezer bliccelővel szemben, de nincs kapacitása arra, hogy ezeket behajtsa, eladja a követeléseket egy követeléskezelő cégnek.

A cég nem tudja, hogy ezek behajthatóak lesznek-e, de fizet valamennyit a BKV-nak, így a követeléskezelő viseli a kockázatot. A bliccelő évek után kap egy levelet egy számára idegen cégtől, hogy fizessen. Azt se tudja, mi köze van az egészhez, soha nem hallott még a cégről, ráadásul általában nem is kap meg minden olyan dokumentációt, ami igazolja, hogy megvették a követelést. A legtöbb ember nagyon megijed, és ha tudja, egyből be is fizeti az azóta irreálisra kamatozott összeget.

Ha nem fizetünk, akkor pedig a cég közjegyzőhöz fordulhat, és egy úgynevezett fizetési meghagyásos eljárásban kérheti, hogy a követelést közjegyző fizettesse meg velünk. Ilyenkor a közjegyző kibocsát egy fizetési meghagyást, ami egy hivatalos levél arról, hogy ha nem vitatjuk a követelést 15 napon belül, akkor azonnal végrehajthatóvá válik.

Csakhogy a követeléskezelők nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy elavultak-e ezek a követelések, hanem „bepróbálkoznak”, hátha sikerrel járnak. Általában ennyi év után az emberek nem is ott laknak, ahol a megbírságolásuk idején, ezért a fizetési meghagyásról szóló levelet nem tudják átvenni, így vitatni sem tudják azt a megadott 15 napon belül. Vagyis jogerős lesz, és be lehet hajtani a követelést.

Ha idáig eljut az ügy, nagyon nehéz visszacsinálni az egészet. Ez egy tipikus példa, ami nemcsak a kiszolgáltatott embereket, hanem gyakorlatilag mindenkit érint. Jogszerűen járnak el, de mégis egy kicsit igazságtalanul” – mondta Noémi. Szerinte ez a legfurcsább területe is a jognak: nincs per, nincs tárgyalás, nincs érvelési lehetőség, a jogvédők legfeljebb időt tudnak nyerni, illetve részletfizetést kezdeményezni, mert nem jogszerűtlen, ami történik.

„Az utóbbi években nagyjából az állam minden területén történtek fejlesztések, a bírósági végrehajtás területe azonban kivétel. Kicsit vadkeleti állapotok uralkodnak. Az jó volt, hogy a devizás tüntetések a felszínre hozták ezt a témát. Viszont az baj, hogy úgy tűnt, hogy ez csak egy devizás probléma. Nem halogatható ugyanis, hogy átfogóan foglalkozzunk a végrehajtási szabályozás áttekinthetetlen és igazságtalan gyakorlatával”

– mondta a jogász a Mércének.