Holnap két éven belül negyedszer vonulnak az urnákhoz a szavazók Izraelben, miután az elmúlt három alkalommal egyetlen pártnak sem sikerült megszereznie a kormányalakításhoz szükséges 61 helyet az izraeli parlamentben, és egyetlen vezető sem tudott tartós többséget birtokló koalíciót alkotnia.

Bár az ország az oltások beadása terén világelső (a mai napig a lakosság 55%-a kapta meg az első adag koronavírus elleni vakcinát), és az elmúlt hetekben megkezdődött az ország újranyitása, ez sokak szerint túl korai, a lépést a politikai kampány részének tekintik.

A 2019-ben tavasszal és ősszel, illetve legutóbb tavaly március elején megtartott választások között alig pár hónap telt el, így akkor valós változások nemigen történhettek egy-egy voksolás között. Azonban most több mint egy évvel vagyunk a kényszer-koalícióval végződő 2020-as választások után, ráadásul egy igen mozgalmas évvel.

A választás tétje a szokásos kérdések mellett Netanjahu megmaradása az ország politikai elitjében

A választás egyik legfőbb tétje, ahogy a kampány is, a 2009 óta országló Benjamin Netanjahu személye körül forog. A korrupcióért perbe fogott illiberális vezető leváltásával az izraeli politikai elit legmeghatározóbb alakja kerülhet ki jó időre a döntéshozók köréből, különösen ha a bíróság bűnösnek is találja.

Bár Netanjahu Donald Trumppal ápolt jó kapcsolatai segítségével komoly sikereket tudott elérni az Izraellel korábban hadban álló arab országokkal való megbékélésben, az amerikai elnök leváltásával még nem tisztázott, hogy az új vezető, Joe Biden hogyan viszonyul majd, az „illiberális demokráciát” építő Netanjahuhoz.

Azt azonban már biztosan tudni, hogy a legtöbb izraeli párt, így Netanjahu által is elítélt, Obama által kiharcolt, majd Trump által felfüggesztett iráni atom-alkuhoz való visszatérés Biden egyik kulcsfontosságú külpolitikai terve.

A koronavírus kezelésen túl a ciszjordániai telepek és a palesztinok kérdése játszik főszerepet a kampányban. A többségben lévő jobboldali pártok szinte mindegyike Izrael jogának tekinti a telepek terjeszkedését, általában Palesztina kárára, Netanjahu már a tavalyi választások előtt is azt ígérte, hogy hatalomra kerülése esetén hivatalosan is annektálni igyekszik a most is csupán nagyon gyenge, névleges autonómiával rendelkező, a Jordán folyó nyugati partján elterülő Palesztin Autonóm Területeket. Ezzel szemben a jelenleg második legerősebb párt, a Yesh Atid céljául tűzte ki a helyzet rendezését, és nyitott a palesztinokkal való tárgyalásokra. Olyan kérdésekben ugyanakkor, mint a Jeruzsálem feletti kontroll, ők sem engednek.

Már a harmadik választás is csak járvány szülte kényszer-koalíciót hozott, ami szétesésre volt ítélve

Tavaly áprilisban Netanjahu és pártja, a Likud legfőbb riválisával, a szélsőjobb felé kevésbé nyitott Beni Ganccal és Kék-Fehér nevű pártjával kényszerült koalícióra lépni, hogy az ország az akkor már súlyosan fenyegető koronavírus járvány alatt ne maradjon vezetés nélkül.

Ez a koalíció azonban nem volt és nem is lehetett hosszú távon működőképes. Beni Ganc és pártja, amely akkori kampányát jórészt a Netanjahu-ellenességre építette, a velük való szövetségre lépéssel olyannyira elvesztették támogatottságukat, hogy mára már az is kérdéses, hogy be tudnak-e jutni a parlamentbe.

A két párt tavalyi megállapodása alapján a négyéves terminus első felében Netanjahu vezette volna a kormányt, a miniszterelnökséget 2021 novemberében kellet volna átadnia Gancnak. A két fél között folyamatosak voltak az ellentétek, a kormány összetételétől a megfelelő járványkezelésen át a legfontosabb külpolitikai kérdésekig. A végső töréspontnak tavaly decemberben az bizonyult, hogy Ganc nem volt hajlandó belemenni a Netanjahu által javasolt egyéves költségvetés kidolgozásába, hanem az eredeti megállapodásoknak megfelelően kétéves pénzügyi tervet szeretett volna elfogadtatni. Miután a december 23-ig sem tudtak költségvetési tervet bemutatni, a Knesszet feloszlatta magát.

A 2009 óta regnáló miniszterelnök kritikusai szerint Netanjahu szándékosan generált konfliktust a költségvetés kérdésében, hogy arra hivatkozva a parlament feloszlassa magát, és egy ismételt választás kiírásával újra megpróbálhassa egyedüliként megszerezni a hatalmat. Erre jó oka is van. Netanjahu ellen már 2019 végén több korrupciós ügyben indult nyomozás, ezek végül vádemelésig jutottak.

A miniszterelnök célja most az lehet, hogy pozíciójának megőrzésével biztosítsa saját maga számára a mentelmi jogot, hogy elkerülje a felelősségre vonást, amivel a jelenlegi koalíciós megállapodás szerint már novemberben szembesülnie kéne.

Van is oka bizakodásra, hiszen Izrael világelső a népességarányos átoltottság tekintetében, és – ahogy azt már feljebb említettük – Netanjahu legnagyobb riválisa, Beni Ganc, aki tavaly ugyanannyi helyet szerzett, mint a Likud, azóta jelentősen meggyengült.

A politikai térkép egy év alatt szinte teljesen átrendeződött, csak Bibi tudta megőrizni helyzetét

A legfrissebb, hétvégi közvélemény-kutatások szerint továbbra is a Netanjahu vezette Likud a legerősebb párt, a nacionalista formáció 27 és 32 közötti mandátumot szerezhet. Netanjahuék kampánya a sikeres koronavírus elleni védekezés köré épül, azonban járványkezelés nem aratott osztatlan sikert, az elmúlt hónapokban Netanjahu korrupciós ügyei miatt újra és újra utcára vonuló tízezreket legalábbis nem sikerült meggyőznie a miniszterelnöknek alkalmasságáról.

A második helyre a közvélemény-kutatások szerint a korábban a Kék-Fehérrel szövetségben álló ex-televíziós műsorvezető és közéleti személyiség Jair Lapid által alapított centrista Yesh Atid (Van Jövő) érhet be, ami fő üzeneteként a korrupció elleni harcot és a vallási feszültségek csillapítását, valamint a palesztin helyzet rendezését tűzte ki. Ők a legutóbbi mérések szerint kb. 20 helyet szerezhetnek holnap a 120 helyes Knesszetben.

Az éllovasoktól jóval lemaradva, harmadik helyen végezhet a Netanjahu korábbi kabinetfőnöke, Naftali Bennett által vezetett párt, a Jamina a legutóbbi 6 helyről 11-13 közé tornázta fel a támogatottságát. Az erősen arabellenes párt lehet a kormányalakítás egyik kulcsszereplője, mivel korábban nem volt hajlandó állást foglalni a mostani választás kulcskérdésévé vált pro/anti-Netanjahu kérdésben. Legalábbis nem sokkal ezelőttig úgy tűnt, királycsinálóként arra az oldalra állhat majd, amelyiktől jobb ajánlatot kap, különösen a Likud vezette jobboldali blokk kormányalakítási kísérletének kudarca után. Azonban pár nappal ezelőtt írásban szögezte le, hogy semmiképpen sem segíti Jair Lapidot a miniszterelnökséghez.

A választások nagy vesztese a korábbi 33 helyről 4 körülire lecsúszó Ganc mellett az Arab Lista lehet, ami tavaly 15 helyet szerzett, a legutóbbi felmérések 8-ra tartják esélyesnek. Az elsősorban arab pártok és baloldali zsidó szervezetek által alakított szövetséget ráadásul a legtöbb vezető párt elutasítja mint lehetséges koalíciós partnert.

A kormányalakításba még Netanjahu korábbi oktatási és belügyminisztere, Gideon Saar vezette Új Remény szólhat bele, ami a Likudnál valamivel jobbra helyezkedik el, azonban az olyan kulcskérdésekben, mint a ciszjordániai telepek további terjeszkedésének támogatása, egy platformon áll a két formáció.

Készülhetünk az ötödik körre

A korábbi választásokhoz hasonlóan most is akár hetekig, hónapokig elhúzódhat a kormányalakítás a választások eredményeinek kihirdetése után. Az izraeli törvények értelmében az elnök, Ruben Rivlin kéri fel a reménybeli miniszterelnököt kormányalakításra, ez általában vagy a legtöbb szavazatot megszerző párt vezetője, vagy olyan személy, akinek a legnagyobb esélye van egy kormánykoalíció összehozására. Ennek a személynek négy hét áll rendelkezésre, hogy felállítsa a kormányt, ha kudarcot vall, akkor az elnök felkérhet egy második próbálkozót, aki szintén négy hetet kap. Ha az ő koalíciós tárgyalásai sem járnak sikerrel, akkor a parlament tagjai maguk közül választanak valakit, aki megpróbálhat 60 főt maga mögé állítani.

Így a választásokat követően 11 hét is eltelhet, mire valaki kormányt tud alakítani, vagy kiderül, hogy ismételten az urnákhoz kell vonulnia az országnak.

Amíg nem alakul új kormány, addig az előző kormányfő vezeti az országot megbízott miniszterelnöki minőségben, így Netanjahu mindaddig hatalmon marad, amíg nem rendeződik a helyzet, akár az ő javára. Azonban ha a folyamat novemberig elhúzódik, akkor a törvényi szintre emelt kétpárti megállapodás értelmében Beni Ganc kapja meg az ügyvivő miniszterelnöki pozíciót.

És egyelőre minden jel arra utal, hogy az előzőekhez hasonlóan a mostani választás sem tud majd érdemi többséget biztosítani egyik erő számára sem, így a nyár végén újabb választás elé nézhet a közel-keleti ország. Ennek tétjeit már sokkal inkább meghatározhatják Netanjahu kényszerű leköszönésével járó bíróság elé állása.