Bár a veszélyhelyzet végéig egy egészségügyi dolgozó sem mondhat fel, a járvány után szakma- és/vagy országelhagyási hullámra lehet számítani, ugyanis az utóbbi időben még az eddiginél is nagyobb munkaterhek sok ápolónál, illetve egészségügyi szakdolgozónál végleg olyan mértékű kiégéshez vezethetnek, amit nem lehet egyszerűen csak „kipihenni”.

A Népszavának nyilatkozó egészségügyi dolgozók egybehangzóan arról számoltak be, hogy a kiégés általános jelenség ezen a területen, hiszen a – nem ritkán túlórákkal terhelt – munkáért nem jár megbecsülés és emberséges bérezés. A dolgozók egy része valószínűleg a pályán marad, csak éppen Magyarország helyett Ausztriát, illetve Németországot célozza majd meg, ahol szintén nagy a munkaerőhiány, de a fizetés nagyon jó, a terhelés pedig kisebb.

Egy másik részük az országgal együtt a pályát is elhagyja: a szakdolgozók között – az orvosokhoz képest – ritkább, hogy a korábban szerzett végzettségüknek megfelelő munkakörben helyezkednek el külföldön. A nyelvtudás hiánya miatt zömében inkább alacsonyabb végzettséget igénylő munkákat vállalnak, de ez sem tartja vissza őket.

Jelenleg a felmérések szerint átlagosan 15 százalék körül mozog a szakdolgozói létszámhiány – és minél nagyobb várost nézünk, ez az arány annál nagyobb. Budapesten akár a 20-30 százalékot is elérheti.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) nemrégiben, 30 ezer szakdolgozó részvételével készült felmérése szerint közel 3000 ember menne inkább másik országba dolgozni, míg 3700-an húznak a magánegészségügy felé.

Még ennél is riasztóbb, hogy 8758-an végleg elhagynák a pályát, ami rámutat arra, milyen óriási probléma a területen a túlterhelés miatti kiégés – idézi fel a lap.

„Ha a járványügyi helyzet miatti szankció­kat feloldják, akkor szembesülünk majd igazán azzal, hogy az elmúlt egy-másfél évnek milyen hatása volt az egészségügyben dolgozókra, ápolókra. Néhány héttel ezelőtt a kollégák tömegével jelezték, hogy nem feltétlen itt akarják folytatni. A munkaerő­hiány külföldön is óriá­si, ami miatt valószínű, hogy még több energiát fektetnek majd a munkaerő-toborzásra”

– mondta a Népszavának Balogh Zoltán, a kamara elnöke, aki szerint komoly lépéseket kell tennie a kormánynak azért, hogy a most távozáson gondolkodókat maradásra tudja bírni.

Ahogy azt sejteni lehetett, sokaknak az új egészségügyi szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos kényszerű döntési helyzet az utolsó csepp a pohárban. Az erről szóló új szerződésüket február végéig kell aláírniuk, sokan azonban inkább  felmondanának, mivel nincsenek világosan leírva például a pótlékok és a munkaidő, ráadásul az orvos béremeléshez képest az ápolóknak „csak morzsák” jutnak. Mint arra a MESZK is felhívta a figyelmet még októberben,

„a bérrendezés ilyen egyoldalú formában és ütemezésben való kivitelezése, melyet a foglalkoztatás korlátozásokkal kiegészítenek tömeges megélhetési nehézségeket, pályaelhagyást, sőt országelhagyást eredményezhet.”

Illetve a Független Egészségügyi Szakszervezet (FES) is figyelmeztetett:

nem várathat sokáig magára az ápolók szociális- és bérhelyzetének rendezése sem, ugyanis míg az orvosok a jelenlegi tervek szerint 3 év alatt az 231-316%-os béremelésre számíthatnak, addig az egészségügyi dolgozóknak tett ígéretek továbbra is 4 év alatti 71%-os emelésről szólnak.

Ezért a szakszervezet azt javasolta, hogy az egészségügyi dolgozók bére legalább a szakorvosok új bérének 50%-át érje el, a helyzetüket pedig minél hamarabb, lehetőleg már 2021 január 1-ével rendezze. Ez azonban nem történt meg.