„Nem most van itt az ideje annak, hogy bemenjünk a kórházakba, hogy kamuvideókat vagy álhíreket gyártsunk”

Ezt még szerda esti, rezignált hangvételben adott M1-es interjújában mondta Orbán Viktor miniszterelnök, utalva arra  nyílt levélre, amelyben 28 független szerkesztőség – köztük a Mérce – kérte a kormányt a transzparens járványügyi tájékoztatásra.

A helyszíni riportkészítés valóban sok nehézségbe ütközhet „békeidőben” is, amelyeket sok esetben nem könnyű feloldani: betegjogok, a kórházi dolgozók hozzájárulása, stb. Ugyanakkor mindezekkel a nehézségekkel együtt egy normális nyilvánosságnak az is a része lenne, hogy legalább az elvi lehetősége nyitott legyen ezeknek a riportoknak, és a központi kormányzat ne álljon az útjába az ilyen típusú, hiteles, elsőkézből történő tájékoztatásnak akár a kórházakban, akár az oltópontokon.

Magyarországon viszont papír tanúsítja, hogy ez a kiváltság nem adatik meg a független médiának:

Nem úgy az MTVA-nak, amely mint a hétvégén láttuk, el is végezte a teljes magyar sajtó helyett a végül pár jól beállított MTI-fotóban testet öltő feladatot.

(Ugyanitt vetődik fel a kérdés, hogy a prominens kormánytagok – élükön a miniszterelnökkel – akkor mégis hogyan készítették el a kórházak falai közt saját pr-videóikat, de ez most kevésbé érdekes.)

A kórházi riportoknál van azonban egy sokkal alacsonyabb érzékenységi fokú műfaj, amellyel a kormány könnyedén segíthetné a hőn áhított hiteles tájékoztatást, ha akarná: ez pedig az online sajtótájékoztató.

Ez – az Operatív Törzs sajtótájékoztatóira vonatkoztatva – ugyanúgy részét képezte a 28 szerkesztőség által megfogalmazott kéréseknek, ám mintha totálisan elsikkadt volna mind a kormány reakciói között, mind a akár a nyílt levélről a független platformokon folyó diskurzus során. A címzettek – a kormány tagjai – nyilván egyből kiragadták (pontosabban megalkották) a „kórházakban kamerázni” kifejezést, vagy annak különböző variánsait, miközben egyáltalán nem ez volt a nyílt levél (egyetlen) lényegi mondandója, és a szerkesztőségek kéréseinek arra a részére, amelynek teljesítése tényleg senki máson nem múlna, mint a kormányon magán, az érintettek gyakorlatilag egy árva szóval nem reagáltak.

Kovács Zoltán államtitkár mindössze egy félmondattal intézte el ezt a kérdéskört: „Az operatív törzs minden nap tájékoztatja a nyilvánosságot.”

Egyfelől az Operatív Törzs sajtótájékoztatóiról már lassan egy egész éve megállapíthattuk, hogy a valódi életmentő információk átadásának terepe helyett sokkal inkább a gátlástalan időhúzás és a szomorú kabaré skáláján mozog, a nyunyóka-gate-től egészen addig, hogy halálosan komolyan beolvasnak olyan kérdéseket, minthogy nem Müller Cecília dublőre kapta-e meg az oltást a az igazi tisztifőorvos helyett.

Másrészt pedig az Operatív Törzs sajtótájékoztatójáról az is bebizonyosodott az elmúlt egy évben, hogy ha a kormány érdemben dönt valamiről a járvány kezelésével kapcsolatban, azt semmiképp nem Müller Cecíliától tudjuk meg először.

Egy, a kormányhoz hasonlóan komoly időprés alatt dolgozó közhatalmi szervnél, a Főpolgármesteri Hivatalnál például meg lehetett oldani, hogy interaktív online sajtótájékoztatóra kerüljön sor újságírók részvételével méghozzá több alkalommal is. De kismillió egyéb fórumon is tartottak mindenféle szereplők interaktív online sajtótájékoztatókat az elmúlt hónapokban, ahol valódi kérdések hangzottak élőben. Számos példa mutatja, hogy akinek a munkaköre szükségessé tette, azt a járvány megtanította online kommunikálni, nap mint nap videohívásokból lépkedünk ki-be.

Ez egy olyan válfaja lehetne a kérdezésnek, amelynek esetében a mégcsak a féltve féltett médiamunkások egészségéért sem kellene aggodalmát kifejeznie a kormánynak, hiszen kevés járványügyileg  biztonságosabb módját ismerjük a kommunikációnak.

De ha eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lenne, ha az újságírók szeretnének veszélyesen élni, a hatalom pedig azt mondja, hogy „hát, akkor lelkük rajta” ,elég kinéznünk a szomszédba – a Laborba, ahogyan a miniszterelnök szokott hivatkozni Ausztriára -, ahol Sebastian Kurz kabinetjének lassan egy teljes éve nem okoz gondot plexifalat húzni a kancellár elé, hogy a sajtó továbbra is személyesen (a távolságtartási szabályok betartása mellett) tehessen fel neki kérdéseket.

Ha már az osztrák kormányfőt hoztam szóba, adja magát persze az is, hogy ez a probléma valójában nálunk kis mértékben adódik csak a járványügyi helyzetből. Elég csak arra a magyar miniszterelnökre gondolni, amelyik az utóbbi időben évente egyszer szánta rá magát arra, hogy a mókusok (független újságírók) elé vesse magát, de persze idén a koronavírusra tekintettel ez az alkalom is elmaradt.

De nem példátlanok az ehhez hasonló kibúvó gesztusok az egyébként elvileg rendszeresen, bár kissé egyoldalúan működő tájékoztató fórumokon sem: az Operatív Törzs a múlt héten egész egyszerűen zárójelbe tette a sajtókérdések blokkját, egy két héttel ezelőtti kormányinfón pedig ugyancsak nem kerülhetett sor az előre (!) beküldött újságírói kérdések megválaszolására, mert a kormány tagjainak vissza kellett menni az éppen zajló kormányülésre.

Olyan attitűd ez, ami nem az elmúlt időszak fejleménye, hanem gyakorlatilag létrejötte óta a NER sajátja, a járvány csupán extra kifogásként szolgál csak ehhez.

(Zárójel: nemrégiben igencsak komikus alakítása volt a kormánymédiának, amikor Joe Biden amerikai elnököt pécézte ki magának, amiért „nem áll újságírók elé”.)

Egy szó, mint száz,  számos példa van rá, hogy egy évvel a járvány magyarországi betörése és az azt kísérő, az egész társadalom működésére jellemző technikai alkalmazkodás után egész egyszerűen semmi akadálya nincs annak, hogy biztonságos módon, tisztességes, interaktív sajtótájékoztatót tartson a kormány, ha akar. A személyes meggyőződésem egyébként az, hogy ezzel a saját munkáját is nagyban segítené, hiszen ennek az intézménynek a funkciója egy ideális világban, hogy konstruktívan rámutasson az esetleges működési hiátusokra, pontatlanságokra neadjisten tévedésekre, a bölcs hatalom pedig belássa és javítsa azokat.

De valószínűleg sokkal egyszerűbb visszatartani az információkat, homályban tartani a nyilvánosságot, hogy aztán a kommunikációs államtitkár halált megvető bátorsággal azt állíthassa:

„Az operatív törzs minden nap tájékoztatja a nyilvánosságot. A baloldali portálok ennek ellenére kamuhíreket terjesztenek és lejáratják a magyar egészségügyet.”