Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A nemzetközi alapzajban Ausztria is fölkészül aggasztó felsőoktatási reformjaira

Míg az SzFE ügyét továbbra is nemzetközi érdeklődés kíséri, a további modellváltó magyar egyetemek, illetve a görög és török fejlemények mellett Ausztriára is érdemes figyelni. Az osztrák türkiz-zöld koalíciós kormány a gazdasági és társadalmi válság közepette egy olyan javaslatcsomagot szándékozik elfogadni, ami mintegy 150 változást hozna az egyetemi törvényben (Universitätsgesetz, UG). A többnyire UG-Novellének nevezett módosítási tervezet – amit igen hamar, még az októberi félév előtt hatályba helyeznének – sok szempontból igen káros következményekkel járna.

Egyrészt a felsőoktatáshoz való hozzáférés, másrészt pedig a kodeterminációs struktúrák sérülnének (dolgozói részvétel, az oktatókat és hallgatókat beleértve), amik jelenleg például a tantervalkotásban vannak jelen. A reformok kritikusai a hallgatók életminőségének romlásától is tartanak, illetve az erőltetett menetrend miatt a megfelelő párbeszéd és egyeztetések elmaradásától.

A hozzáférést nehezítő reformok közé tartozna a két év alatt 24 kreditet össze nem gyűjtő hallgatók exmatrikulációja. Ezzel a hallgató joga végérvényesen megszűnne, hogy az adott képzésre valaha visszatérjen. Exmatrikulációra kerülne sor akkor is, ha az úgynevezett STEOP–fázist (Studieneingangs- und Orientierungsphase) egy éven belül nem teljesítik. Ez egy bevezető és orientációs szakasz, ami papírforma szerint egy félévig, 15-30 kreditértékig tart.

Lehetséges, hogy ezek a kreditkövetelmények nem fogják például az operatív tantervek ritmusához szokott magyar egyetemistákban a vasszigor asszociációját ébreszteni – fontos látni azonban, hogy legyinteni velük szemben nem mindenki számára evidencia.

Az UG-Novelle terveivel szemben létrejövő grassroots szervezet, a Bildung Brennt szerint az egész tervezet azt sugallja, hogy a minisztérium elképzeléseitől eltérő hallgatóknak nem nagyon akad helyük a felsőoktatásban. Különösen aggasztó csoportok a szociokulturális vagy gazdasági szempontból hátrányos helyzetűek, az Európai Gazdasági Térségen kívülről érkezők, a gyermekes, dolgozó, illetve valamilyen fogyatékkal élő hallgatók. A harmadik országokból érkezők számára ráadásul nemrég félévente 726,72 euróra emelték a tandíjat, ami a fent leírt exmatrikulációs nyomással komoly bizonytalanságba taszítaná a tanulmányaik mellett munkavállalásra szoruló hallgatókat.

Az aggályok másik csokra a sérülő kodeterminációs struktúrákat érinti: a reformok gyakorlatilag kizárnák az új hallgatókat ezekből, mivel 60 teljesített kredit alatt nem vehetnének részt például a szenátusok munkájában. Ha a törvénytervezetet elfogadják, többek között maguk a szenátusok jogkörei is csorbulni fognak, hiszen elveszítenék beleszólásukat például a rektorok újraválasztásába, ami az egyetemi felügyelő testületek kizárólagos hatáskörévé válna. Az utóbb említett testületek tagságának nagyjából a felét a szövetségi kormány bízza meg.

Az egyetemi szervezetekbe és döntéshozatali folyamatokba való durva politikai beavatkozás mellett a tanterveket is érintenék a reformok. A tantervek változtatása a kormány és minisztérium nyomásának kitett rektorátus felelőssége lenne, holott ezt eddig egy egyharmadrészt hallgatókból, egyharmadrészt oktatókból, egyharmadrészt professzorokból álló testület végezte.

Az ellenállás fontos szervezete a már említett, többnyelvű és szolidáris Bildung Brennt, ami a fasizmussal, kapitalizmussal, patriarchátussal és rasszizmussal szemben, illetve a klímaigazságosság, feminizmus és queer-inkluzivitás mellett határozza meg magát. Ők január 12-én országos akciónapot szerveztek, ami Ausztria-szerte öt helyszínen mozgósított (Bécs, Dornbirn, Graz, Innsbruck, Linz), illetve petíciójuk átlépte a 25 ezer aláírást. Mivel azonban maga a szervezet sem valószínűsíti, hogy kritikájukat komolyabban megfontolnák a döntéshozók, azt ígérik, tüntetésektől forró tavaszra és nyárra számíthatunk Ausztriában.

Emellett közvetlenül az egyetemek irányából is érte támadás az UG-Novellét. Az osztrák művészeti egyetemek vezetői például közös nyilatkozatban ítélték el a demokratikus elveknek ellentmondó, direkt politikai befolyást lehetővé tevő, a hallgatók gazdasági törékenységét jó eséllyel súlyosbító törvénytervezetet. A problémás időzítésre is kitértek, hiszen a koronavírus árnyékában nem igazán adódott lehetőség adatokkal támogatott, többszempontú vitára a reform kapcsán.

A közös nyilatkozat egyik aláíró intézménye, a salzburgi Universität Mozarteum egyébként épp nemrégiben delegálta szenátusi vezetőjét, Christoph Lepschy-t a #FreeSzFE – Autonómia és Szolidaritás című kerekasztal-beszélgetésre. Az esemény szervezője a Berliner Ensemble volt, melynek társulata már korábban visszalépett a Vidnyánszky Attila által vezetett MITEM fesztiváltól – szolidaritást vállalva a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel. Társszervezőként az SzFE-ügy nemzetközi láthatóságáért sokat tevő berlini civilszervezetet, a Freie Ungarische Botschaftot (FUB) is említhetjük. Christoph Lepschy és a további résztvevők – Enyedi Ildikó, Mundruczó Kornél, Oliver Reese a Berliner Ensemble-tól, az SzFE képviseletében Milovits Hanna, a FUB részéről Tőkei Éva – a bázisdemokratikus tanköztársaság méltatása, az SzFE-s ellenállás bemutatása, illetve a további, bekebelezés alatt álló egyetemek említése mellett a nemzetközi közösség, illetve az Európai Unió szerepére és felelősségére is kitértek.

Az Európai Unió szerepvállalásával kapcsolatos aggályait először Mundruczó Kornél fogalmazta meg, aki felidézte, hogy generációja számára mekkora remény volt az EU-s csatlakozás, és mekkora csalódás, hogy mégsem érzi, hogy egy valóban egyenlő, értékeket és nem csak piacgazdasági nyomást megosztó közösségben élnénk. Az SzFE kapcsán tett konkrét lépések megtárgyalásakor Milovits Hanna mesélt az Európai Parlament Kulturális- és Oktatási Bizottsága (CULT) októberi meghallgatásáról, ahol Romeo Franz német zöldpárti EP-képviselő kezdeményezésére mindkét oldal kifejthette a véleményét az ügyről. Azonban annál jelentékenyebb eredményről, mint hogy a CULT szocialista és liberális képviselői aggodalmukat fejezték ki, nem lehet egyelőre beszámolni.

Christoph Lepschy a Mozarteumtól is hozzátette a maga történetét az Európai Bizottság elérésének nehézkességéről, hivatkozva egy tiltakozó levélre, melyet osztrák egyetemek a Bizottságnak és osztrák politikusoknak címeztek, és végül csak Werner Kogler alkancellártól kaptak segítőkész választ. Lepschy szerint ennél fontosabb, amit az európai egyetemek és kulturális intézmények hálózatosodás által (vagy akár anélkül, pusztán szolidaritásból) tudnak egymásért tenni. Ennek egy jó illusztrációja a beszélgetés hetvenedik percében érkezett, amikor Oliver Reese három gyakornoki helyet ajánlott lakhatással együtt SzFE-s hallgatóknak a Berliner Ensemble-nál.

A kerekasztal-beszélgetés egyébként célt ért, magától Vidnyánszky Attilától érkezett válasz az elhangzottakra. A nyílt levél egyáltalán nem új narratívaként a MITEM-fesztivál nyitottságának és nemzetköziségének hirdetésével igyekezte fókuszon kívülre helyezni a teljes SzFE-ügyet és annak a kerekasztal során fölmerült vonatkozásait.

Azóta pedig ismét felgyorsultak a hazai és nemzetközi események. Itthon döntött a Debreceni Egyetem szenátusa az egyetem alapítványi tulajdonba adásáról, majd nagyobb ellenállás mellett, de a PTE-n és az SZTE-n is megszavazták a modellváltást. Görögországban ezrek vonultak az utcára, miután a jobboldali kormány bejelentette a maga felsőoktatási törvénytervezetét. Ez korlátozná a tanulmányi idő túllépését és rendőröket vezényelne a kampuszokra, akik már akkor is intézkedhetnének, amikor ízlésük szerint „zajszennyezés” történik. Eközben a törökországi Boğaziçi Egyetem háza táján sem hagyott alább a feszültség, ahol kitartanak az Erdoğan által kinevezett Melih Bulu rektor elleni tüntetések. Miután az elmúlt években gondosan folyt az LMBT+ közösség formalizált ellehetetlenítése, a hétvégén négy LMBT+ aktivistát vettek őrizetbe, majd az erre reagáló megmozdulásokon még további több tucat tüntetőt.